BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben egyre többször halljuk azokat a riasztó híreket, amelyek csődhullámról, gyárbezárásról, leépítésekről, karcsú és olcsó államról szólnak. Nem volt ez természetesen mindig így, hiszen a tavaszi választások előtt egészen másról beszéltek önök, egészen mást ígértek a választóknak.
(15.50)
Emlékezzenek csak vissza: adó- és járulékcsökkentés, olyannyira, hogy erről még törvényt is elfogadtattak, ezenkívül 25 százalékos béremelés, és ismételten megígérték a 400 ezer új munkahelyet. Megismeri még ezt, miniszter úr, ezt a szórólapot? (Felmutatja.) Vessen már ide egy pillantást, legyen szíves, amelyen az önök ígéretei szerepelnek, a miniszterelnök arcával együtt. Természetesen ezek az ígéretek elszálltak a pusztába, valahol elenyésztek, mert a választások után egészen más történt, más fordulat. Mi történt? Az történt, hogy felemelték az adókat és a járulékokat, az októberi fizetésekre éppen most kerül sor, most veszik kézhez az emberek a munkabérüket, és döbbenten látják, hogy több ezer forinttal kevesebb a fizetésük, mint eddig volt.
De nem lesz ez mindig így, mert januártól még kevesebb lesz, mert akkor ismételten járulékemelésre kerül sor. Az olcsó állam jegyében ismét foglalkoztatják a bukott pénzügyminisztert milliós havi jövedelemmel, ugyanakkor Lamperth Mónika miniszter asszony, az ön minisztertársa éppen a kismamákon akar spórolni, és velük közölte azt, hogy a jövőben nem tart a munkájukra igényt.
Tisztelt Miniszter Úr! Mi az ön véleménye erről? Egyetért-e ezzel az eljárással, és mit kívánnak tenni a közszférában dolgozók ügyében? A gondoskodó elbocsátások alatt ön például mit ért?
Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
