DR. TÓTH ISTVÁN
DR. TÓTH ISTVÁN
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat az egészségügyben működő szakmai kamarákról azt a célt tűzte ki, hogy újraszabályozza és egységes, átfogó keretek közé rendezze az egészségügyben működő három, az Orvosi, a Gyógyszerész és az Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát. Jelenleg a kamarai tagság kötelező, és szakmai tevékenység is csak a kötelező tagság megléte esetén végezhető. A javaslat a kamarák tagsági jogviszonyát új elvi alapra helyezi, ennek az a lényege, hogy a tagság önkéntes lenne, így azok lennének a kamarák tagjai, akik önként választják és vállalják az önszabályozást, az önigazgatásnak ezt a képviseletét, kialakítják és elfogadják működésük alapszabályát. Így az alulról építkező, a valóban hatékonyan és eredményesen működő kamarák tartópilléreit nem az állami feladatok, hatáskörök jelentenék, hanem a tagok általános érdekképviselete és a tagokhoz kapcsolódó szolgáltatások bővítése.
A javaslat meghagyja a kamarák hivatásrendi köztestületi rangját és méltóságát. Ezt azért is külön kell hangsúlyozni, mert az egyik leggyakrabban elhangzó ellenérv, hogy egyesületté akarják visszaminősíteni a kamarákat. A törvényhozónak ez nem áll szándékában, ha ugyanis ez lenne az igazi szándék, akkor éppenséggel nem kellene külön törvényt alkotni. A köztestületi rang kötelező tagság nélkül is megalapozhatja az erős kamarákat. Ilyen jól működő, kötelező tagság nélküli köztestületek például a Kereskedelmi Kamara vagy a Magyar Tudományos Akadémia.
A javaslat egyik fő célja egy olyan áttérés is, amely a későbbiekben a minőségbiztosítás és minőség-ellenőrzés állami rendszerének kiépítésére kívánja a közforrásokat fordítani. Ezért több kamarai hatáskör is megváltozik, kikerül a működési nyilvántartás vezetése, a szakmai tevékenység engedélyezése pedig átkerül az ÁNTSZ-hez. Az etikai eljárások lefolytatására pedig valamennyi egészségügyi dolgozó esetében - a kamarai tagságtól függetlenül - egy új fórumrendszer lenne illetékes. Az országos etikai tanács az etikai szabályokat egységes normarendszerbe foglalná, ez lenne az a rendtartás, amely az egészségügyi miniszter jóváhagyását követően jogszabály formájában jelenne meg.
Maga a javaslat egyébként 9 fejezetben, 36 paragrafusban rendszerezi a kamarák rendszerét, feladat- és hatáskörét, szervezeti felépítését, tisztázza a választásra, visszahívásra, összeférhetetlenségre, tisztségmegszűnésre vonatkozó rendelkezéseket, összefoglalja a tagsági feltételeket, a tagok jogait, kötelezettségeit, a tagsági viszonyok felfüggesztésének, megszűnésének eseteit, és foglalkozik a pénzügyi forrásokkal is, valamint leírja az etikai eljárások rendjét, jogorvoslati lehetőségeket.
Tisztelt Ház! Ahogy az már az előzőekben is szóba került és várható volt, a kamarák és az ellenzéki pártok hevesen támadták és támadják a javaslatot, súlyos demokráciasérelemről, politikai megtorlásokról, mögöttes szándékokról, a kamarák megszüntetéséről, jobb esetben is kiüresítéséről beszélnek, ahogy ez elhangzott. Így volt ez az egészségügyi bizottság vitáján is.
(17.30)
Nem szeretnék belemenni a politikai retorzió, bosszú, megtorlás, mögöttes szándékok vitájába. Annyit talán le lehet szögezni, hogy a kamarák - tisztelet a kivételnek - az egészségügyi dolgozók hathatós általános érdekképviselete mellett, néha helyette, sokszor inkább csak a saját testületi, szervezeti, időnként politikai önérdek érvényesítését folytatták.
Az sem vitatható, hogy a jövőbeni egészségügyi változások sokkal erőteljesebb minőségvédelmi, minőségbiztosítási munkát igényelnek, a szakmai minőség biztosítása már nem a beteg és az egészségügyi dolgozó, hanem sokkal inkább a beteg mint a szolgáltatást igénybe vevő és a szolgáltató szervezet közötti viszonylatban jelenik meg. Ezért tehát a minőségvédelem és a minőségbiztosítás megoldása az állam feladata maradna.
Mint már említettem, nem lesznek egyesületté degradálva a kamarák, maradnak hivatásrendi köztestületek. Nagyobb terük lesz az önszabályozásra, az önigazgatásra, a szakmai érdekvédelmi, véleményezési jogosítványoknak, elsősorban a képzés, szakképzés, továbbképzés követelményszintjének, illetve lebonyolításának a meghatározása tekintetében. Az egyeztetésekre, együttműködésekre pedig nagy szükség lesz az egészségügy szervezeti, működési rendjét érintő döntéseknél.
Kétségtelen az is, hogy a hivatásetika képviseletét a legtöbb helyen a hivatásrendi kamarák látják el, de úgy gondoljuk, hogy ennek ellenőrzése, kontrollja nem attól működik jól, hogy kik végzik, hanem hogy milyen elvi, jogi alapokon, mennyire következetesen, számon kérhetően folytatják.
A javaslat további folyamatos működést indítványoz, illetve tesz lehetővé a megváltozott tagsági viszonyok és a szükséges hatásköri felülvizsgálat mellett, így tehát maradhat a jogfolytonosság a megváltozott funkcióval. Rövidnek tűnik azonban az átmenet időszaka, a határidőre megadott három hónap, a szocialista egészségügyi munkacsoport javasolni fogja a hosszabbítást.
Összegezve: a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az egészségügyi dolgozók a szakmai önkormányzatiság keretein belül intézzék szakmai ügyeiket, képviseljék szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekeiket, a szakmai önkormányzatiság azonban nem korlátozhatja őket abban, hogy maguk dönthessenek arról, hogy akarnak-e ilyen szervezethez tartozni, és hogy képesítésüknek megfelelő tevékenységet enélkül is szabadon végezhessenek.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
