DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már ez a mai vitanap, az általános vita, a vezérszónoki hozzászólások is jelzik, hogy hosszú, kemény és - reményeim szerint - eredményes vita áll előttünk, nemcsak azért, mert ez a reform első törvénye, hanem azért is, mert kiemelkedő jelentőségű törvény.
Engedjék meg, hogy a vezérszónoki hozzászólások alapján felhívjam valamire képviselőtársaim figyelmét: miről szól ez a törvény? Miről szól ez a hosszú nevű törvény, amelynek már a neve is talán szokatlan egy kicsit: gyógyszer-gazdaságosságról szóló törvény. Ez a törvény, tisztelt képviselőtársaim, nem a kasszáról vagy annak a túllépéséről szól, nem a kamaráról szól ez a törvény, nem is a benzinkútról vagy a multinacionális cégekről, nem is a gyógyszerészekről elsősorban, vagy nem a hazai vagy a külföldi gyógyszergyártókról.
Ez a törvény, tisztelt képviselőtársaim, a betegekről szól, arról szól, hogy mindennek az árát a betegek fizetik meg, arról szól, hogy példátlan mértékben emelkedik a betegek gyógyszerkiadása, és ezzel nem arányos az elért eredmény, ennek ellenére nem mindig a leghatékonyabb gyógyszeres kezelést kapják, tisztelt képviselőtársaim. Ez a törvény nem szól másról, nem szólhat másról, és önök sem szólhatnak másról, csak a betegekről, a betegek érdekéről. Igen, a betegek pénzügyi érdekeiről, mert a társadalombiztosítási kiadások, az OEP-kiadások is a betegek pénze. Ez a törvény arról szól, hogy hogyan hasznosítsuk jobban a betegek, a polgárok pénzét, tisztelt képviselőtársaim. És ne felejtsünk el valamit, amikor az egyeztetésről van szó: a legfőbb érdekelt a beteg, és nem a felsorolt szereplők a legfőbb érdekeltek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sok szó esett az egyeztetés hiányáról. Persze, egyeztetni kell, törvényi kötelezettsége a törvényt benyújtónak, a törvény készítőjének az egyeztetés. És, igen, sokat egyeztettünk. Ellenérdekeltek benne különböző lobbik, különböző szervezetek. Természetesnek tartjuk, hogy a törvény minden részletében nem lehetett egyezséget kötni a Gyógyszerész Kamarával, amely egyetlen elvet követett: vagy mindent, vagy semmit, vagy minden marad úgy, ahogy most, ahogy 50 éve, vagy semmilyen változás ne történjen. Sajnálatosnak tartom, hogy a kisebbik ellenzéki párt képviselője a semmit nem tenni mellett tette le a voksát. És ne felejtsük el a másik lobbit sem, tisztelt képviselőtársaim, a gyógyszergyártókat. A gyógyszergyártók érdeke teljesen természetesen nem azonos a betegek és az őket képviselők érdekeivel. Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket a hazai gyógyszeripar egyik nemrég elhunyt, köztiszteletben álló vezéralakjának a mondására: “Mondjanak bármit a gyógyszergyártók, egyiknek se higgyenek! Egyetlen dolgot akarnak: pénzt keresni.” - mondta többször Orbán István. Ez igaz, és ez természetes, és ezt figyelembe kell venni, de a törvényhozóknak mégiscsak a polgárok, a betegek érdekeit kell elsősorban figyelembe venni.
