DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Képviselő Úr! Ha azt jelenti, hogy nem szakmázunk, hanem politizálunk, hogy nem értünk hozzá, akkor lelke rajta, képviselő úr. Azt gondolom, hogy bizony az nagy fáradság, hogy el kell olvasni egy jogszabálytervezetet. Bizony az nagy fáradság, hogy utána kell nézni néhány dolognak. Már akkor is jobban járt volna, képviselő úr, ha legalább annyi időre ugrik be, hogy legalább azokat a képviselőtársait meghallgassa, akik nem szakmáznak, hanem szakpolitikusok. Ez egy világnyi különbség, azt gondolom, nem is fárasztanám ezzel a képviselő urat, később talán majd megbeszélhetnénk. De talán elemi ismereteket kellene szerezni. Segítek.
Tudja, miről van szó, képviselő úr? Hogy hogyan lehet biztonságosan gyógyszerhez juttatni beteget. Mi legyen a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásba való felvételének a kritériuma. Hogyan lehet, hogy a gyógyszerész az orvossal együttműködve a legjobb gyógyszert adja a betegnek úgy, hogy abba a költségvetés se rokkanjon bele, a beteg se rokkanjon bele, hatásos és hatékony gyógyszereket kapjon.
Tudja, miről van szó, képviselő úr? Hogy hogyan lehet biztosítani, hogy ezen a 93 ezer négyzetkilométeren valamennyi biztosítottnak legalább hasonló esélye legyen, hogy a fájdalmában enyhülést, a bajában orvosságot találjon, hogy találjon patikát, amelyik nyitva van, ha lehet, akkor is, amikor egyébként munkaszüneti nap van, vagy éppen olyan időszak, amikor más bolt nincsen nyitva. Továbbá arról is szó van, hogyan lehet szabályozni azoknak a személyi és tárgyi feltételeknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az összességét, amelyek a biztonságos gyógyszerellátást szolgálják.
Elég nagy szégyen, képviselő úr (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), hogy maga ezt szimpla szakmázásnak gondolja! (Az ellenzéki képviselők felé:) Most lehet tapsolni! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
