ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy Szatmáry Kristóf képviselőtársam elmondta, a Vállalkozók Pártja és a Fidesz is támogatja ezt a törvényjavaslatot, és talán itt Keller Lászlóhoz nyúlnék vissza. Jómagam ez előtt két évvel Kóka miniszter úrnak feltettem a kérdést, hogy kíván-e valamit tenni a kormány a körbetartozások megszüntetése vagy mérséklése irányába. Az elmúlt két évben már legalább ötven parlamenti hozzászólásomban foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel, és - amit Kékesi Tibor is elmondott - nem biztos, hogy ez fogja nyújtani a végleges megoldást, mert lehet, hogy a műszaki átadások késleltetése fogja a fővállalkozó irányába történő kifizetést késleltetni, és lehet, hogy maga a fővállalkozó fog tönkremenni, miközben kifizeti az alvállalkozókat. Tehát a folyamatban, egyébként önmagában a rendszerben ez is benne van.
Nem tudjuk azt - amit talán pontosan az igazságügyi tárca tudna nagyon komolyan megvizsgálni -, hogy az elmúlt hat év folyamán hány olyan peres ügy volt, ami gazdasági társaság és gazdasági társaság között folyt, ami öt-hat, adott esetben nyolc éve tart már. Tehát amikor a körbetartozásról beszélünk, van a látható körbetartozás, amire azt mondjuk, hogy 700-800 milliárd forint környékén mozog, de vannak a nem látható és pontosan a peres ügyekből történő visszalépések miatt adódó körbetartozások, amelyek miatt nagyon sok vállalkozó Magyarországon tönkremegy. 2000 környékén Németországban hasonló szituációban 72 ezer vállalkozás ment tönkre. Nagyon kemény törvényeket alkottak egyrészt a fizetési határidőknek a be nem tartásával kapcsolatosan, másrészt pedig nagyon keményen megfogalmazták azt is - amiből Magyarországon jelen pillanatban sportot űznek -, hogy a szerződéskötésnél, a leszállítás vagy a teljesítés után, mondjuk, három-négy-öt-hat hónap után fizetnek a vállalkozások, tehát szabályszerűen sportot űznek belőle. Ebben a kérdéskörben is kellene egy korlátot szabni, amire azt mondjuk, hogy ha a teljesítés megtörténik, akkor maximum harminc napon belül fizetni kell, tehát olyan szerződés nem jöhet létre, ami öt-hat hónapos fizetési határidővel bír, mert önmagában a vállalkozónak azért a köztartozásait be kell fizetnie, tehát teljesítenie kell. És ha ilyen halasztott késéssel történő kifizetések fordulnak elő, akkor egyszerűen a vállalkozó vagy a termelő valószínűsíthetően tönkre is megy ebben. Tehát ebben a kérdésben én mindenképpen szigorítanék.
A másik pedig az, én kértem az ÁSZ vezetőit is, hogy vizsgálják meg a jelen körülményeket. Nagyon sok önkormányzatnál megtörténtek a teljesítések, a fővállalkozó megkísérli kifizetni az alvállalkozóit, viszont a fővállalkozó nem jut hozzá a pénzéhez. Több hónapos átütemezések, szerződésmódosítások vannak a teljesítés miatt jelen pillanatban a rendszerben, és pontosan a közbeszerzésből adódó anomáliáknak a jelenlegi helyzetéből van az, hogy több száz milliárd forintos tartozások vannak adott esetben az önkormányzati vagy a kormányzati közbeszerzési eljárásokból adódóan a ki nem fizetések irányában.
