DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Már az első Gyurcsány-kormány idején megszületett a döntés: egy világos, biztosítási elven nyugvó egészségügyet szeretnénk. Ez felel meg hagyományainknak, és ezt az irányt egyetlen politikai erő sem szokta megkérdőjelezni.
A biztosítási elv következetes érvényre juttatása két dolgot feltételez; először: minden biztosítási jogviszony naprakészen ellenőrizhető legyen, másodszor: a biztosítottak legyenek tisztában azzal, hogy milyen egészségügyi szolgáltatásokat vehetnek igénybe a kötelező társadalombiztosítás keretében.
Az első feltétel érvényre juttatásához szükséges nyilvántartások kialakítása már megkezdődött, és a ma tárgyalt törvényjavaslat hatálybalépésekor remélhetőleg már alkalmassá válnak arra, hogy kiszűrjék azokat, akik nekik felróható okból nem vállalnak részt a közös terhekből, vagyis nem fizetik az előírt járulékokat, és nem tartoznak abba a körbe sem, akik helyett egyébként a költségvetés fizet. Ők azok, akiket gyakran potyautasnak nevezünk, mert jegy nélkül akarnak felszállni a nemzeti kockázatközösség közös hajójára.
Hölgyeim és Uraim! Joggal kérdezik az állampolgárok, a betegek, az egészségügy szereplői, miért is van szükség erre a törvényjavaslatra, hiszen az egészségügyről, az egészségbiztosítás szolgáltatásairól vannak megfelelő törvények. Nos, ez igaz, de a ma hatályos jogszabályok, ezek gyakran felemás alkalmazása - tegyük hozzá: néha kijátszása - nem tud mit kezdeni a köz- és magánfelelősség megbomlott egyensúlyával, torz értelmezésével, már ami az egészséget illeti. 16 évvel a rendszerváltás után sem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy amíg egészségesek vagyunk, vagy legalábbis nincs tudomásunk arról, hogy betegek vagyunk, addig egészségünkkel úgy sáfárkodunk, ahogy akarunk, nem foglalkozunk vele. Nem törődünk a kockázatokkal, de ha elveszítjük, ha veszélybe kerül, onnantól kezdve ez hirtelen közfelelősség és közkötelesség. Előállunk azzal a szinte végtelen igénnyel, hogy azonnal és parttalanul a lehető legkorszerűbb szolgáltatást szeretnénk megkapni - ez baj. Elvárható, hogy törvény rögzítse a közfelelősség határait és azt is, milyen eszközök alkalmasak az átlátható és hatékony ellátórendszer működtetéséhez, ésszerű igénybevételének a szabályozásához.
Ez a törvényjavaslat pontosan rögzíti, milyen egészségügyi szolgáltatásokat vehetnek igénybe a Magyarországon jogszerűen tartózkodó emberek, tehát biztosítási jogviszony nélkül, kvázi alanyi jogon mi jár térítésmentesen a védőoltásoktól az anya- és csecsemővédelemig vagy az életmentésig.
Az is kiderül az előterjesztésből, hogy melyek azok az ellátások, amelyeket a kötelező biztosítás nem fedez, tehát öngondoskodás körében, kiegészítő biztosítás keretében vagy készpénzfizetésért juthatunk hozzájuk. Ezek jellemzően kényelmi szolgáltatások, esztétikai célú plasztikai műtétek, a különleges sporttevékenységgel összefüggő egészségkárosodások kezelésére szolgáló eljárások.
A kettő között, tehát az alapszolgáltatások és a kiegészítő csomag között van az ellátások túlnyomó többsége, amelyek a mai társadalombiztosítási alapjog szerint is járnak, hozzáteszem, hogy helyesen, a jövőben szigorúbban megkövetelt szakmai eljárásrendek és betegirányítás mellett.
Tisztelt Országgyűlés! Ha biztosítási elvről beszélünk, akkor arra is kell törekedni, hogy mint a legtöbb biztosító teszi, megosszuk a kockázatot a biztosításban részt vevő közösség és a kárt szenvedett, itt a gyógyulást kereső biztosított között. Miért is? Azért osztjuk meg a kockázatokat, hogy megosszuk a felelősséget. Azért osztjuk meg a felelősséget, mert így teremtünk feltételt a racionális viselkedésre. Ez a megfontolás húzódik meg a nem túl szerencsés elnevezéssel vizitdíjnak vagy kórházi napidíjnak keresztelt önrész bevezetésének a szándéka mögött, s nem valamiféle, az ellenzék által gyakran emlegetett pénzbeszedési vagy pénzbehajtási szándék.
Abból indulunk ki, hogy az embereknek az a tulajdonságuk, hogy ha valamiért nem kell fizetni, akkor azért a szolgáltatásért a kereslet szinte végtelenné válik. Ha valami közvetlenül ingyen van, hajlamosak vagyunk belátás és mérlegelés nélkül igénybe venni. Látjuk ennek a mindennapi megnyilvánulásait. Ha nincs következménye, tisztelt képviselőtársaim, szívesen megvizsgáltatjuk magunkat X doktorral, aztán Y professzorral, aztán még máshol is, és ha a szomszédasszonyunknak van még egy ötlete, akkor azzal is nagyon szívesen - ha kell, ha nem.
