ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon nehezen tudok elvonatkoztatni attól, amivel a képviselő úr kezdte a beszédét, aki a tegnapi normális parlamenti viszonyok között elhangzott interpellációt színjátéknak tartja. Akkor nagyon óvatosan csak egy meglehetősen dramaturgiai jellegű és kevésbé a szakmaiság felől közelítő beszédnek tudom mondani az ön beszédét, és nem színjátéknak. Merthogy ön összemos tényeket és vélelmeket, kormányzati programokat, törvényeket és sajtónyilatkozatokat, és ebből állít elő önmaga számára egy olyan képet, amelyik nem a valóságot szolgálja, hanem kizárólag azt a politikai szándékot, hogy mindenfajta változással, mindenfajta érdemi reformmal szemben az oktatásban fel lehessen lépni, hogy mindenfajta érdemi változást, reformot rendbontásnak vagy az oktatás rendje felforgatásának lehessen beállítani.
(8.40)
Tényleg csak szemezgetve ebből a csodálatosan összeválogatott és nagyon színes gyűjteményéből a valótlanságoknak, amellyel ön most szórakoztatott minket, egyet hadd emeljek ki. A mai nap dönt a kormány a költségvetés tervezetéről vagy egy változatáról, és majd október 31-én nyújtja be az Országgyűlés elé. De ön már most, egy jó héttel korábban tudni véli, hogy mi lesz ebben a költségvetésben, amit még a kormány el sem fogadott: 30-40 milliárdos kivonás, a finanszírozás megvonása az óvodáktól, és ehhez hasonló csodálatos dolgok vannak az ön által elképzelt, ön által megálmodott költségvetésben.
De itt nem kell különösebb fantáziával bírni senkinek ahhoz, hogy tudja, mi lesz a jövő évi költségvetésben. Elő kell venni a konvergenciaprogramot, azt a konvergenciaprogramot, amit a kormány benyújtott Brüsszelnek, és amit az Európai Bizottság elfogadott. Ebben nagyon világosan szerepelnek azok a lépések mind a finanszírozási pályában, mind a finanszírozás módjában, amelyek meghatározzák azt, hogy a jövő évi költségvetésnek milyennek kell lennie az oktatásban. Ha képviselő úr ezt a dokumentumot előveszi, elolvassa, akkor láthatja, hogy ebben sem 30-40 milliárdos forráskivonás nem szerepel, nem szerepel benne természetesen az óvodai finanszírozás egy részének megszüntetése, mint ahogy nem szerepel benne, képviselő úr, másfél millió forintos tandíj meg a költségtérítés és az államilag finanszírozott képzés összevonása sem. Zárójeles megjegyzés: ez egy helyen szerepel, az önök népszavazási találóskérdésében, merthogy népszavazási kérdésnek ezt nem nevezném, mert sikerült úgy megfogalmazniuk ezt a kérdést, képviselő úr, hogy ha véletlenül elfogadná a Választási Bizottság, és szintén véletlenül sikerülne érvényes népszavazást tartani, ennek az lenne a következménye, hogy meg kellene szüntetni az államilag finanszírozott képzést, mert egyébként a költségtérítéshez ma is jelentős mértékben hozzájárul az állam. Ennek valóban az lenne a következménye, amit ön mond, képviselő úr, de ezt majd, gondolom, máskor meg fogjuk vitatni.
A dolog lényege tehát az, képviselő úr, hogy az oktatásban valóban számos problémánk van. Éppen ezért van az, hogy folyamatosan tárgyalunk a hallgatói szervezetekkel arról, mik azok a reformlépések, amelyeket meg kell tennünk a felsőoktatásban. Számos ilyen reformlépés van, számos ilyen elképzelésünk van a minőség javítására, az egyetemi képzés ésszerűbbé, korszerűbbé tételére. Ezekről folyamatosan tárgyalunk mind a Rektori Konferenciával, az oktatók képviselőivel, a szakszervezetekkel, mind a hallgatói szervezetekkel. Van, amiben egyet tudunk érteni, van, amiben nem tudunk egyetérteni. A rektorok támogatják a képzési hozzájárulás bevezetését, a hallgatók nem támogatják. Ez egy szakmai, érdek-képviseleti vita, eddig is tárgyaltunk, a továbbiakban is tárgyalni fogunk mind külön, mind a felsőoktatási kerekasztal keretében. Hasonlóképpen tárgyalunk folyamatosan a pedagógusok szervezeteivel és szakszervezeteivel, gyakorlatilag heti rendszerességgel zajlanak különböző fórumokon ezek a tárgyalások.
Vannak olyan ügyek, ahol érdemes megfontolni azt, hogy hogyan tudunk jobb körülményeket, könnyebb körülményeket teremteni a pedagógusok, a tanárok számára. Ilyen például az óraszámokkal, a pedagógusmunkával kapcsolatos adminisztráció. Bizony itt meg kell fontolni, hogy jogszabály-változtatással, -értelmezéssel, az iskolai munka segítésével hogyan tudunk könnyebb feltételeket teremteni az iskolának. Bizony ez így van. De ha ez így van, akkor foglalkozzunk itt, a parlamentben és másutt is az oktatás valódi problémáival! Mert, képviselő úr, az nem kérdéses, hogy az oktatásban is változásra, átláthatóbb viszonyokra, kiszámíthatóbb viszonyokra van szükség. Igen, szükség van pénzre is, ezért költünk ma kétszer annyit állami forrásból oktatásra, mint például az ön minisztersége idején. De szükség van arra is, hogy ezt a forrást jól költsük el, ehhez pedig szakmai párbeszéd kell, nem riogatás és nem valótlanságok parlamenti előcitálása.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
