MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlási számok közül az 1., 8. és 9. ponthoz, valamint a 3. ponthoz szeretnék néhány gondolatot fűzni. Azt gondolom, épp itt az ideje, hogy ez a törvény megváltozzon. Azt gondolom, hogy a cím, amely szerepel a törvénymódosításban - a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvény -, valóban kifejezi e törvény lényegét. Érdemesnek tartom azt megfontolni, hogy ez a “biztonságos és gazdaságos” szó nem igazából egy főcímnek, talán inkább egy alcímnek lehetne a része. Az egyik módosításunk arról szól, hogy ezt a két szót vegyük ki, hisz ez természetes, hogy ezt a két követelményt alapvetően alapvetésnek tartja a törvényalkotó, hogy mind gazdaságos, mind biztonságos legyen a gyógyszerellátás.
Amiről szólnom kell még, az a csekély mértékűnek minősülő ajándék fogalmának a személyi jövedelemadó törvényhez való igazítása. Azt gondolom, annyira bonyolult ma a szabályozás, általában a szabályozás, hogy nem kell még egy csekély mértékű ajándék. Itt nevezetesen az van, hogy a minimálbér 5 százaléka, egyébként már az szja-törvényben a minimálbér 10 százaléka meg van fogalmazva. Azt javasolnám az egyszerűség kedvéért, az átláthatóság kedvéért, hogy ami már meg van fogalmazva a személyi jövedelemadó-törvényben, fogadjuk el nem az 5 százalékot, hanem a 10 százalékot, és háromszor lehet adni egy évben. Azt javasolnám a miniszter úrnak, fontolja meg, hogy ezt a fajta javaslatunkat akceptálni szíveskedjék.
Áttekintettük 1990 óta elsősorban közgazdasági elvek alapján a gyógyszerkassza kiadásait. Azt találtuk, hogy hihetetlen igazságtalan, hihetetlen rossz irányba mutató törvény volt a gyógyszertörvény. Mindenkit abban tett érdekeltté, hogy minél drágább legyen. A gyógyszerészt azért, mert az árrése az ár százalékában volt kifejezve, a különböző százalékban kifejezett támogatásokat is szintén abban tette érdekeltté az eddigi szabályozás.
Eljutottunk oda - hadd mondjak egy példát -, hogy amíg például 1994 és '98 között az infláció átlaga 20,5 százalék volt, addig a gyógyszereknél az áremelés mértéke ebben az időszakban 35,6 százalék volt évente. De mondhatnám a '98-2002 közötti időszakot, amikor az átlagos infláció 9,7 százalék volt, a gyógyszereknél 18,1 százalék volt. Kérem, a gyógyszerkassza kiadásainak nagy része a mérhetetlen áremelések következménye, a kontroll nélküli áremelések következménye volt a nagyobb része! Ezt nyugodtan ki lehet jelenteni. Én ezt a táblázatot bárkinek megmutatom, ebből megláthatják, hogy amiről beszélek, az valós tényeken alapuló indoklás volt.
Amiről még szeretnék beszélni, az a 3. ajánlási szám, a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények fogalmának beemelése a törvénybe. Úgy látom, több oldalról is érkeztek ilyen módosítások. Mi elfogadjuk, hogy van a mi megfogalmazásunknál egy jobb.
Összefoglalva: én a címmel kapcsolatos javaslatunk, illetve a személyi jövedelemadó törvénynek megfelelő, csekély értékűnek minősített ajándék fogalmának megfontolását kérem a miniszter úrtól.
Köszönöm szépen.
