DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma október 6-a van. Október 6-a a magyar nemzet gyásznapja, vagy ahogy Kossuth Lajos fogalmazott, a magyar Golgota emléknapja. Ezen a napon a magyar emberek több mint százötven év óta gyásszal vegyes főhajtással és tisztelgéssel emlékeznek a magyar forradalom és szabadságharc mártírjaira. Akkor, 157 évvel ezelőtt a magyar nemzet hős férfiakat és nagyszerű embereket látott, népét szolgáló, bátor miniszterelnököt. Halált megvető katonai vezetők álltak szemben a szabadságharc nagyhatalmú, de mégis kicsinyes legyőzőivel. Látszatra az győzött, aki halált osztott.
Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Felfordult a világ ma. Nehéz ma az ezeréves győztesről azt mondani, hogy győztes, mert azonnal jön valaki a túloldalról, aki nagyobbat tud kurjantani, és legalább ilyen nehéz kimondani, hogy Aradon veszíteni is győzelem volt. Arad gyászfényében józanításra volna szükségünk. Itt és ma. Méltatlan e naphoz, tisztelt képviselőtársaim, hogy e Ház falai között ma arról folyjék a vita, hogy a politika becsapja az embereket, hogy a magyar ember hogyan válik ellenségévé a másik magyar embernek.
Ugyanakkor az is méltatlan, tisztelt képviselőtársaim, ami ma a Kossuth téren folyik, hogy a Kossuth térre vekkeres, zenés, táncos tüntetésre lehet ezen a napon, a magyar nemzet gyásznapján hívni embereket. Mi több, ezt egy parlamenti párt teszi. (Taps a kormánypártok soraiban.) Szeretném kérni, hogy se örömmel, se tapssal, se füttyel ne jutalmazzák azt, amit szeretnék mondani. Nem lehetett volna egy nappal előbb vagy egy nappal később akár a parlamenti ülést, akár ezt a tüntetést megszervezni, mint október 6-ára, hogy e nap a történelmi csendre, az emlékezésre és a méltóságra szorítkozhatott volna?
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Egy demokráciában a politikus választóitól arra kapja a felhatalmazást, hogy érdekeit képviselje, hogy az ország jövőjét és a fejlődését biztosítsa, magyarul, hogy felelősen politizáljon. Ennek a helye az Országgyűlésben van. A kormánynak kiemelkedő felelőssége van a demokratikus politizálásban, mert a választók többsége bizalmával tisztelte meg őt, ugyanakkor a választók többsége a kezébe is adta ennek a kormánynak az elkövetkező négyéves jövőjét. A kormány elsődleges feladata a politikában, hogy ne veszítse el a hitelét, szolgálja meg ezt a bizalmat, hogy ne próbálja támogatását csalárd eszközökkel, mihaszna ígéretekkel megtartani. Szolgáljon!
Az ellenzék felelőssége éppen olyan komoly, hiszen egy demokratikus jogállamban, az egészséges politikai kultúrában az ellenzéki pártok jelentik a nyilvánosságot, biztosítják az alkotmányos féket, és biztosítják a kormány munkájának az ellenőrzését, nem úgy, ahogy tizenhat év óta a mindenkori ellenzék aknamunkának tartja a saját magatartását, és lehetetleníteni kívánja folyamatosan a mindenkori kormánypártok munkáját. Na de ki felel meg ma ennek az elvárásnak, tisztelt képviselőtársaim? A tömegpártok az elmúlt pár hónapban háborút indítottak a demokrácia ellen, az ország és a polgárság jövője ellen. Licitverseny, cinikus kampány, hamis illúziók kergetése, ügyeskedés és ravaszkodás uralta a politikát. Kétségbeesett harcot vívnak a hatalomért, az önös érdekek érvényesítéséért, és erre a miniszterelnök úr elég sok idézetet mondott bevezető mondatában. Hát ezt hívják felelőtlenségnek. Amíg a kormány hazudott, addig a nagyobbik ellenzéki párt erre újabb hazugságokkal válaszolt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon veszélyes ponthoz érkeztünk. A félrevezetés, majd az ezt követő megszorítások miatt az elkeseredés vállalhatatlan radikalizmus felé vezeti az országot. Egyértelmű, ami az elmúlt demonstrációk alatt történt, az nem a társadalom tiltakozása a megszorítások ellen, az még hátravan. Napról napra növekszik az ország vesztesége, miközben e lázas állapotban napról napra csökken a magyarok érdekérvényesítő képessége a Kárpát-medencében, az Európai Unióban és a világban. Most megálljt kell parancsolni ennek a folyamatnak, mert ez nem megy másként, csak úgy, hogyha tisztességes eszközökkel, a megoldás szándékával tárgyalunk, és egyezségre jutunk itt, amúgy a Parlament falai között és a parlamentáris szabályok alapján.
