DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Babák képviselő úr, még egy picit rágom a csontot, mert azt hiszem, ennek a törvényjavaslatnak az egyik sarkalatos pontja a vizitdíj kérdésköre egyrészt szociálpolitikai szempontból, pénzügy-technikai szempontból, hogy egy ilyen rendszert ilyen formában be lehet-e vezetni. Teljesen egyetértek azzal - és sajnálom, hogy államtitkár asszony elment -, hogy az, hogy szolgáltatás nyújtásáért valakitől pénzt követelnek ki, bűncselekmény; az egyértelműen bűncselekmény. Bizonyára van ilyen, én nem vitatom, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez ne lehessen, habár ennek a talaját mindenkor a hiány alakítja ki, és amikor ilyen volumenkorlátos finanszírozásokat vezet be egy kormányzat, ezzel megágyaz lényegében a korrupciónak.
Amikor a hálapénzről beszélünk, az mérhetetlenül megalázó, én nyugodtan mondhatom mint kórboncnok, engem ez a kérdéskör nem érintett soha életemben. Mérhetetlenül megalázó egyrészt az egészségügyi társadalom számára - ebben is egyetértünk -, és megalázó bizonyos esetekben, illetve nagyon sok esetben a betegek részére. De van-e erkölcsi alapja bármelyik hatalomnak erről a kérdésről úgy beszélni, miközben megnézzük a Központi Statisztikai Hivatal kimutatását, hogy az egészségügyi dolgozók jövedelme milyen ma Magyarországon, és ezt összehasonlítjuk Európa más részeivel? És még nem is azt mondom, hogy egy az egyben hasonlítsuk össze, nem is azt mondom, hogy vásárlóerő-paritáson hasonlítsuk össze, hanem úgy hasonlítsuk össze, hogy egy adott ország átlagjövedelmének, átlagfizetésének hányszorosát keresik a Lajtán túl az egészségügyben dolgozók, és hányszorosát nem keresik Magyarországon? Én a 2004-es adatokat ismerem: a 90 százalékát éri el az átlag magyar jövedelmeknek, a Lajtán túl ez három-négyszeres alsó hangon. Amíg ez rendezésre nem kerül, addig itt ebben rendet csinálni nagyon nehéz.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
