BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyike vagyok azoknak, akik nem az orvosi hivatást gyakorlók közé tartoznak. Megpróbálom kicsit más szemszögből megvilágítani ezt a kérdést.
Bár azt gondoltam, hogy Béki Gabriella képviselőtársam is, aki szintén kívülről próbálta ezt körbejárni, egy kicsit nagyobb megértést tanúsít az ügy igazi problémáival kapcsolatban, én elcsodálkoztam azon, amikor azt mondta, hogy nem érti azt a gyászos hangulatot, ami most körbelengi ezt a kérdést. Mivel szociális területen dolgozik, azt gondolom, neki is éreznie kell azt a hiányt, ami hiányzik, mondjuk, a szociális munkások hivatásával kapcsolatban. Ott is kellene egy olyan szabályozórendszer, urambocsá, akár egy hivatásrendi kamara megalkotása, amire egyébként néhány évvel ezelőtt a baloldalról érkezett is törvénymódosító javaslat. Ez valamilyen módon nem került elfogadásra.
Nagyon furcsa az a megfogalmazás, és ez több képviselőtársam részéről visszacsengett, hogy az önkéntességet hangsúlyozzák. Ugyanakkor a másik oldalon egy etikai tanács döntéseit - mindenféle önkéntesség nélkül - kényszerítik rá azokra az orvosokra is, vagy azokra az egészségügyi szakdolgozókra, vagy a gyógyszerészekre, akik az önkéntesség elve alapján nem szeretnének belépni az újonnan létrejövő kamarákba. Egy olyan etikai tanácsról van szó, amelyről itt a jogszabályban nem derül ki, hogy ez kikből fog állni, mennyire fogja őket elfogadni az adott szakma, ki fogja őket kinevezni.
Talán csak nem egy olyanfajta megoldásról lesz itt szó, mint amit a napokban találtam a CD Jogtárban? A hetvenes évek elejéről származó, egyébként a jogtár szerint hatályban lévő jogszabályt, ahol a szocialista orvosi etikáról értekezik ennek a jogszabálynak a kibocsátója.
(18.50)
Most akkor lehet, hogy lesz egy SZDSZ-es orvosi etika? Aztán majd ha jön egy másik párt minisztere, akkor, mondjuk, lesz egy MSZP-s szocialista etika? Vagy pedig esetleg azt várják el, hogy legyen egy fideszes vagy egy kereszténydemokrata orvosi etika? Nem hiszem, hogy ebbe az irányba célszerű elmenni, főleg nem egy fiatal demokráciában, mint a miénk, ahol nagyon fontos lenne az, hogy az önkormányzatiság mint olyan, valójában tudjon érvényesülni.
És itt azért szeretnék rávilágítani egy kérdésre, ami, mondjuk úgy, egy kicsit csúsztatva jön be a rendszerbe. Mindenki arról beszél, hogy kötelező tagság. Tizen-egynéhány, húszhoz közelít a különféle, jogszabály által létrehozott kamarák száma, amelyek szakmai kamarák, és nem az a lényeg, hogy kötelező kamarai tag-e valaki. A lényeg - és hogyha innét közelítjük meg a kérdést, rögtön másképp fogjuk látni - az, hogy az adott egyes szakmák gyakorlásához, a kamarai tagsághoz milyen jogosítványok kötődnek, vagy jogosultságok kötődnek, akár jogok és kötelezettség tekintetében, hogy ezeket valaki megszerezze, és ezek érvényesek legyenek azért, hogy tudja gyakorolni azt az adott szakmát.
Ez nem a tagság kérdése, és ezzel a jogszabállyal nem önmagában az a probléma, hogy megszünteti a kötelező tagságot, hanem az a probléma, hogy elveszi azokat a kamarai jogosítványokat, amelyek bizonyos szakmák gyakorlásához szükségesek kell hogy legyenek ahhoz, hogy ténylegesen legyen egy szakmai önszabályozási mechanizmus. Hogyan nézne az ki, vagy hogyan fog az kinézni, merthogy ez a jogszabály annak ellenére... - lehet, hogy már van módosító javaslat beadva, mint ahogy Nyul képviselőtársam mondta, ő folyamatosan arra hivatkozik, hogy itt nem szüntetik meg a kamarákat. Hát dehogynem! Ami előttünk van jogszabály, az arról szól, hogy leromboljuk, fölszántjuk a helyét, besózzuk, aztán valami magocskát oda belerakunk, de azért ügyelünk arra, hogy amikor kinő, akkor olyan kis hervadtka legyen, hogy azért olyan nagyon ne tudjon itt problémákat okozni, ne legyen belőle valami nagy dzsungel. Mit szólnának ehhez, mondjuk, akár az Ügyvédi Kamara tagjai, hogyha a jogszabályalkotás folyamatában egyszer csak a kormánynak nem tetszene az, hogy ők valamilyen álláspontot kialakítanak, és utána azt mondjuk, hogy föl kell őket függeszteni, meg kell őket szüntetni.
