DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásakor és a tárgyalásakor azt kell szem előtt tartanunk, hogy a betegségében segítségre szoruló állampolgártársunk, biztosított a megfelelő lehetőségeket kapja meg a gyógyulásához, ha patikaszerre, gyógyászati segédeszközre szorul. Éppen ezért azt kell a törvényjavaslat általános vitájában szem előtt tartanunk, hogy vajon meg tudjuk-e minden biztosított számára adni azt az esélyegyenlőséget, hogy hozzáférjen a biztonságos, a hatékony gyógyszeréhez; és azt nézzük meg, hogy fel tudja-e neki írni az orvos, mert elsősorban erre a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerkörre gondolunk, hiszen ezek szolgálják a betegségek gyógyításának a törzsgyógyszerelését; és hogy megtalálja-e a lakos a maga lehető legkedvezőbb lakossági környezetében azt a gyógyszertárat, amelyikben kiválthatja ezt a gyógyszert, és ha lehetséges, akkor hogyan tudjuk azt biztosítani, hogy mindez az igazságos hozzáférés, mindez a hatékony gyógyszerelés amúgy beleférjen abba a költségvetési keretbe, amelyik akár tetszik nekünk, képviselőtársaim, akár nem, de egy ország életében véges.
Vagyis lehet érvelni természetesen, és hihetetlenül tetszetős szónoklatokat lehet elkövetni arra nézve - utalnék itt képviselőtársaim vezérszónoklatára -, hogy nem lehet korlátot szabni az eredményes gyógyszerelésnek. De akkor ez azt jelenti-e képviselő úr, hogy akkor ön helyből opponálja a Fidesz által benyújtott népszavazási kezdeményezést, miszerint a kormányoknak a jövőben felelniük kell a költségvetés betarthatóságáért? Akkor vajon ez alól kivétel lesz-e a pénzügyminiszter, akinek nem lesz semmilyen befolyása ezek szerint a kassza alakítására?
(12.30)
Vagyis azt gondolom, hogy a politikusi túlzásokat ezekben az esetekben jó, hogyha az ember kellő önmérséklettel visszaszorítja. Ez a törvény azt vizsgálja meg és azokat a korrekciókat végzi el, amelyek az 1994. évi patikaalapítási törvény óta megszerzett tapasztalataink alapján megtarthatók vagy korrigálásra kell hogy kerüljenek. Azt vizsgálja meg, hogy a gyógyszerkincs, amely alatt a társadalombiztosítás által támogatott és nem támogatott gyógyszereket érti, mielőtt bekerülnének a hazai forgalmazásba, milyen procedúrán kell hogy átmenjenek, hogy biztonságosak legyenek, hogy hatékonyak legyenek, hogy hatásosak legyenek, hogy egyúttal költséghatékonyak legyenek, és - mindig Mikola miniszter úrra nézek - hogy azt a bizonyos egészségnyereséget tudják biztosítani, amelyet mi magunk célul tűztünk ki. Természetesen szabályozza a gyógyszerek hozzáférése szempontjából eminens helyet elfoglaló patikák alapítását, a fiókpatikák alapítását, a gyógyszerészek személyi jogát és természetesen a nagykereskedőket és a forgalombahozatali engedélyek jogosultjait, vagyis a gyártókra vonatkozó szabályokat is említi ez a törvény.
Engedelmükkel, én azokhoz a képviselőtársaimhoz szeretnék csatlakozni orvosként, akik a beteg szempontjából vizsgálják meg ezt a kérdést. Vagyis azt, hogy azok a gyógyszerek, amelyekkel őt az orvosok gyógyítják, vagy amelyekkel önmagát gyógyítja a beteg, milyen szabályokon keresztül jutnak be a gyógyszerkincsbe, hogyan nyernek el társadalombiztosítási támogatást, abban meddig tarthatók benne, és egyáltalán nem utolsósorban a biztosított biztosítója meddig tud jótállni a költségeiért, és mennyi az az önrész, amelyet egyáltalán nem kis részben neki magának állnia kell.
