TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Három dologra szeretnék rátérni az eddig elhangzottakkal kapcsolatosan. Egyrészt Kis Zoltántól szerintem számos olyan konstrukciót hallottunk, ami talán, legalábbis megítélésem szerint hatékonyabban működne, mint ez az előterjesztésben szereplő megoldás.
Az eddigi képviselői felszólalások majdhogynem kimondták azt, hogy igenis csak azok kapnak ezentúl kárenyhítést a nem biztosítható elemi károkra, akik öngondoskodásra hajlandóak. Ha tényleg ez az álláspontjuk, én azt mondom, akkor mondjuk ki, tegyük bele törvénybe, hogy igen. De amíg ki nem tetszenek mondani azt, hogy csak ilyen konstrukcióban képzelik el a kártérítést, addig igenis lesznek olyanok, akik arra fognak játszani, hogy az állam tényleg más módon is fogja korrigálni a károkat. Akkor tessék kimondani, és tegyük bele a törvénybe, és juttassuk el minden egyes termelőhöz, hogy igen, erre számítson, és akkor vállalják föl nyilván ennek a politikai következményeit is. Ez az egyik megjegyzésem.
Az intézményről szó esett, hogy a hivatalra van ez telepítve. Igen ám, de mennyi ennek a költsége? Nem hiszem, hogy ott biztosításra szakosodott emberek dolgoznak feltétlenül abban a hivatalban, rengeteg adminisztrációs költsége van ennek. Hogyan fog a hivatalhoz kerülni ennek az anyagi háttere? Ezt az alapot terheli, vagy pedig más módon, a minisztérium fejezeti költségvetéséből fog odakerülni egy összeg? És egyáltalán tudjuk azt, hogy mi lesz ennek a várható nagyságrendje?
A harmadik kérdés a garancia kérdése. Beszélünk itt arról, hogy garantáltan ez a pénz nem fog másra menni. Én meg azt mondom, az igazi garancia az lenne az ágazat számára, hogy amit oda szánunk, az a pénz fel is lesz használva.
(20.40)
Ha azt mondjuk, hogy nem jött be a számításunk, és kevesebben fognak csatlakozni ehhez az alaphoz, akkor azt a pénzt, amit odaszántunk, és megmarad abban az esztendőben, akkor legalább ezt a keretösszeget használjuk fel arra, hogy esetleg más alternatív módon, de ott hagyjuk az ágazatban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Akár úgy, hogy a biztosítási díjak részleges átvállalásával, de hagyjuk ott az ágazatnál. Ez az igazi garancia.
Köszönöm.
