DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Természetesen a betegségmegelőzésről szeretnék elmondani néhány gondolatot egy másik, talán jövőbe mutató évforduló kapcsán. Néhány nap múlva lesz húsz éve annak, hogy a kanadai fővárosban népegészségügyi szakemberek megfogalmazták: az egészség nem az egészségügyben keletkezik, nem is ott vész el, hanem a mindennapi élet színterein, ahol az emberek dolgoznak, tanulnak, játszanak. Ez a gondolat történelmet írt a népegészségügyben, hiszen azóta vált az egészségvédelem a megelőzés vezérlő elvévé, hogy a betegségek kockázatait döntően nem az egészségügy rendszerén belül, hanem a munkahelyeken, az iskolákban, a közlekedésben kell érzékelni és elhárítani.
Az ottawai nyilatkozat óta tudjuk, hogy kellő felkészültség és kiegyensúlyozott tájékoztatás is kell ahhoz, hogy az állampolgár a hétköznapok választásaiban az egészségre előnyös megoldást részesítse előnyben. Ezt segíti elő az Európai Unió jelenlegi finn elnökségének törekvése, amely az egészség szempontjainak érvényesítését sürgeti minden szakpolitikában, és ebben a szellemben született meg három és fél évvel ezelőtt szinte példátlan konszenzussal az a parlamenti határozat, amellyel elfogadtuk a tíz évre szóló magyar népegészségügyi programot.
Tudom, hátránnyal, rosszabb pozícióból kezdtük, mint kontinensünk legtöbb országa. S nemcsak azért, mert egészségi mutatóink az elmúlt ötven év társadalomfejlődésének is köszönhetően jóval kedvezőtlenebbek, mint az európai átlag, de főleg azért, mert az államszocializmus örökségeként hurcoljuk gondolkodásunkban, hogy egészségünkért, az értelmetlen rizikókért sem vállalunk felelősséget, nem törődünk a veszélyekkel, de ha baj van, előállunk azzal a végtelen igénnyel, hogy azonnal és parttalanul a legmagasabb szolgáltatást akarjuk.
Az elmúlt három évben sok minden történt annak érdekében, hogy változzon a közgondolkodás. Sokat tettünk, de nem eleget a hatékony betegségmegelőzés érdekében. Népszerűsítettük a dohányzásmentes életmódot, és szigorítottuk a nemdohányzókat védő jogszabályokat. Vállalkozói és civil összefogás is segítette, hogy az iskolai büfékben az egészséget jobban elősegítő termékeket forgalmazzanak. Törvények, közmunkaprogramok és önkormányzati együttműködés hatására előrehaladt a parlagfű-mentesítési program. Lányainkat, asszonyainkat nyereményjátékkal, a közszereplők példamutatásával is arra ösztönöztük, hogy mind többen menjenek el a térítésmentes emlő- és méhnyakrákszűrésre, s így tagadhatatlanul javulásnak indult a megjelenések aránya.
Tisztelt Országgyűlés! Molnár Lajos miniszter úr korábban azt nyilatkozta, hogy ebben a ciklusban folytatjuk a népegészségügyi programot. De azt is mondta, hogy aki sok fronton küzd és gyenge fegyverekkel, az hős lehet ugyan, de a háborút elveszíti. Tudom, hogy az egészségügyi tárca most sok fronton küzd, hiszen fel kell gyorsítani és visszafordíthatatlanná kell tenni az egészségügyi intézményrendszer átalakítását szolgáló reformfolyamatot. Nem lenne azonban helyes, államtitkár asszony, ha eközben elsikkadna a népegészségügyi program, az önkormányzatokat, a civil szférát és a vállalkozásokat is serkentő egészségjavító kezdeményezések sora, nem lenne helyes, ha a fürdővízzel kiöntenénk a gyereket.
A Magyar Szocialista Párt úgy ítéli meg: kell, hogy legyen kormányzati elkötelezettség a népegészségügyi program folytatására, az ágazati programok felelős koordinálására, a prioritások gondos kijelölésére és a kiemelt területeken konkrét, érzékelhető elmozdulásokra. Ilyen kiemelt területnek látom az iskolai programokat, a lelki egészségvédelmet, a szenvedélybetegségek megelőzését és a szűrővizsgálatokra történő hatékony mozgósítást. Bízom abban, hogy a kormány a korábbi évek eredményeire támaszkodva megfelelő erőforrásokat, költségvetési támogatást garantál a népegészségügyi program hatékony továbbviteléhez.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
