DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Október 26-án az egészségügyi bizottság megtárgyalta a T/1035. számon beterjesztett törvényjavaslatot az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről, és azt 13 igen, 9 nem szavazattal általános vitára ajánlja.
A bizottságban elég heves vita zajlott ennek a felügyeletnek a tárgykörében. Azt azonban egyetlen képviselőtársam sem vonta kétségbe, hogy mindannyian észleljük és érzékeljük azt a bizonytalanságot, helyenként bizalmatlanságot, amely az egészségbiztosítás 1500 milliárd forintjának az elköltését körülveszi. Éppen ezért minden képviselőtársam, ki-ki a maga politikai pártja véleményének megfelelően, de azt mondta, hogy szükség van kontrollra ennek a pénznek az elköltése fölött. A többségi véleményt megfogalmazók nevében elmondhatom, hogy a járulékfizetők, a munkáltatók, a munkavállalók és azok, akik úgy érzik, hogy nagyon sok pénzt fizetnek be járulék formájában a biztosítási rendszerbe, úgy érzik, hogy nem elég beavatottak, nem elég tájékozottak, hogy milyen egészségügyi szolgáltatásokat milyen minőségben és milyen eljárásrendben kaphatnak meg.
Öt olyan pont köré csoportosult a vita a bizottságban, amelyet a felügyelet kérdésében kardinálisnak tartunk. Az első, hogy szükség van-e egyáltalán a biztosító, illetve a szolgáltatók ellenőrzésére. De pontosíthatnám ezt úgy is, hogy elsősorban a biztosító - illetve az egészségügy területén most már biztosítókról beszélhetünk, hiszen nemcsak a kötelező egészségbiztosítás létezik és az önkormányzati szolgáltatói körben működnek biztosítók, hanem kiegészítő és magánbiztosítók is nyújtanak akár a közszolgáltatásba beleérthető tevékenységet -, ezen biztosítói tevékenységeken túl milyen mértékben kell hogy ellenőrizze a felügyelet magukat az egészségügyi szolgáltatókat, akik egészségügyi ellátást nyújtanak. Felmerült a kérdés, hogy a javaslatot illetően alapvetően az egészségbiztosítás területére vonatkozzon-e a felügyelet, vagy emellett a szolgáltatási szektort is ellenőrizze-e.
A második ilyen tárgykör volt a társadalmi felügyelet vagy hatóság kérdése. Ellenzéki képviselőtársaim egy kiváló időrendi felsorolást is hoztak, hogyan tettek a különféle kormányok és parlamentek kísérletet arra, hogy az egészségbiztosítás pénzeinek elköltését felügyeljék a társadalmi felügyelő testületek, az önkormányzatok, a hatósági felügyelet, az államtitkári felügyelet, a pénzügyminisztériumi felügyelet és az egészségbiztosítás területén működő felügyelőbizottság kérdésében.
A következő kérdés, hogy milyen jogosítványokat adjunk ezeknek a felügyeleteknek, és hogy milyen feladatokat delegáljunk ezekhez a testületekhez, mert ez a feladatdelegálás fogja meghatározni alapvetően, hogy mire tudjuk használni majd ezeket a felügyeleteket. Legfőképpen azt kell megvizsgálni, hogy hogyan valósul meg a biztosítottak közötti jogegyenlőség a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben.
A kormánypárti képviselőknek az a véleménye, és ezt foglalnám össze többségi véleményként, hogy ha már hatóság, akkor azokat a feladatokat kell delegálni hozzájuk, amelyek a biztosítók és a szolgáltatók intézményes kapcsolatát meghatározzák és azokat felügyelik. Nem kell olyan feladatot delegálni ehhez a testülethez, amely már más hatóságoknál kielégítő módon meghatározott, és ez a tevékenység elvégezhető. Vannak aggályaink. Nem láttuk azt a munkaszervezetet, amelyik végre fogja hajtani ennek a felügyeletnek a tevékenységét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Ezért összességében a kormánypárti képviselők az általános vitára alkalmasnak tartják ezt a törvénytervezetet, de sok információt és sok módosító indítványt fogunk hozzá benyújtani.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
