SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Négy évvel ezelőtt, 2002-ben a Szabad Demokraták Szövetségének egyik hangsúlyos kampányeleme volt a következő szlogen: az SZDSZ rendbe teszi az egészségügyet. Talán mindenki emlékszik arra a zseniális reklámra - és el kell ismerni, zseniális volt -, amikor Kuncze Gábor pelenkázott. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc is azt mondta néhány hónappal ezelőtt - nemcsak ő, hanem az előttem szóló kormányzati politikusok, miniszter úr, illetve szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim is igazolják azt a felvetést -, hogy valóban négy évig nem csináltak semmit.
(10.40)
Most pedig Béki Gabriella jelentette be, hogy gátlástalan pazarlás folyik gyógyszerügyben, egészségügyben. Úgy látom, hogy ezt a négyévi semmittevést, illetve ezt a gátlástalan pazarlást most hirtelen kapkodással próbálják rendbe tenni.
Mi kereszténydemokrataként azt vizsgáltuk, hogy a benyújtott egészségügyi törvények - és itt a gyógyszertörvény is - mennyire szolgálják az emberek érdekét, mennyire szolgálják az ország érdekét, és hosszú távon mennyire szolgálják az egyik legsúlyosabb kérdést, a demográfiai kérdést. Ki kell mondanunk, hogy sajnos sem ez a törvény, sem amit ezen túl még önök benyújtottak, nem szolgálja a demográfiai helyzet javulását, hiszen a gond az, hogy a jövőben mi lesz az oktatással, mi lesz a munka világával és mi lesz azután a nyugdíjjal, ki fogja a nyugdíjasokat ellátni. Ez a törvény megszorításokról szól, és kár reformként aposztrofálni, hiszen nem igaz. A megszorításokra ki is fogok térni, bizonyítani fogom, hogy kiket szorít meg ez a törvény, kiknek lesz ártalmas, és kiknek fog gondot okozni a jövőben.
Kiket érint pontosan ez a törvény? Egyrészt a gyártókat és forgalmazókat; másrészt a kiskereskedőket, leginkább a patikai dolgozókat; harmadrészt az orvosokat; és negyedrészt, de nem utolsósorban - talán leginkább fontos - a betegeket, itt kiemelném az idős betegeket, illetve a tartós és fogyatékos betegségben szenvedőket.
Nézzük gyártók és nagykereskedők szempontjából ennek a törvénynek a kérdéseit, felvetéseit, benyújtott javaslatait. Valóban igaz, hogy a nagy haszonnal rendelkező gyógyszergyártókra olyan külön adót fog kivetni ez a törvény, amit kereszténydemokrata képviselőként adott esetben támogatni is tudnánk, hiszen a legnagyobb forgalommal, a legnagyobb bevétellel rendelkezők azok a gyártók, azok a nagykereskedők, akiknek valóban részt kell vállalniuk az egészségügy rendbetételében, részt kell vállalni a gyógyszerellátás biztonságában. De itt kiemelnék egy gondolatot: ha ez az új adó, amit terveznek nekik bevezetni, oda fog vezetni, mint ami Győrben történik most az Audival, és adott esetben gyógyszergyártó nagy cégek vonulnak ki az országból, vonulnak el keletre, akkor nem biztos, hogy ez az adó meg fogja hozni azt a hasznot, amit önök várnak tőle. Így tehát kérem szépen, erre figyeljenek oda, és legalább a tárgyalásokat kezdjék meg, mint ahogy nem tették meg ezt egyébként a kamarákkal és másokkal sem.
A gyógyszerforgalmazás reklámtevékenységéről néhány szót hadd szóljak, hiszen sajnos elég fontos az életünkben, és kereszténydemokrataként megint csak azt kell mondanom, hogy támogatandó az a törekvés, hogy a televízióból ránk özönlő gyógyszer-forgalmazási és gyógyszerreklámok bizonyos tekintetben csökkenjenek. Itt a gond a következővel lesz a törvény alapján: az egyik az, hogy a vény nélküli, szabadon árusítható gyógyszereket bárhogy lehet reklámozni bizonyos szabályok mellett, míg a támogatott gyógyszerek szigorú szabályozás alá fognak esni. Azok az emberek, akik a reklámokat nézik, azt hiszik, hogy az, amit reklámoznak, az jó gyógyszer, a másik, amit nem reklámozhatnak, és az orvosok nekik felírnak, rossz gyógyszer. Sajnos sok példa van erre. Ez vissza fogja szorítani ilyen szempontból a vényre kapható, támogatott gyógyszerek forgalmazását. A másik gond ezzel kapcsolatban a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök népszerűsítésére a tilalom. Engedély birtokában ugyan meg lehet venni, ezért pénzt kell fizetni, de ez megint csak a nagy multikat fogja segíteni, őket fogja támogatni, hiszen a kis- és közepes gyógyszergyártók, illetve segédgyártók, forgalmazók nem fognak tudni kifizetni olyan összegeket, amit önök elvárnak tőlük.
Itt még egy dolgot hadd említsek meg: ez az orvoslátogatók kérdése. Ismertető személynek mondják önök - nyilvántartásba-vételi díjat kell fizetniük. Ez ötmillió forint a nyilvántartásba-vételkor, egymillió forint évente. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az összeg a nagy gyógyszergyártóknak, a nagykereskedőknek nem fog gondot okozni, de megint a hazai kis és közepes cégeket fogja visszaszorítani, amelyek ezeket az összegeket nem fogják tudni megfizetni. Mi lesz velük? Mi lesz az ő gyógyszereikkel, mi lesz az ő termékeikkel? Ezt elfogadhatatlannak tartjuk.