Minden nagy reform, ha már itt olyan nagyon reformról beszélünk, arról meg beszéltünk, hogy ez mennyire reform, vagy mennyire nem reform... - de tegyük fel azt, hogy ténylegesen az a szándék, hogy komoly reformot hajtson végre a kormány. Minden nagy reform úgy tudott elindulni, hogyha a résztvevőket, az érintetteket megnyerték és bevonták annak a reformnak a végrehajtásába. Hogy akarnak úgy reformot végrehajtani, hogyha azok, akiknek végre kéne hajtani, nem értenek egyet azzal, amit önök szeretnének velük végrehajtatni? Ez nem fog menni. Nem volt a világon még olyan reform, amit így keresztül lehetett volna verni. Sokkal egyszerűbb lenne, sokkal demokratikusabb lenne, és nem a szocializmus szelét idézné az, hogyha bevonnák ebbe ezeket a résztvevőket, ténylegesen, velük megegyezve próbálnák meg elindítani a reformokat, és akkor lehet, hogy azokból ténylegesen reformok lennének.
Hogy a szándék milyen gyorsan lebukik - és ugye, a másik ilyen probléma, amit itt folyamatosan hangoztatnak, hogy de bezzeg a gazdasági kamarákat a Fidesz-kormány… Uraim, a gazdasági kamarák és a szakmai vagy hivatásrendi kamarák között ég és föld a különbség. Teljesen más, teljesen más! Én megmondom magának, hogy mi a különbség. Az egyik különbség az, hogy az egyik az egyéneket, akik bizonyos szakmákat gyakorolnak, tömöríti, és azokon belül próbál valamiféle önkormányzatiságot megvalósítani. A másik, a gazdasági kamara meg egyszerű, gazdasági érdek alapján tömörülnek, és különféle célokat tűznek ki maguk ki elé, és mennek előre. Óriási a különbség! Nem erről szól a mese, téves ezt a kettőt egymás mellé rakni és összehasonlítani.
Amikor egy fiatal demokráciát próbálunk meg fölépíteni, akkor azért arra érdemes figyelni, hogy amikor nem működött egy állami felügyeleti rendszer, akkor miért akarunk megint behozni egy állami felügyeleti rendszert? Miért fogja jobban tudni a miniszter, hogy milyen etikai szabályokat kell betartani egy-egy adott szakmának? Nem fogja jobban tudni, már bebizonyosodott, hogy ezt nem tudja jobban.
Azt, hogy milyen gyorsan lebukik az igazi szándék, ami emögött van... - és ténylegesen fordulok a szocialista képviselőkhöz, hogy ne hagyják magukat egy nagyon agresszív kisebbség által befolyásolni ebben a kérdésben. Hiszen itt ül közöttünk Schvarcz képviselőtársam is, visszanéztem a dokumentumokat, nagyon nagy szerepe volt abban, hogy létre tudott jönni az Egészségügyi Szakdolgozók Kamarája.
Egyébként képviselőtársával közösen nagyon sokat tettek ezért, ugye, Kárpáti Zsuzsa országgyűlési képviselő asszonnyal közösen. Ez egy nagyon pozitív dolog volt, ezzel egyet lehet érteni, ebben együtt lehet munkálkodni, mert ez egy fontos kérdés, fontos dolog. Most hogyan fognak tudni ők szembenézni ezekkel az emberekkel, akiket ebben a célban, hogy ők egy ilyet létrehozzanak, segítették őket?
És hogy milyen gyorsan lebukik a szándék, arról semmi mást nem kívánok felhozni példának, mint az általános indoklás szövegét az előttünk fekvő törvénytervezetnek. Az első bekezdésekben rögtön, képviselő asszony az elején említette, lebukik az előterjesztő, hiszen olyanra hivatkozik, amelyre egyébként normális esetben nem hivatkozhatna, nem olyan feladatot kér számon egy kamarán, egy testületen, ami neki egyébként nem volt törvényi feladata, és utána erre építi az egész koncepcióját. És ilyen komoly feladatokat ad neki például, hogy a kamarák kizárólag a szakmai kamarai tagsággal összefüggő kamarai vétségek esetén, például tagdíj nemfizetése esetén folytathatnának le belső eljárást. Ez eléggé komolytan.
Arra kérem a miniszter urat, hogyha ténylegesen az a szándéka, hogy az egészségügyben valódi változások induljanak el, és ténylegesen a betegek érdekét tartja szem előtt, akkor a résztvevőket, akiknek ezt végre kellene hajtani, próbálja meg megnyerni, próbáljon meg velük együtt dolgozni, mert minden szervezet olyan, amilyenné a tagsága teszi. Tehát a tagság olyan vezetőket választ, amilyet ő szeretne. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Azért, hogy ez meg tudjon valósulni, én azt kérem, és javaslom önnek, hogy ezt a törvénytervezetet vonja vissza, és üljön le az illetékes kamarákkal a valódi reformok érdekében.
Köszönöm.
