GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam a patikai piac liberalizálása körül kialakult vitához szeretnék a következőkben hozzászólni.
Elhangzott ebben a vitában - és máshol is korábban -, hogy a jelenleg működő magyar gyógyszertárak jó minőségű szolgáltatást nyújtanak, és hogy szeretnék - mondják az ezeket az érveket hangoztatók - hallani azokat az érveket, miért van itt szükség liberalizálásra, további gyógyszertárakra. Itt érdemes felidézni, hogy ez a bizonyos - egyébként valóban nagyon nagy minőségi javuláson átment - szolgáltatás oda vezethető vissza, hogy megtörtént egy patikapiaci privatizáció, amelynek következtében sokkal jobb minőségű szolgáltatást vehetünk igénybe, mint jó pár évvel ezelőtt. De azt is érdemes elmondani, hogy ebben a vitában például a Gyógyszerész Kamara vezetői, ha nagyon pontos akarok lenni, piacvédő magatartást folytatnak, és az érveik a saját piacuk megvédését célozzák. Egyébként Gógl Árpád az előbb ironizált finoman azon, hogy sokan monopolhelyzetről beszélnek vagy beszélünk. Én azért azt gondolom, hogy ha valahol keresünk egy ajtót, mögötte egy irodával, és kiírjuk rá, hogy itt kell sorba állni azoknak, akik szeretnének olyan vállalkozási tevékenységet folytatni, melyben a monopolhelyzet és a profit garantált, ott komoly sorbaállásra kellene számítanunk. Jelen esetben pedig itt látok erre, mármint a monopolhelyzetre utaló jeleket, tisztelt képviselő úr.
A vitában - ahogyan azt korábban többször elmondtuk, de ez most túl sok szót nem érdemel, felidézni talán érdemes - a Gyógyszerész Kamara nemegyszer meglehetősen nemtelen eszközökkel élt. Ilyen volt a hazug és demagóg patikai kampány, a miniszter kifütyülése egy szakmai konferencián, ilyen az, amikor a Gyógyszerész Kamara elnöke hivatkozási alapként az Európai Bizottságra hivatkozva azt mondja, hogy az Európai Bizottság is, az Európai Unió is kért szakvéleményeket, és ezek a szakvélemények is az ő álláspontját támasztják alá. Azért érdemes elmondani azt, hogy az az európai uniós fórum, amelyre például a kamara elnök asszonya hivatkozik, egészen pontosan az európai gyógyszerészeti bizottság, és nem az Európai Bizottság. Tehát nem az Európai Uniónak valamilyen komoly politikai szerve, hanem egy gyógyszerészeti lobbiszervezet, amely természetesen a saját maga érdekeit képviseli. Ezt az Európai Unió egységes véleményének beállítani például egy jó példa arra, milyen nemtelen eszközök és érvek hangzottak el, illetve kaptak szerepet ebben a vitában.
De ilyen az az érv is, hogy nem volt megfelelő mennyiségű egyeztetés. Mostanában sokat vitatkozunk a politika más kérdéseiben arról, vajon ki mit mondott a kampány előtt, és aztán mit csinál kormányon. Szeretném itt felidézni, hogy Molnár Lajos miniszter urat, aki a választási kampányban és korábban az SZDSZ egészségügyi programjának kidolgozásáért felelt, a választási kampányban az SZDSZ egyik szakpolitikusaként volt szerencsém őt elkísérni a Gyógyszerész Kamarához. Ő valamikor tavasszal ismertette például a liberális pártnak az ilyen célokat megcélzó elképzeléseit, tehát ebben az esetben, mondjuk, arról beszélni, hogy valami váratlan dolog történik a kormányalakítás után, valami olyan dolog, amire nem lehetett felkészülni, ami nem volt ismert, egész egyszerűen méltatlan.
(13.00)
Ha már a kamarával foglalkozunk, még egy rövid gondolatmenetet engedjenek meg. A nyilvánosság előtt gyakorlatilag feudális cégként viselkedő kamara mellett vannak alternatív gyógyszerészszervezetek is. Én olvastam, s aki figyelte az eseményeket, alaposan követte azokat, az találkozhatott olyan gyógyszerészekből álló egyesülettel - például a Gyógyszerészek Érdekvédelmi Egyesületével -, amely azt mondja, hogy a kamara magatartása nem helyes, az álláspontja pedig téves, és a verseny bizony jót fog tenni a betegeknek, de nemcsak a betegeknek - mondják ők -, hanem adott esetben nem egy gyógyszerésznek is.
Felszólalásom második felében szeretnék kitérni azokra a konkrét ellenérvekre, amelyek a patikai piacnyitással kapcsolatban megfogalmazódtak, mert fontos ezeken végigszaladni. Az első ilyen - az én személyes kedvencem - az, hogy meg fogjuk mérgezni magunkat és a gyermekeinket. A patikai kampányban már odáig ment a kamara, hogy felvázolt egy képet: a hipermarketekben a gyerekek majd leszedik a polcról a nem vényköteles, de mérgező gyógyszereket, és ez mekkora veszélyt jelent. Azt gondolom, hogy ez egész egyszerűen abszurdum. Azt feltételezni, hogy én vagy egy hozzám hasonló fiatal szülő azzal veszélyezteti a gyermekét, hogy nem figyel arra, hogy az mit csinál, vagy azzal veszélyeztetjük a fiatal szülők még fiatalabb gyerekeit, hogy a nem vényköteles babapopsikrémet meg lehet vásárolni a gyógyszertáron kívül és nem csak a gyógyszertári nyitvatartási időben, nos ez egész egyszerűen abszurdum.
