GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Három témára térnék ki gyorsan viszontválaszomban. Az első, mondjuk úgy közkeletű szóval, a rokkantnyugdíjak köre, amelyről most, ebben a vitában nagyon kevés szó esett. Hogy mekkora és milyen horderejű kérdéssel állunk szemben, arra csak egyetlenegy számot hadd mondjak önöknek: kis kerekítéssel 650 ezer ember az, aki rokkantnyugdíjasként valamekkora és valamilyen súlyú egészségkárosodástól szenvedve kap ma ellátást.
Tudjuk ráadásul, hogy a rokkantnyugdíjak a kilencvenes évek legelejétől nagyon sokfajta szerepet játszottak. Egyik oldalról teljesen természetesen módon kielégítették azt a közös igényt, hogy a közösség nyújtson segítséget azoknak, akiknek jelentős egészségkárosodás okán jelentős részben csökkent a képességük, hogy önmagukat és a családjukat eltartsák, de nem lehet arról nem beszélni - ezt is tudjuk, és ez a tendencia a mai napig is tart -, hogy nem kevesen olyanok is rokkantnyugdíjba vonultak, kisebb-nagyobb kompromisszummal - hogy itt nehogy valakit megbántsak -, akik számára ez az egyetlen menekülési lehetőség volt, mert elveszett a munkahelye, mert a térségben nagy gazdasági depresszió volt, és a rokkantnyugdíj nem egy esetben az öregségi nyugdíj előszobáját biztosította, egy hosszú-hosszú várakozás a későbbi öregségi nyugdíjra. Azaz nem azt tettük, hogy segítettünk volna ennél sokkal jobb eszközökkel annak érdekében, hogy ott legyen munkalehetőség, vagy akinek csökkent a munkaképessége, azt - szakszóval úgy mondjuk - rehabilitáljuk, segítsünk, hogy visszaszerezze az egészségét, és tudjon dolgozni, hanem nagyon sokak számára kényszerből vagy másfajta érdekből egy “nagyon-nagyon alacsony szintű” ellátást, de a normális életet lehetővé nem tevő parkolópályát biztosítottunk. Ez rövid távú szociális feszültségeket megoldott, hosszú távon majdnem többet okozott.
Most átfogó átalakításába kezdünk éppen azért ennek az ellátásnak, hogy arról szóljon, hogy aki ellátást kap, az kapjon a mainál méltóbb ellátást, a többség pedig valóban olyan segítségben részesüljön, hogy mielőbb visszaszerezze a munkaképességét, és visszaszerezze azt a lehetőséget, hogy munkával, jövedelemkereséssel büszke lehessen arra, hogy ő képes nemcsak magát, hanem a családját is eltartani. Ehhez az egész intézményt át kell alakítani, szabályozást kell átalakítani, több mint 60 milliárd forintnyi fejlesztést kell megvalósítani ehhez. A Fogyatékosügyi Tanáccsal ebben az ügyben konzultációban, párbeszédben állunk, ennek a részleteihez egyelőre támogatást kapunk.
Ez az elmúlt időszak egyik legátfogóbb, legnagyobb intézményi szabályozási, finanszírozási és fejlesztési reformja, nem leépítés, hanem építkezés, érdemi átalakítás. Miközben zajlik az utcai vita, ez zajlik a háttérben. Ezt hívom én kormányzásnak, hogy nem engedjük meg, hogy elvonják a figyelmünket ezekről a kérdésekről.
Második megjegyzésem: egyetértek azzal, hogy itt sokkal bonyolultabb kérdésről van szó, mint csak a nyugdíj, általában az öregkor kérdése. Az öregkor nemcsak a nyugdíj kérdése, hanem egy hatalmas nagy lehetőség egy országnak, hogy mindaz a tudás, a tapasztalat, az az aktivitás megjelenjen közös hasznos erőként családban meg a szélesebb közösségben is; hogy ki tudjuk-e nyitni intézményeinket, egyetemeinket például a szépkorúak számára, és folytathatnám a sort.
De annál azért bonyolultabb a kérdés, mint ahogy van, aki ezt itt felveti, hogy a családi adózással megváltoztathatók a demográfiai viszonyok. Két megjegyzést hadd tegyek ebben az ügyben! Az egyik, hogy aki a francia példára hivatkozik, annak mindenképpen ajánlanám, hogy tekintsen mélyebbre, és nézze meg, hogy ebben a multikulturális francia közösségben a születésszám hogyan változik, attól függően, hogy a muszlim közösség tagjainak családjaiban figyeljük a születésszámot, vagy nem a muszlim közösség családjaiban figyeljük ezt. Óvnám attól valamennyi hozzászólót, hogy a francia helyzet nem alapos ismeretéből kiindulva úgy gondolja, hogy önmagában az adózási rendszer megváltoztatása elegendő a demográfiai viszonyok átalakításához.
(14.20)
De ha valaki ezt komolyan gondolja, akkor meg azt mondom, hogy végre egy nagyon jó vita környékén vagyunk, végre ez egy olyan fontos szakmai, társadalompolitikai kérdés, amely megérne egypár vitát itt a parlamentben.
Én arról szeretném biztosítani a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának vezetőjét, hogy ha van átfogó adóreform-javaslatuk, például a családi adózás bevezetésére, akkor egy politikai vitanapot kezdeményezzenek, és vitassuk ezt itt meg az előterjesztésük alapján, hogy kiszámolták, összerakták, ajánlják a mi figyelmünkbe, a 2008-tól, mondjuk, hatályos adójogszabály tervezésénél vegyük ezt figyelembe; én leszek, mondjuk, a kormánypárti frakciók körében az egyik, aki azt fogom mondani, hogy ez egy kiváló dolog, ha Semjén képviselő úrnak, frakcióvezető úrnak, a frakciójának van egy kidolgozott javaslata. Akkor vitassuk meg, akkor nézzük meg, hogy mi ez a javaslat, mert így talán kicsikét soványka!
De én egészen biztos vagyok benne, hogy ennél kidolgozottabb ez a javaslat, és gondolom, hogy üdvözölhetjük majd ezt a kidolgozott, pontos, valamennyi összefüggésében bemutatott és az összefüggésekből következtethető, valamennyi következménnyel számot vető javaslattal. Itt az ideje szerintem 2007 elején egy ilyen vitanapnak, szíves örömest elébe néznénk.
Harmadsorban: általában is óvnék attól, hogy itt bárki is radikális változtatásokat emlegessen - ilyen változtatásra egyébként nincsen igény.
Nyugdíjügyben azt gondolnám, hogy a radikalizmus, az rossz tanácsadó lenne, mi ilyet nem javaslunk. Hogyha ilyet javasolna a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, azt hiszem, mi akkor azt nem fogadnánk el. Nyugdíjügyben megfontolt, okos, kiérlelt és széles körben megvitatott javaslatokra van szükség.
Azt gondolnám, hogy azt a fajta utcai radikalizmust, amelynek bizonyos jobboldali pártok a bűvkörébe kerültek, nem kellene például nyugdíjügyben alkalmazni. Úgyhogy ha ezt tanácsnak kell venni, akkor a tanácsot köszönettel, de nem fogadnánk el, mi ebben semmiképpen nem gondolnánk radikális megoldásokat. Hogyha pedig óvna bennünket e tekintetben, akkor pedig nyitott kapukat dönget. Frakcióvezető, képviselő úr, ebben mérsékelt és okos, bölcs szakmai javaslatok kellenek és szinte nulla radikalizmus, ehhez kellene támogatás. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
