CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ha szabad így fogalmaznom e késői órán: kedves kollégák! Kicsit azért aggódom, mert ez megint egy olyan nap, amikor az utolsó napirendi pont az agrárkérdés (Dr. Kis Zoltán: Mint mindig!), mint mindig, és általában mindig ugyanannyian vagyunk, de azért bízom benne, hogy hasonlóan, mint ahogy az előző napirendi pontnál volt, ahol valami konszenzus látszott kibontakozódni, most is érzem, hogy talán valamilyen jó megoldás születhet, de kérem, ne vegyék ünneprontásnak, ha én azért nem vagyok teljesen optimista minden területen, és ahogy szoktam mondani, mindig a részletekben van a lényeg.
Az mindenesetre nagyon jó dolog, hogy ezt a fontos témát most tárgyaljuk, mármint a kárenyhítést. Utaltak itt többen is - azt hiszem, hogy államtitkár úr is - a 2003-as, ha szabad így mondani, rekord mértékű aszálykárra, ami nem tudom, talán 200 milliárd forintos nagyságrendű volt, ha jól emlékszem. És ha visszagondolunk arra, hogy 10 milliárdos volt a vissza nem térítendő… (Gőgös Zoltán: Kilencven!) Hát több szervezet, melyik hogy számol, de jó, akkor 100 milliárdos nagyságrend. Az a 10 milliárdos vissza nem térítendő támogatás, és az a 40 milliárdos hitel formájában történő segítség - ráadásul hitel nem mindenkinek jutott -, ebből azért nyilván látható, hogy ezt a problémát nagyon-nagyon nehéz megoldani és kezelni.
Herbály alelnök úr már elment, de azt azért szeretném elmondani azzal kapcsolatban, amit mondott, hogy nem tudtunk ott lenni időben, hogy a mezőgazdasági bizottság ülésén azért nem volt kisebbségi vélemény, mert közbeszólt a nagypolitika, és az MSZP-s képviselőknek frakcióülésre kellett menni, utána viszont néhány óra múlva meg már mi nem tudtunk visszamenni. Ezt azért szeretném elmondani, hogy ugyanúgy, ahogy a pénzügyi bizottságban történt, az ellenzéki képviselők tartózkodtak volna, ha ott vannak. Ennek az lett volna az oka, ahogy az elején is mondtam, hogy egyetértünk a téma fontosságával, sőt emlékeim szerint a választási kampányában minden párt, ha úgy tetszik, a választási ígéretek között ennek a mezőgazdasági kárenyhítésnek a témáját felvállalta. Tehát egyetértünk vele, csak nem vagyok benne biztos, hogy ez az a tökéletes megoldás, amely majd meg fogja oldani minden bánatunkat, minden gondunkat. Elnézést kérek, tényleg nem bántó szándékkal mondom, de egy picit olyan érzésem is volt, amikor ezt a rövid törvényjavaslatot olvastam, mintha az lett volna az FVM egyik célja, hogy a munkatervben kipipálja ezt a kérdést, és essünk túl rajta. De ahogy mondtam, mindig a részletekben van a lényeg, és remélem, hogy ezen a javaslaton azért lehet majd alakítani, de azért számos kérdés vetődik fel.
A bizottsági jegyzőkönyvből olvastam, hogy az előterjesztést különböző egyeztetési szintek előzték meg, tehát a termelői érdekeltségek. Én örülök annak, ha ez így volt, és remélem, minden mérvadó termelői érdekcsoport véleménye kikérésre került, de azt nem tudom - és javasolnám is, hogy utólag még érdemes ebben gondolkodni -, hogy a biztosítókkal, a biztosítók szövetségével is történt-e egyeztetés. Sőt a bankokat is idevenném, hiszen a bankok is kockázatot vállalnak a hitelkihelyezéseknél, és egy elemi kárnál nagyobb kockázat nem kell. Annak viszont örülök, amit az államtitkár úr mondott, hogy uniós egyeztetés valamilyen szinten folyik vagy folyt. Azt kérem és javaslom is, hogy nézzük meg, mások ezt hogyan csinálják, hogyan csinálják uniós szinten, vagy hogyan akarják ezt csinálni, és próbáljuk meg ellesni a jó dolgokat.