A mai napon lehetőségünk nyílik értékelni a miniszterelnök munkáját, személyének hitelességét, lehetőségünk van a parlamentben hangot adni felháborodásunknak az országgyűlési választásokon nyertes miniszterelnöknek, Gyurcsány Ferencnek, illetőleg a kormánykoalícióról kialakított véleményünknek hangot adni. Elmondhatjuk: becsapták a választókat. Gyurcsány Ferenc és a kormánykoalíció gúnyt űzött a bizalom és a felelősség fogalmából. A hangzatos és szemérmetlenül irreális választási ígéreteket félkész reformok követték, majd átgondolatlan megszorító intézkedések. A mai napon az Országgyűlés arról dönt, hogy továbbra is támogatja-e a miniszterelnök munkáját, továbbra is támogatja-e a hazugságot és a koncepciótlan reformok politikáját. A felelős politikus nem mondhat igent a demokrácia megcsúfolására. Gyurcsány Ferencnek le kellene mondania, mert elvesztette hitelét, megsértette nemzetét. A Magyar Demokrata Fórum ma nemet mond erre a politikára, nemet mond a miniszterelnök félrevezető taktikázására.
Tisztelt Képviselőtársaim! A változásra és a reformokra nagy szükségünk van. Az ország fejlődését és költségvetési stabilitását nem érhetjük el a politikai egyensúly megteremtése nélkül. 2006 tavaszán a Magyar Demokrata Fórum azt mondta, a választások után az első feladatunk az, hogy rendet kell tenni a költségvetésben, mert különben nagy baj lesz. A megszorító intézkedésekre szükség van, de csak ésszerű formában. A megszorítás önmagában nem lehet semmiféle politikának célja, kizárólag valami érdekében történhet.
A Magyar Demokrata Fórum az új jobboldal programjával egy olyan megoldást, egy olyan programot kínál, amelyre az elkövetkező évek politikájának alapulnia kellene, amire egyébként Magyarország jövője is épülhet: a polgárosodásra, a középosztály megerősítésére. Megalkottuk hétpontos politikai alternatívánkat, amelyben meghatároztuk, hogy mely intézkedések jelentenék a költségvetési stabilitás s egyben a gazdasági és társadalmi egyensúly zálogát. Először is a kisebb, de hatékony államot kell megteremtenünk, ahol ugyanúgy a teljesítményelv a meghatározó, mint a magánszférában. A kormány által képviselt, fűnyíróelvre épülő létszámcsökkentés tévút. A létszámcsökkentés csak mélyreható elemzésekre épülő reformok során alkalmazható eljárás. Ma a kormány minden területen, az egészségügytől az oktatásig változtatást akar, de csak a kapkodást látjuk. A válságkapkodás helyett tehát hatástanulmányokra épülő, átgondolt reformokra van szükség.
Ha azonban ésszerűen megtervezzük a reformokat, és azokról őszintén beszélünk az emberekkel, azokkal az emberekkel, akik a vállukon viselik az átalakulás minden terhét, akkor meggyőződésem, hogy ezeket a lépéseket elfogadják, sőt mi több, fel lehet gyorsítani. Mindannyiunknak ez az érdeke. Ma nemcsak a jövőkép hiányzik, az elkötelezettség is a polgárosodott nemzet megteremtése mellett.
(13.40)
Ehhez azonban több levegőt kellene biztosítani a magyar gazdaság szereplőinek. Az adórendszert teljes szemléletváltással kell átalakítanunk. A központi újraelosztás helyett az “aki többet dolgozik, annál több maradjon”, illetőleg az “aki többet dolgozik, annak több jár” elvét kell alkalmazni. A középosztály megerősítése érdekében a fogyasztási adókra kell a hangsúlyt tenni, cserében csökkenteni a munkavállalókat, a munkaadókat, a megtakarításokat sújtó terheket és az egyensúly megteremtése után be kell vezetni az egykulcsos adót is. A privatizációt folytatni kell, de ebben lehetőséget kell biztosítani a középosztálynak. A költségvetési szempontok mellett az is cél, hogy a jelenleg eladó állami vállalatok minél nagyobb részben magyar kisbefektetők kezébe kerüljenek.
Magyarországon nincs többé hely piac- és kapitalizmusellenes hangulatkeltésnek se a baloldalon, se a jobboldalon. Tiszta versenyre van szükség, és ennek érdekében fel kell állítanunk az Európai Unió több országában is jól bevált tiszta kezek hivatalát. Higgyék el nekem, sokkal bátrabban kellene fellépni a korrupció ellen ma Magyarországon.
S végezetül a politikai egyensúly megteremtése érdekében elsődleges feladatunk, hogy új fejezetet nyissunk a pártok közötti párbeszédben, hiszen az ellenségeskedés már gátat szab a fejlődésnek Magyarországon, akadályt emel az uniós források hatékony kihasználása elé. Be kell fejezni a magyar közéletben azt a buta politikai szerepjátszást, amely ciklusról ciklusra alakult ki az elmúlt időszakban, s amely lehetetlenné teszi a tisztességes együttműködést, és ma már olyan gátakat szab, ami a versenyképességünket is bénítja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr a beszédében élt egy fordulattal, és bocsánatot kért. A Magyar Demokrata Fórum ezt várta a botrány kirobbanásának a pillanatától, de nemcsak várta, hanem ezt kértük a miniszterelnök úrtól, s talán ezzel kellett volna kezdenie a védekezését. A Magyar Demokrata Fórum sajnálja, hogy Gyurcsány Ferenc bocsánatkérését végül csak az eldobott kődaraboknak, a tüntetéseknek és a mai fenyegető anarchiának sikerült kikényszerítenie.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)