Azt feltételezni, hogy az emberek úgy viselkednek, mint egy gondolkodás és felelősségtudat nélküli véglény, az szerintem nem túlságosan korrekt. Az embereknek megvan a magukhoz való eszük, szeretik a gyermekeiket, vigyáznak rájuk, és természetesen a hipermarketek sem olyan hülyék, hogy a gyógyszereket a harminc centi magasságban lévő legalsó pultokra teszik ki.
Ezt azért fejtettem ki egy kicsit részletesebben, mert ez ábrázolja az ellenérvek természetét is. Én láttam azt, hogy nagyon komoly erőfeszítésre volt szükség a kamara részéről ahhoz, hogy a saját piacvédő pozíciói mellé legalább értelmesnek tűnő érveket találjon; olyanokat egyébként, amelyek demagóg módon riogatnak, sikerült is, éspedig nem is egyet.
A következő a “csak gyógyszerész” kérdés. Itt elfelejtődik az, hogy olyan dolgokról, olyan szerekről beszélünk, amelyekről senki nem állította, hogy teljesen veszélytelenek lennének, de mégiscsak a mindennapi rutin szintjén használt és szedett gyógyszerek. Egyébként ha képviselőtársaim azok közé a képviselők közé tartoznak, akik még járnak kint az utcán, és személyesen is intéznek családi dolgokat - s gondolom, a legtöbben még léteznek az irodán és a szolgálati autón kívül -, akkor tudniuk kell, ha az ember bemegy tíz magyarországi gyógyszertárba, mondjuk, Aspirint venni, mert fáj a feje, akkor legfeljebb egy esetben találja magát szemben azzal a kérdéssel, hogy ismeri-e a gyógyszert. Kilenc esetben nem mondanak neki semmit, hanem odaadják a kezébe, oszt jó napot.
(A jegyzői székben Béki Gabriellát Nyakó István váltja fel.)
Azt állítani, hogy ezeknél a szereknél most, amelyekről azt szeretnénk, hogy kerüljenek a patikákon kívülre is, valami hihetetlenül alapos és nem tudom, milyen felvilágosítást kapnának az emberek a patikákban, ez egész egyszerűen nem igaz. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így működik.
A kistelepülésekre külön szeretnék kitérni, mint Nógrád megyében született és ott felnőtt képviselő. Én egy igazi kistelepülési környezetből jövök. Azt állítani, hogy a kistelepülések gyógyszertári ellátása azért lesz rosszabb, mert - mondjuk - egy forgalmas fővárosi kerületben lehet még egy újabb gyógyszertárat nyitni, megint csak abszurdum. Pláne azzal a rendelkezéssel, amely egy szolidaritási alapot hoz létre a kistelepülési patikáknak - ezek az érvek szerintem nem létező érvek. S ha már esélyegyenlőségről beszéltünk, bizony van sok olyan kistelepülési környezet, ahol ha valakinek személyautója van, akkor egyszerűbb beszerezni nyitvatartási időn kívül egy gyógyszert egy nem túl messze lévő benzinkútról, mint megkeresni a legközelebbi olyan települést, ahol gyógyszertár van, s ott aztán órákig nyomozni, hogy éppen melyik lehet az ügyeletes.
Nagyon fontos érv a túlgyógyszerezés. Én magam nem vagyok nagy híve a gyógyszereknek (Dr. Mikola István: Majd leszel!), remélem, hogy nem is leszek, mondom a nemzet orvosának, aki máris arra akar rábeszélni, hogy gyógyszerezzem magam, én azonban nagyon hiszek az alternatív gyógymódokban, és érdeklődöm is azok iránt. Ez mégis egy fontos érv. Nem hallom ugyanakkor, hogy az emellett érvelők, például a kamara vezetői fellépnének az ellen, hogy a nem vényköteles gyógyszereket szabadon lehet reklámozni. Azt mondják, azért lesz túlgyógyszerezés, mert a patikán kívül is meg lehet vásárolni a benzinkúton egy fejfájás-csillapítót, de az, hogy a kereskedelmi tévékből és mindenhonnan, ahol érdemes hirdetni, dőlnek ezek a reklámok, senkit nem zavar. Természetesen ez nem zavarja a kamara vezetőit, hiszen ezeket a termékeket árusítják a saját gyógyszertáraikban saját maguk is. Mikola doktor úr is hivatkozott a multik étvágyára. Nos, megint ott tartunk, hogy a multik addig jók, amíg legyártanak valamit, amiből nekünk profitunk van, de attól kezdve, hogy nekik is vannak érdekeik vagy szempontjaik, a fekete fenekű ördögként jelennek meg előttünk.
Összefoglalva: meggyőződésem, hogy ezek a változások, változtatások alapvetően a betegek érdekeinek a szolgálatában állnak, hogy az a verseny, amit ez a piaci nyitás eredményez, szolgáltatási és - ha jól alakulnak a dolgok - akár árversenyt is eredményezhet. Azt gondolom, hogy ezt a küzdelmet a miniszter úrnak és a koalíciós többségnek akkor is fel kell vállalnia, ha ez néhány száz gyógyszerész anyagi érdekeit sérti.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