Úgy gondoltuk, szocialista képviselőtársaimmal áttekintve ezt a törvényt, hogy a 2004-ben meghozott európai uniós szabályoknak megfelelő transzparens befogadási szabályzatot ebbe a törvénybe átemelni és némiképpen cizellálni szükséges; mi magunk is találtunk egyébként a benyújtott törvényjavaslaton további javítanivalót. Valószínűleg ezt a képviselőtársaim az ellenzéki oldalról ugyancsak megteszik.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy elmondjuk a betegeknek: az olcsó gyógyszer nem hatástalan gyógyszer, és azokat a politikusokat, akik ezt a tévedést táplálják, nagyon szépen kérem, hogy fontolják meg, mit beszélnek. Ha ez hatástalan gyógyszer, képviselőtársaim, akkor ki kell vetni a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerkörből; ha hatástalan. Ha nem elég költséghatékony, meg kell nézni, hogy a támogatási arányokat hogyan változtassuk meg. Azt mondja Gógl Árpád képviselőtársam, hogy ne lökjük ki a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerkörből a hatástalan készítményeket. Majd biztosan elmondja, hogy miért, hiszen minden érvet fontos meghallgatnunk ebben a parlamentben. Én magam azon az állásponton vagyok, hogy hatástalan gyógyszerre nem kell a társadalombiztosítás pénzeit költeni. De megengedem természetesen, hogy nem az enyém az igazság.
Az is nagyon fontos, hogy amikor arról beszélünk, hogy a meglévő pénzünket hány és milyen gyógyszerre költsük, akkor nagyon fontoljuk meg, hogy ez a támogatás kinek és milyen mértékben adható. Azt is, hogy ez a patikatörvény, amelyik 12 év alatt sok tapasztalatot hozott, valóban most megfelel-e azoknak a követelményeknek, hogy minden lehetséges módon biztosítsa - a lehetséges módon, mondom én, és nem abszolutizálom - a lehetőségeket azok számára, akik rászorulnak a gyógyszerekre.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőként módom volt hosszú és sajnálatosan eredménytelen vitát folytatni a megyei gyógyszerész kamarával egy nyolc faluból álló kistérség érdekében telepítendő személyi jogos patikaalapításhoz; nem kaptuk meg az engedélyt. Nyíregyháza megyei jogú város, amelynek képviselője vagyok, nagyon nagy településszerkezeti változáson ment át. Van egy olyan településrésze, amelyik korábban üdülő volt, ma azonban lakóházak tömege épült fel, és már ott az orvosi rendelő, ott a gyermekorvosi rendelő, és szükséges lenne, hogy ott legyen a patika, hogy ne kelljen elmenni több kilométert télen, hóban, fagyban.
Még egy mozzanatot szeretnék érinteni, amelyről képviselőtársaim úgy gondolták, hogy csak kritikaként tudnak megfogalmazni. Ez pedig az, hogy kelljen-e regisztrációs díjat fizetni az orvoslátogatók alkalmazásáért a gyógyszercégeknek. Pokorni képviselő úr napirend előtti hozzászólásában elmondta, hogy milyen drága az orvosképzés. Én pedig azt kérdezem meg, hogy ma, amikor ebből az egészségügyi ellátórendszerből ezernél is több orvos hiányzik, vajon ahhoz, hogy a valóban több tíz millió forintos képzési költségű orvost - hiszen mire szakorvos lesz, legalább ennyibe fog kerülni - megszerezhessék, valóban olyan nagy ár-e az az 5 millió forint. Vajon a másik oldaláról azonban nem tudnánk-e támogatni, hogy ne kizárólag orvoslátogatók legyenek azok, akik termékismertetők lehetnek? Ebben az esetben valószínűleg egy kompromisszumos megoldást is tudnánk teremteni, hiszen úgy gondolom, hogy ezek a termékismertetők szakszerű ismereteket szerezhetnek, nem kizárólag az állami képzésen belül.
A szocialista frakció igen sok módosító indítványt adott be, ezek nagy része a patikaalapítás szigorítására, a személyi jogos gyógyszerészetre, a gyógyszertámogatásba való bekerülés racionalizálására és olyan betegbiztonsági követelmények teljesítésére irányulnak, amelyekre úgy gondoljuk, hogy a törvénykezésnek ebben a szakaszában a parlamentnek különös figyelmet kell fordítania. Ugyanis a patikán kívüli gyógyszerelés bevezetésében a lehető legkisebb kockázattal kell nekünk részt venni, ezért a módosító indítványaink egyáltalán nem elhanyagolható része ebben a tárgykörben szigorítást javasol a kormánynak.
Abban reménykedem, hogy a részletes vitában, a módosító javaslatokról való vitában és a megegyezésben egy jó, a betegek gyógyszerbiztonságát és esélyegyenlőségét szolgáló törvény születik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm a figyelmüket, és köszönöm elnök úr türelmét is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
