DR. GÖNCZ KINGA
DR. GÖNCZ KINGA
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen a dicséretet a New York-i konzulátus, a nagykövetség nevében is.
Valószínűleg tud róla képviselő úr is, hogy '56 kapcsán nagyon-nagyon sok helyen voltak megemlékezések a világban, Amerikában is több helyen. A kollégáim odaadták nekem a megemlékezések listáját, és úgy tudom, hogy 26 oldalt tett ki csak a felsorolása azoknak az eseményeknek, amelyek '56-hoz kötődően és a követségek, konzulátusok szervezésében kerültek megrendezésre.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lett volna jó mindegyiken ott lenni vagy legalábbis a legfontosabbakon ott lenni. Sajnos én magam nem tudtam ott lenni, noha próbáltuk úgy megszervezni, hogy maradni tudjak. Valóban úgy volt, hogy a hónap során én kétszer voltam Amerikában, részben az ENSZ-közgyűlés idejében, részben aztán utána a miami konferenciára és a Condoleezza Rice külügyminiszter asszonnyal való találkozóra visszamentem. Viszont nem tudtuk időben összeegyeztetni, hogy még ott maradjak erre az időre, el kellett mennem külügyminiszteri tanácsülésre Luxembourgba. Egyszerűen nem volt olyan járat, amellyel meg tudtam volna ezt oldani, hogy maradni tudjak, hiába szerettem volna.
Amikor azt lehetett látni, hogy nem fogom tudni megoldani, akkor szerveztük úgy, hogy a New York-i ENSZ-közgyűlés idején találkozni tudjak több helyen is az ottani magyar közösségekkel. Részben hétvégén tudtunk egy napot csinálni, és akkor elmentem Clevelandbe, ott volt egy ünnepi megemlékezés és beszélgetés, ahol természetesen nagyon sok nehéz kérdés is felmerült, de a clevelandi legnagyobb magyar közösséggel személyesen találkozni tudtam.
(16.00)
New Yorkban meg tudtam nyitni azt a nagyon nagyszabású fotókiállítást, ami ’56 emlékére nyílt meg; Washingtonban szintén találkozni tudtam az ’56-ban Magyarországról elmenő magyarság legfontosabb képviselőivel. Sajnos ezt nem tudtuk megoldani. Ugyanezért nem tudott az államtitkár asszony sem jelen lenni; amikor én külföldön vagyok, van egy olyan megállapodás, hogy ő mindenképpen itt van az országban, nem hagyja azt el, és azt hiszem, hogy a munkamegosztásban nem nagyon fogunk tudni a továbbiakban sem mást csinálni.
Magyarország ’56-os megemlékezésében egyébként a legkiemelkedőbb esemény az az esemény volt, amikor idejöttek külföldi államfők, kormányfők 23-ára, ezt terveztük a központi rendezvénynek, és itt viszont mindenképpen nagyon magas szintű képviseletet szerettünk volna és tudtunk is biztosítani. Jó lett volna több helyen is jelen lenni, valóban így volt. Sajnos ennyi az, ami belefér az időbe és az energiáinkba.
Azért is köszönöm szépen ezt a kérdést, mert talán lehetőséget ad arra is, ha még van egypár másodpercnyi időm, hogy elmondjam, hogy ezeknek a rendezvényeknek nagyon-nagyon pozitív volt a reakciója. Ahol nem tudott miniszteri szinten, államtitkári szinten a kormány jelen lenni, ott, azt hiszem, az is nagyon fontos, hogy Németh Zsolt képviselő úr maga ott volt több ilyen rendezvényen, nagyon fontos az, hogy ahol nem tudtunk másként képviseletet biztosítani, ott a nagykövetünk, a magyar konzul volt az, aki Magyarországot egyébként is képviseli és ott volt, és tudtunk gondoskodni sok helyen arról, hogy az ’56-ban Magyarországról kimenő és sikeres, komoly elismeréssel élő magyarok maguk is ott legyenek ezeken a rendezvényeken.
Én úgy láttam, úgy tapasztaltam, hogy nagyon sok embert tudtak ezek megmozdítani érzelmileg is, elő tudták hívni azt a nagyon pozitív viszonyulást, amelyre ’56 lehetőséget adott, és talán, hogyha nem rontjuk el, ebből a következő időszakban is építkezni tudunk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