Tehát valóban kérés az, hogy sokkal határozottabban lépjünk fel, kíséreljünk meg valóban olyan közbeszerzési és olyan szerződési, teljesítési formákat kialakítani, amelyekben valóban a fővállalkozó is és az alvállalkozó is hozzájut a pénzéhez. Mert ahogy Horváth képviselőtársam is elmondta, Kékesi képviselőtársam is elmondta, nincs garancia arra, hogy most a fővállalkozó teljesít az alvállalkozónak, hiszen lehet, hogy egy beruházás hat-nyolc vagy tíz hónapig is elhúzódik. Az alvállalkozó már az elején tud teljesíteni akár mélyépítés területén vagy akár más területen, annak fizetnie kell, de a végén a fővállalkozó nem fog hozzájutni a forrásához, vagy annyira későn fog hozzájutni, hogy egyszerűen maga a fővállalkozó is tönkre fog menni ebben a jelenlegi formában.
Vitatkoznék azzal a kérdéssel, hogy mikor volt körbetartozás, és mekkora szintje volt. Nem a ’94-es évben volt a körbetartozás első megjelenése, 1995-96-97 környékére datálható, és a csúcs 2005-2006. évben jelentkezik, jelen pillanatban, Keller képviselőtársam. Ezen nem érdemes így vitatkozni, a célunk mindenképpen az, hogy olyan törvényt próbáljunk megalkotni a parlamenten belül, amely valóban súlyosbítja a gazdasági társaságok, az önkormányzatok vagy az állam jelenlegi hozzáállását olyan értelemben, hogy valóban a kifizetések minél gyorsabban megtörténjenek az alvállalkozók, fővállalkozók irányába, hogy ne menjen annyi gazdasági társaság Magyarországon tönkre. Mert valóban a hazai kis- és középvállalkozások szívják a legtöbbet ebből a szempontból, ahogy Herényi Károly is elmondta.
A másik az, hogy van a nagy bevásárlóközpontok által gerjesztett láncreakció, és itt is a lánctartozásoknak a kérdése. Leszállítja az árut, adott esetben naponta arra van kötelezve, hogy naponta iksz mennyiséget szállítson le, és 150 napos fizetési határidő van. Tessék nekem megmondani, hogy hány százszorosan forgatja meg addig a bevásárlóközpont azt az árut, mire legelőször a termelő hozzájut a leszállított árujának az értékéhez! Ebben a kérdésben is kellene lépni, tehát nemcsak a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban, hanem az egész ügyet felül kellene vizsgálni, és valóban, ahogy Németországban is ezt a lépést meg tudták tenni, Magyarországon is mindenképpen ebbe az irányba kellene hatni részünkről is, hogy valóban, akár a magyar termelők, akár az érték-előállítók vagy a beszállítók részéről is a megfelelő garanciát meg tudják kapni ahhoz, hogy a forrásokhoz hozzá tudjanak jutni. Munkahelyek százai, ezrei szűnnek meg. Tehát e mögé mindig oda kell képzelni azt, hogy nemcsak tartoznak a cégek egymásnak, hanem ha ezáltal tönkre is megy, akkor abban a pillanatban munkahelyek százai szűnnek meg azzal arányosan.
Azért kérem én azt, államtitkár úr, hogy szánjunk rá időt, és azt, ami itt javaslatként is elhangzik, próbáljuk meg úgy beépíteni, hogy ne sértse a versenytörvényt, de igenis a jelenleg sportot űző nem fizetőkkel szemben sokkal kardinálisabban és sokkal határozottabban fel tud lépni.
A másik pedig az, hogy én is azt mondom, hogy a kamaráknak kell olyan feladatokat adni és biztosítani, amelyekkel a kamarák is tudják szankcionálni az ilyetén való viselkedést, és adott esetben ki tudják zárni a rendszerből, vagy van olyan jogkörük, ami alapján a versenyszférából - fogalmazzunk úgy - időlegesen ki tudják zárni a nem fizető vállalkozásokat.
Én is ezt kérném, és szeretném mindenképpen, ha az államtitkár úr ezt közvetítené, és megpróbálnánk az elfogadásával legalább egy sokkal súlyosabb és határozottabb lépést ebben a törvényben eszközölni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
