GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Parlament! Az interpellációjából megtudhattuk, hogy mivel nem ért egyet a Kereszténydemokrata Néppárt, de azt kevésbé, hogy mit gondol, hogyan kell orvosolnunk az azzal kapcsolatos közös gondjainkból-bajainkból származó következményeket, hogy a következő évtized közepén, nagyjából 2014 környékén a törvényes nyugdíjkorhatárhoz érkező korosztályok számára lehessen biztosítani a törvényes nyugdíjjárandóság kifizetését.
Mi a legfontosabb kötelezettsége egy kormánynak? Az, hogy annak a fedezetét, amit a jövőre vonatkozóan ígér, képes legyen megtartani. Ráadásul természetesen az már egy szélesebb kötelezettség, hogy megteremtsük azt a közös tudást, hogy miképpen lehet ezt megtenni. Az elmúlt időszakban nagyon-nagyon sok kritikát, vádat kaptam önöktől, hogy kellően okos-e, kellően bölcs-e az a politika, amely félve a változtatásoktól, a jövő generációira hárítja át a ma terheit. Mindig azt mondták, hogy miniszterelnök úr, változtasson, miniszterelnök úr, ne csak beszéljen róla, hanem legyen bátor. Most meg mintha azt hallanám, hogy azért interpellálnak, miniszterelnök úr, nehogy változtasson. Ugyan tudom én képviselőként, hogy már ma is az adófizetők pénzéből be kell tenni több száz milliárd forintot a nyugdíjba, de miniszterelnök úr, ne változtasson, az istenért se. Mi, kereszténydemokraták inkább attól óvjuk önt, hogy bármit is átalakítson. Node hova fog ez vezetni?
Ha ön érzi ezeket a feszültségeket, akkor azt gondolnám, hogy - különösen ellenzékben lévő képviselőként - azért fog engem interpellálni, hogy miniszterelnök úr, még gyorsabban, még bátrabban, mert nem teheti meg, hogy veszélybe sodorja majd a hét-nyolc év múlva nyugdíjba menők nyugdíját. Azért kell változtatni, amit ön is mond. S miután ma már egyszer az ön frakcióvezetőjével nyugdíjügyben szót válthattam, muszáj felhívnom a figyelmét, hogy érdemes körülnézni Európában, mert - amiről beszélünk - hála a jó égnek, egyre többen élnek meg hosszú életkort. Minden áldott évben a férfiak várható átlagéletkora másfél hónappal, a nőké egy hónappal növekszik. Erre csak kell válaszolnunk! Csak kell valamit tenni, amikor azt mondja ön, hogy egyébként már ma is adóforintokból fizetjük a nyugdíjakat.
Örülök annak, hogy ez a kormány végre nem halogatja azt, hogy mit kell csinálni. Mert mit kell csinálni? Hosszú távú programokat és terveket kell kidolgozni, hogy a ma harminc-negyven-ötven éveseknek is biztos legyen a nyugdíja. A nyugdíjakról szóló vita nem a ma nyugdíjasairól szól, hanem mindegyikünkről szól. Ha tétlenül ülnénk, mert attól félnénk, hogy majd Soltész képviselő úr nekünk kényelmetlen interpellációt tesz fel, akkor lennénk igazából bajban.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mit is fogunk tenni? Azt fogjuk tenni példának okáért, hogy az előrehozott nyugdíj korhatárát a nőknél - amelyet egy közel tíz évvel ezelőtti döntés már 2009-től 59 évben állapított meg - 60 évre emeljük 2012-től. Ráadásul azt is tesszük - jól mondja -, hogy annak a minden hatodik embernek, aki az ilyen-olyan nyugdíj mellett még munkát is vállal, azt mondjuk, hogy az egyéni járulékokat fizesd be te is, mert felelős vagy magadért. Ha képes vagy dolgozni, akkor muszáj részt venned a közteherviselésben azzal a nagyjából 8,5 százalékkal. Mondhatnánk azt, hogy ez így nem fontos, de muszáj megtenni.
Azért kell megtenni, képviselő úr, hogy önnek is legyen nyugdíja, meg valamennyi magyar polgárnak legyen nyugdíja.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