(10.50)
Ez a konstrukció, a vizitdíj a társadalombiztosítás önrésze. Tudom, sokan mondják erre, hogy no de ezt már kifizettük járulékban. Az az igazság, hogy ez így nem pontos. Minden 100 forint egészségügyi költségből nagyjából 80-at fizetünk ki, amikor járulékot fizetünk, azaz összesen nagyjából - ha az idei költségvetést nézem - 1200 milliárd forintot. A fennmaradó 300 milliárd alig egytizedét tenné ki ez az önrész, és az is - ahogy ezt hallottuk az expozéból, és a törvény is világosan kimondja - a szolgáltatókhoz, tehát a kórházakhoz, a szakrendelőkhöz, a háziorvosokhoz kerülne. A javaslat nem titkolt célja tehát az, hogy leszámoljon az ingyenesség hamis illúziójával, ösztönözzön mindenkit arra, hogy indokoltan és a szükséges mértékben vegye igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat.
Lehet azon vitatkozni, hogy sok-e vagy kevés a 300 forint, sikerült-e jól megállapítani a kedvezményes díjfizetésre jogosultak körét, vagy kell-e felső korlát kórházon kívül. Azon biztosan érdemes elgondolkozni, hogy a javaslat megfelelően kezeli-e azt a körülményt, hogy Magyarországon több százezer ember munkahelye és lakóhelye hosszú időre elválik egymástól. Jellemző példa lehet az egyetemi diákság, amelyet nem kellene büntetni emelt összegű önrésszel, mert nem a lakóhelye szerint választott háziorvosát keresi fel. Lehet azon is gondolkodni, hogy a díjfizetés alóli mentesség életkori határát magasabban, esetleg 14 éves kornál húzzuk meg. Fontosnak tartom, hogy a betegeknek minél kevesebb adminisztrációval lehessen ezt a jelképes összeget befizetni, és ezért bérletkonstrukciónak nevezett egyszerűsített eljárásokra, esetleg készpénzforgalmat helyettesítő eszközökre, önkéntes egészségpénztárak közreműködésére legyen lehetőség.
Tisztelt Országgyűlés! A szocialista frakció az előterjesztés lényeges, a költségtudatosságot javító elemének tartja az úgynevezett elszámolási nyilatkozat bevezetését, egyszerűen a számlaadási kötelezettséget. Ennek alapján tudhatja meg minden biztosított, hogy a kórház - és 2008-tól a szakrendelő és reméljük, a háziorvos is - milyen beavatkozást, kezelést kíván a biztosítónak elszámolni, és ezért milyen összeget igényel. Őszintén remélem, hogy ez a kötelezettség is segít visszaszorítani a közvéleményt jogosan borzoló szabálytalan, nem tisztességes elszámolások olykor előforduló gyakorlatát.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat az egészségbiztosítás forrásainak ésszerű beosztása érdekében a várólista-szabályozás körében egységes fogalomrendszert vezet be, és érvényesíti a nyilvános ellenőrizhetőséget. Csak olyan beavatkozásoknál lehet szó várólistáról, ahol a tervezhetőséget nem zárja ki a sürgős beavatkozás szükségessége. A Szocialista Párt számára ebben a szabályozási körben az a lényeges, hogy a várólistán előzni, pénzért előrébb kerülni semmilyen körülmények között nem lehet, kizárólag dokumentált szakmai indokokkal van mód a várakozás időtartamát rövidíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bár szoros értelemben nem része az egészségügyi reformnak, de ez a javaslat tartalmazza a művi meddővé tétel részbeni újraszabályozását. Az Alkotmánybíróság ismert döntése jelentős vitákat kavart. A Szocialista Párt úgy látja, hogy a tervezetben szereplő megoldás gondos mérlegeléssel született, és támogatja azt a minden érdekeltet védő, az önrendelkezési jogot illő tiszteletben tartó garanciális rendszert, amelyben a műtét elvégzését az eddigieknél hosszabb kötelező várakozási idő, ismételt családtervezési tanácsadás előzi meg. Egyetértünk azzal is, hogy a legfiatalabb felnőtt korosztály esetében ez a várakozási idő hosszabb legyen, kétszer hat hónap annak érdekében, hogy ez a csoport megfontolt és kiérlelt döntéseket hozhasson. Ugyanakkor örülünk annak, hogy az előterjesztő nem tett különbséget nagykorú és cselekvőképes emberek között, hiszen a tizennyolcadik életévét betöltötteket mind a büntetőjog, mind a polgári jog döntésképes polgárnak tekinti. Erénye a javaslatnak az is, hogy a korlátozottan cselekvőképesek és cselekvőképtelenek számára is fontos garanciális szabályokat vezetnek be, nem elzárva a művi meddővé tétel elől ezeket a csoportokat, de lehetetlenné téve azt, hogy bárkivel szemben akarata ellenére végezzenek el ilyen beavatkozást.
Tisztelt Országgyűlés! A gyógyszer-gazdaságossági törvény után ez az előterjesztés a második a reformtörvények sorában. A Magyar Szocialista Párt összességében támogatja ezt a javaslatot, mert átláthatóbbá és nyitottabbá teszi az egészségügy működését, mert a szolgáltatások igénybevételénél rendezi a köz- és magánfelelősség viszonyát, és hozzájárul egy stabilan finanszírozható egészségbiztosítás kialakításához. Az nem lehet alternatíva, hogy ne változzon semmi, maradjon a kaotikus, áttekinthetetlen rendszer, amellyel mindenki elégedetlen, amelyet a hálapénz és az informális kapcsolatok uralnak. Azt gondolom, ehhez senki nem asszisztálhat. Kérem képviselőtársaimat, hogy folytassunk itt konstruktív vitát, és vezéreljen bennünket Széchenyi István tanácsa: nem tudunk nem mozdulni, s ha már mozdulnunk kell, lépjünk inkább előre!
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