A harmadik nagy terület a patikák és a gyógyszerészek kérdése. Három területen avatkoznak bele az életükbe. Új adót vezetnek be, bár úgy hívják, hogy szolidaritási díj. Gondoltak a törvényben a demonstráló patikusokra is, hogy adott esetben bezárhassák a patikájukat abban az esetben, ha demonstrálnak. Illetve, ami talán a legnagyobb gond és a legszakmaiatlanabb ebben a törvénytervezetben, a gyógyszertáron kívüli forgalmazás engedélyezése. Engedjék meg, hogy itt egy idézetet olvassak fel önöknek Gyurcsány Ferenctől, aki a következőt mondta. A kérdés így hangzott: “A versenyhelyzet megteremtésének érdekében változhat-e a gyógyszertárak létesítésével kapcsolatos szabály?” Gyurcsány Ferenc a következőt válaszolta 2005 júliusában: “Nem. Az a szabályozás, ami ma területi védettséget, területi monopóliumot és jól behatárolt ellátási körzetet biztosít a patikáknak, ez a szabályozás fennmarad, ezt mi nem fogjuk bántani.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ismét egy olyan kijelentés, ami nem igaz, ismét egy olyan kijelentés, ami ellen önök lépnek, és ezzel megsértik a patikusok szakmai és egyéb tudását.
Mi sérül még ezzel? Hamisíthatják a gyógyszereket, tönkretesznek egy szakmát szakmailag, és ami ennél sokkal nagyobb gond véleményem szerint, hogy azok a patikusok, illetve alkalmazottak, akiket drága pénzért a magyar állam kiképzett egyetemeken, előbb-utóbb elveszítik állásukat, vagy pedig segédként majd egy-egy nagy monopólium árnyékában dolgozhatnak. Ez véleményünk szerint megengedhetetlen.
Orvosokkal kapcsolatos felvetésem a következő. Miniszter úr többször mondta, hogy azzal a beteggel, aki orvoshoz megy, minimum öt percet foglalkozzanak. Hát most bőven ki fog telni az orvosok munkaidejéből ez az öt perc, ugyanis fel fogják írni a vizitdíjat, kiállítják ezt a betegtájékoztatót, amit önök itt előírnak az orvosoknak, és talán még a vizsgálatra is jut idő. Ezek után azok az orvosok, akik közül sokat leépítenek most - most is sokan megkapták a munkakönyvüket, fővárosban és azon kívül is -, akiket összeszorítanak több kórházból egy kórházba, ellehetetlenült helyzetbe hozzák őket, most még egy újabb teherrel sújtják, még jobban nehezítik a munkájukat, és ahelyett, hogy az orvosi munkájukat látnák el, adminisztrációval fognak foglalkozni.
Amit kereszténydemokrataként legfontosabbnak tartunk, az a betegek kérdése és a betegek védelme. Mintha csak szakmai törvény lenne ez a törvény, sokszor a viták kereszttüzében szakmák és politikusok, illetve orvosi hozzászólók voltak, de arról nincsen szó, és eddig senki nem beszélt róla, hogy a közgyógyellátást szűkíteni fogják, az eddigi 12 ezer forintos keretet 6 ezer forintosra fogják levinni, illetve egy afölötti keretet, 6 ezer forintot, csak bizonyos elismervény alapján, szakorvos által kiadott igazolvány alapján fogja megkapni a beteg. Mennyi utánajárással fog ez járni, mennyi gondot fog okozni, és nem is biztos, hogy megkapja azt a keretet a beteg, amire egyébként rászorul!
Illetve itt kell megemlítenem önöknek a törvénytervezetnek egy olyan gondolatát, amit Béki Gabriella nagy elánnal dicsért, ez pedig a térítésmentes gyógyszerek megszűnése. Egyik oldalról azt mondják, hogy ingyenes gyógyszer, de azért mégiscsak bevesznek érte pénzt, minimum 300 forintot, mert önök csak erről beszélnek, arról nem beszélnek, hogy mi a felső korlát, mi lesz a felső korlátja az állítólag ingyenes gyógyszereknek. És amikor önök erről beszélnek, akkor nem értem, hogyan vezették be vagy miért vezették be, példaként mondom csak, mondjuk, az ingyenes múzeumi látogatást, és sorolhatná-sorolhatná mindenki azokat a száz lépés programban annak idején bevezetett intézkedéseket, amelyekre hivatkoztak, hogy ez mind jár a népnek - most pedig elveszik a legfontosabbat, az egészségügyhöz, az egészségükhöz, a gyógyszerellátásukhoz való legfontosabb jogukat.
És kik sérülnek ezzel? - mert érdemes erről beszélni röviden. A daganatos betegek egy része, szívbetegek egy része, tüdőkárosodottak egy része, pszichiátriai, epilepsziás betegek és transzplantáltak egy része. És nem szeretném tovább folytatni a sort, mert rengeteg olyan orvosság van, amit önök most megszüntetnek mint térítésmentest, és minimálisan 300 forintot fognak fizettetni ezekkel a betegekkel, de a felső határt nem tudjuk.
(10.50)
Befejezésül, sajnos miniszter úr nincs itt, de államtitkár asszonynak mondom, hiszen ön is az SZDSZ-t képviseli: azt kérjük, négy évig inkább most se csináljanak semmit. Inkább maradjanak négy évig nyugton, sokkal jobban jár az egész ország, sokkal jobban teszik, ha nem tesznek semmit. Egy új szlogent nyugodtan kitűzhetnek a párt székházára: az SZDSZ tönkreteszi az egészségügyet. Elegük van? Ideje váltani.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