A magam részéről egyébként a korábbi rendszert jónak tartottam, szemben itt néhány véleménnyel, tehát amikor a díjtámogatás volt, az a bizonyos 30 százalékos dolog. Az egy más dolog, hogy a biztosítók persze, hogy törekedtek arra, hogy - elnézést, idézőjelben - “lenyúlják” ezt a támogatást, ugyanúgy, mint mondjuk, a gépkereskedők annak idején, amikor voltak a normatív géptámogatások, ugye, egyből le akarták nyúlni. Ezt más úton-módon kellene kezelni, pont úgy, hogy esetleg ezekkel a profitérdekelt biztosítókkal leülünk, és valamilyen korlátokat próbálunk nekik szabni. Szerintem az egy jól kiszámítható és egyszerű rendszer volt. Az egy más dolog, hogy nem tudom, hogy ezt notifikáltattuk-e, vagy most lehet-e ezzel valamit kezdeni. Talán akkor is beszéltem egy bizottsági ülésen arról, hogy én megtartottam volna ezt a támogatási formát.
Nagyon nagy kérdőjel az előterjesztésnek az a része, amit itt röviden egy félmondatban úgy intéz el, hogy majd a részletekről később fog szólni egy végrehajtási rendelet, és hogy a - nagybetűvel van - “Szervezet” majd milyen lesz. Fogalmam sincs, én most sem sok mindent hallottam, hogy az a szervezet milyen szervezet lesz, és aggódom ebben a költségvetési helyzetben, amelyben most vagyunk, hogy most egy új szervezetről van-e szó, vagy valamelyik most is működőre akarják rátestálni ezt a dolgot, úgy, hogy ott vannak a jelenleg is működő, profitérdekelt biztosítók? Tehát ez nem egészen világos a számomra, és egy kicsit aggódom, hogy itt majd hogyan lesznek a részletek kidolgozva.
Célszerűnek tartom, és többen utaltak rá, hogy az elemi károkat szétválasztani biztosítható, illetve nem biztosítható elemi kárra. A nem biztosítható sajnos az árvíz és az aszály, de a többi általában biztosítható, tehát a belvízkár, a tavaszi, téli fagykár, és így tovább. Tehát szerintem ezt teljesen külön és máshogyan kell kezelni.
A jogosultság tekintetében a tárgyév első napjától van jogosultság. Például a fagykárok a tárgyévet megelőző évben vannak, tehát nem tudom, hogy ez a rendszer hogyan fogja majd kezelni, mondjuk, a téli fagykárokat.
Nagyon sokan beszéltek a garanciáról - és szintén örömmel vettem -, hogy ez a pénz aztán másra nem használható. Ez nagyon fontos dolog, de azért megint bántó szándék nélkül mondom, láttunk mi már karón varnyút. A top upra is garancia van, országgyűlési határozati döntés van, hogy azt mikor és milyen mértékben kell kifizetni - ahhoz is hozzányúltak. Tehát ha most tényleg azt mondjuk, hogy ehhez nem lehet hozzányúlni, nem lehet se Bokros Lajosnak, se másnak más célra használni, akkor ezt tartsuk is be!
Az, hogy az ezer forint meg a háromezer forint most miért pont ennyi - nyilván nem mindegy egy cukorrépánál egy hektár költsége, vagy nem mindegy egy repcénél. Szerintem ez egy picit olyan “hát valamennyi legyen”, aztán valaki hasra ütött és eldöntötte. Nem beszélve arról, hogy termőtájanként is teljesen eltérőek a költségek.
Hogy mi a megoldás? Még egyszer mondom, azon kívül, hogy tárgyalunk róla meg beszélünk róla, szerintem ez a korábbi díjtámogatási forma jó volt. Kis Zoltán képviselőtársam utalt rá, nem tudom, hogy egyre gondolunk-e. Voltak a kilencvenes évek elején különböző ilyen kockázati közösségek, nonprofit szervezetek, amelyek viszontbiztosítást kötöttek a profi és profitorientált biztosítókkal. De itt is működött a díjtámogatás, és amikor megszűnt a díjtámogatás, akkor sorvadt el az egész. (Dr. Kis Zoltán: Igen!) Tehát lehet, hogy azért érdemes lenne ebben is gondolkodni.
Összességében annyit tudok mondani, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek az az álláspontja, örülünk annak, hogy van ez a törvényjavaslat, jobb a semminél, de hogy igazából ez hogyan fogja tudni megoldani az alapproblémákat, amelyeket itt mindenki feszegetett - és hadd ne ismételjem meg ezeket a késői órán, majd a részleteknél ez el fog dőlni -, a magunk részéről próbálunk módosító indítványokkal vagy egyéb egyeztetési fórumokon segíteni. Most tehát egyelőre tartózkodó állásponton vagyunk, de bízunk benne, hogy közös erővel talán tudunk majd valamit alakítani úgy, hogy az érintettek számára, akiknek így is éppen elég bajuk van árvízen meg aszályon kívül is, valamit azért fel tudunk majd mutatni.
Köszönöm szépen. (Taps.)
