DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Jól ismerjük a gyerekmondókát az országról, a csatáról, a lovasról, a lóról és a patkóról, amelynek bölcs intelme így szól: verd be hát jól a patkószöget! Jövőnkre nézve a mondóka metaforájával élve ilyen patkó az oktatás, a patkószöget pedig azok az intézkedések jelentik, amelyekkel a kormány programja szerint az oktatás ügyét irányítani szándékozik. Először is ezt a felismerést hiányolom a kormányprogramból, amely említést sem tesz arról, hogy az oktatás a legalapvetőbb értéktermelő ágazat. A felsőoktatást sem kultúraközvetítőnek és a tudományokat gyarapító helynek tekinti, hanem piaci szereplőnek, ahol a legfontosabb kategória a versenyképesség. Ez a szemlélet eleve kizárja, hogy az oktatást rangjának megfelelően kezeljék, s hogy az ágazat valóban egy erős és büszke Magyarország bölcsője legyen.
Másodsorban a patkószögek megbocsáthatatlan lazaságára kell felhívnom a tisztelt Ház figyelmét. Minden menedzserképző alaptanfolyam kurzusán tananyagként szerepelnek a jó program ismérvei: pontos helyzetértékelés, reális célok, konkrét feladatok, erőforrások, határidők, s a többi. Közülük három vagy négy hiányzik minden tételmondat mögül. Az idő rövidsége miatt csak egyetlen példát említek: “átalakítjuk a doktori képzést”. Miért? Hogyan? Mikor? Ezt hiába keressük a szövegben.
Harmadszor: a Kereszténydemokrata Néppárt osztja azoknak az embereknek a felfogását, akik szerint az iskola a személyiségformálás helye, a kultúraátadás és a kultúrateremtés eszközével. Ezt a szerepet várják el iskoláinktól, pártállástól függetlenül, sokmilliónyian ebben az országban. Nos, a benyújtott kormányprogramban nyoma sincs annak, hogy az iskolának feladata volna a nemzeti és az egyetemes kultúra továbbélésében és gyarapításában. Szó van ehelyett viszont a Nemzeti alaptanterv bevezetésének folytatásáról, amely köztudottan nélkülözi a lexikális ismeretekben megjelenő tudásanyagot. Ezt úgy is érthetjük, hogy a szocialista oktatásirányítás is lemond arról, hogy előírja minden iskola számára, hogy ott megtanítsák például az 1956-os forradalom történetét? Ez a tartalmi szabályozatlanság elfogadhatatlan számunkra. Megjegyzem, hogy ennek a Nemzeti alaptantervnek a jóváhagyása előtt 2003 őszén egy tucat tanári szakmai szervezet és a Magyar Tudományos Akadémia több osztálya is egybehangzóan tiltakozott ellene.
Negyedszer: még a minimálisra zsugorodott kulturális tartalmat is soknak tartják a program alkotói, mondván: “Tovább csökkentjük a gyerekek lexikális ismeretekkel való terhelését.” Sőt ezt a redukált tudásmennyiséget sem helyénvaló már elvárni a kisdiákoktól, hiszen meg kívánják őrizni “az évfolyamismétlést korlátozó intézkedéseket”. A felsorolt programelemek szöges ellentétben állnak nemcsak az oktatásügytől joggal elvárt értékteremtő szereppel, hanem a meghirdetett színvonalemeléssel és igazságossággal is.
Ötödször: kételyeim vannak a program mögött levő szándék őszinteségében is. Kérdezem, komolyan vehetjük-e, hogy “a kistelepüléseken, ahol ez lehetséges, megőrizzük az általános iskolák alsó tagozatait”, amikor a szocialista-szabad demokrata kormányzás négy éve alatt több száz kisiskola volt kénytelen megszűnni. Vagy a beígért 10 ezer új diákotthoni férőhelyet, amikor négy évvel ezelőtt ugyanezt ígérték, és mint köztudott, alig valami teljesült belőle?
Végül hatodszor: felülvizsgálják - értsd alatta: emelik - a tanárok óraszámát, differenciált bérezést vezetnek be, miközben az alapbér csak a létminimumhoz elég, ám a pedagógusképzést, ami a közoktatás minőségének legfőbb garanciája, említésre méltónak sem ítélik.
Tisztelt Ház! Az említett néhány patkószög bizony alkalmatlan a patkó megerősítésére. És ismerjük a mondóka végét: a patkó miatt az ország elveszett. A kormányprogramot emiatt nem tudom támogatni.
Köszönöm. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)