Sok szó esett az egyeztetésről, mert ennek ellenére nemcsak törvényes kötelességünk, hanem úgy gondoltuk, hogy elég nagy ügy ez ahhoz, hogy minél több egyeztetést folytassunk le, tisztelt képviselőtársaim. Nem akarok kitérni arra, hogy a Zöld könyv már erről is szólt, amiről ma tárgyalunk, a gyógyszerellátásról, a betegek jobb ellátásáról, a gyógyszerkiadások megfékezésének lehetséges útjáról, a nemzetközi példákról. De engedjék meg - talán egy kicsit unalmas lesz, de éppen ez cáfolja azokat a vádakat, miszerint nem egyeztettünk -, hogy felolvassam csak azon egyeztetések sorát, amelyeket ebben a témában hivatalosan folytattunk, élőben; nem számolok a hosszú telefonbeszélgetésekkel, a levélváltásokkal, az elektronikus levelezéssel. Íme a lista:
2006. június 23-án megbeszélés Bogsch Erik úrral. 2006. június 28-án megbeszélés a generikusgyártókkal. 2006. június 30-án megbeszélés az Innovatív Gyógyszergyártók Szövetségével. 2006. július 6-án megbeszélés a Magángyógyszerészek Országos Szövetségével. 2006. július 7-én megbeszélés a minisztériumban a Magyar Gyógyszerész Kamarával. 2006. július 11-én egyeztetés Bogsch Erik úrral. 2006. július 11-én egyeztetés Rózsa András úrral, az egyik legnagyobb, a második legnagyobb hazai gyártó vezetőjével. 2006. július 20-án egyeztetés a minisztériumban a Magyar Gyógyszerész Kamarával. 2006. július 28-án egyeztetés a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének vezetőivel. 2006. augusztus 1-jén megbeszélés a Magyar Gyógyszerész Kamara kórházi tagozatának vezetőivel. 2006. augusztus 10-én megbeszélés a minisztériumban a Magyar Gyógyszerész Kamara vezetőivel. 2006. augusztus 11-én megbeszélés a hazai gyógyszergyártók képviselőivel. 2006. augusztus 14-én ismételt megbeszélés a magyarországi gyógyszergyártókkal. 2006. augusztus 24-én ismét megbeszélés a Magángyógyszerészek Országos Szövetségével. 2006. augusztus 26-án megbeszélés Bogsch Erik úrral, az egyik legnagyobb hazai gyógyszergyár vezetőjével. 2006. augusztus 28-án ismételten megbeszélés a Magyar Gyógyszerész Kamara vezetőivel. 2006. szeptember 6-án megbeszélés a hazai gyógyszergyártók képviselőivel. 2006. szeptember 7-én megbeszélés a GSK Glaxo európai és magyarországi vezetőivel. 2006. szeptember 15-én a Magyar Gyógyszerész Kamara szakmai konferenciája - mi megbeszélést szerettünk volna, a másik oldal a semmit, a fütyülést. 2006. szeptember 19-én ismét megbeszélés gyógyszergyártók vezetőivel. 2006. szeptember 22-én megbeszélés a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségével. 2006. szeptember 27-én ismét megbeszélés a gyógyszergyártók vezető képviselőivel. 2006. szeptember 28-án megbeszélés a Magyar Gyógyszerész Kamara vezetőivel. 2006. szeptember 29-én a gyógyszergyártók vezetőivel történt megbeszélés. 2006. október 3-án szintén a gyógyszergyártók képviselőivel való egyeztetés.
(11.50)
Elnézést, kihagytam: szeptember 28-án megbeszélés Ollier úrral, a másik legnagyobb vagy egyik legnagyobb hazai gyógyszergyártó cég vezetőjével. 2006. október 4-én ismét megbeszélés a Magyar Gyógyszerész Kamara vezetésével, és ezenkívül felsorolhatnám részletesen, hogy októberben még 11 ilyen megbeszélést folytattunk. Aki ezek után azt mondja, hogy nem egyeztettünk az ipar és az érdekképviseletek vezetőivel, valótlant állít.
A megbeszéléseken természetesen nem volt egyetértés sok tekintetben. Ahogy már mondtam, nekünk a betegeket kell képviselni, nem a gyártók vagy a forgalmazók pénzügyi érdekeit. De engedjék meg, hogy felolvassak egy idézetet: “Nem a farok csóválja a kutyát, tehát a szabályozás a mi felelősségünk, még akkor is, ha kemény dolgokat kell meglépnünk. Mi közmegegyezésre törekszünk, de ennek vannak határai.” Én nem beszélek kutyáról, tisztelt képviselőtársaim. Ez az idézet Mikola Istvántól hangzott el a Magyar Televízió “Ma reggel” című műsorában 2001. V. hó 31-én, tisztelt képviselőtársaim. Mi nem ilyen szavakat használtunk, őszinte és tisztességes megbeszéléseket folytattunk.
Eltérnek az érdekeink, eltérnek azok az érdekek, amiket mi képviselünk. Mi a beteg pénztárcáját, nem pedig gyártókat vagy forgalmazókat képviselünk. A képviselőtársaim, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állnak, arra tettek esküt, hogy ezt képviseljék. Kérem, hogy tegyék ezt! (Taps a kormánypártok soraiban.)
