DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Molnár Lajos és Kökény Mihály kollégáimat hallgatván most már nehezen tudom, hogy mi az egészségügyi program; itt-ott felpuhult - ugyanez az érzésem volt a bizottsági meghallgatás után is. Éppen ezért én most tartani fogom magam az írásban megjelent programnak, az Új Magyarország című kormányprogramnak a “Reform az egészségügyben” című fejezetében leírtakhoz, és ezekhez fogok néhány megjegyzést fűzni.
Be kell vallanom, amikor kezembe vettem a programot, akkor – klasszikust idézek majd – majdnem eluralkodott rajtam a túlmozgás, mert másra számítottam. Arra számítottam, hogy egy professzionális, részleteiben kidolgozott programot veszek a kezembe; nem ez történt. Hat-hét oldalon keresztül döntően általánosságok vannak leírva, a sorok között olvasva viszont nagyon érdekes irányultságok tűnnek ki, amelyekkel kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni.
De mielőtt ezt megtenném, szeretném kicsit fájdalmasan felemlíteni, hogy a választási kampányban sokunknak úgy tűnt, hogy van egynéhány közös nevező, ami mentén talán az egészségügynek a régi gondjait oldani lehetne, és egy olyan programot lehetne kidolgozni, kimunkálni, amelyben valamiféle közmegegyezés is teremthető. Valakik szétzúzták ezt a közmegegyezést, belenyúltak a dologba, a szakmaisággal is itt-ott súlyos gondok támadtak, ezek a gondok most a felszólalások kapcsán is megnyilvánultak.
Az első, amiről beszélni szeretnék: hiányzik az anyagból a “társadalombiztosítás” szó és maga a társadalombiztosítás. Nem szerepel a szó az anyagban, annak ellenére, hogy az alkotmány is megnevezi, és a legújabb felmérések szerint az emberek 80 százaléka ragaszkodik a nemzeti kockázatvállalásra épülő, a szociális biztonságot nyújtó, szolidaritási nagyrendszerhez. Helyette szerepel biztosítási elven alapuló, társadalmi szolidaritást is érvényesítő, a piacon egymással versengő, több biztosító felé kacsingató rendszernek a képe.
A program fogalmazói figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy sehol a világon nem alakult ki valódi verseny a kötelező biztosítás rendszerén belül, a közfinanszírozás dominanciája és az alapvető gyógyító szolgáltatások meghatározása mellett - biztosítási csomagok. Azt csak remélni merem, hogy az inkább üzleti, mint egészségügyi programként jellemezhető kormányprogram alkotói nem mondanak le a közfelelősség elvének érvényesítéséről, és nem engedik szabadjára a piacot az egészségügyben, mert akkor a harc a biztosítók között a kisebb kockázatú, fiatal, egészséges, gazdag emberekért folyik majd, és nem a hetvenéves érszűkületes cukorbetegért. Ebből pedig a gyógyulás esélyének elvesztése, a gyógyító rendszer szegény-gazdag ellátásra szakadása, egyszóval tragédia következik.
Elmerengtem azon, hol találok Budapesten olyan casco-biztosítót, ahol huszonöt éves Ladára biztosítást lehet kötni. Nem fognak találni.
Közismert tény, hogy a társadalombiztosítás rendszereinek a privatizációja, az erre irányuló kísérletek a világon mindenhol kudarcba fulladtak. Elsőként Pinochet tábornoknak sikerült privatizálni társadalombiztosítást, majd ezt több országban követték, és a nyomában szociális tragédia, egyenlőtlenség, az ellátórendszer szegény és gazdag polarizációja következett be. Nem árt szemünket a cseh vagy a szlovákiai eseményekre vetni! Vagy éppen Massachusettsre, az Egyesült Államokra, amelynek az egyik államában éppen most szolidaritási biztosítást hoztak létre, nem tűrik tovább a piac megosztó, szegény-gazdag polarizáló hatását.
A másik fontos dolog, amit szeretnék a programból kiemelni, a háromelemes szolgáltatási rendszerre vonatkozik, amelyben a kötelező járulékfizetés fejében járó gyógyító szolgáltatások előre meghatározott biztosítási csomagok keretéig járnak. Ezen felül fizetni kell - de ki fogja meghatározni ezeket a kereteket? Félő, hogy megkurtítják a ma igénybe vehető gyógyító szolgáltatásokat, és bevezetik a vizitdíjat, úgymond, az indokolatlan orvoshoz fordulás megfékezésére. Szeretném megjegyezni, hogy sehol a világon nem sikerült vizitdíjjal megfékezni az indokolatlan egészségügyi szolgáltatás igénybevételét. Receptdíjat pedig az indokolatlan gyógyszerszedés visszaszorítására vezetnek be.
Struktúraváltásról is beszél a program. Azt mondja, hogy 2008-ra a kapacitásokat a szükségletekhez igazítjuk. Igaz, hogy ez más, nálunk boldogabb országokban évtizedes, nagy szakmai előkészítést igénylő, bonyolult folyamat, a mi kormányunk két esztendő alatt végezne vele. Tulajdonképpen az előző ciklusban már el is kezdte, elvonta a pénzforrásokat, megsanyargatta a kórházakat fenntartó önkormányzatokat, a dübörgő és pezsgő gazdasági helyzet közepette kórházak tucatjait juttatta csőd közeli helyzetbe, vagy “csak a magántőke menthet meg benneteket” jeligével kényszerítette, illetve kényszeríti kétes hírű magánvállalkozóknak a karmaiba.
(14.50)
Érdekes, hogy a reformprogram egyáltalán nem beszél az ágazat jelenlegi katasztrofális költségvetési helyzetéről. Elképzelés sincs a konszolidációra vonatkozóan. Őszinteségnek nyoma sincs. Pedig miközben korszerűbb, magasabb színvonalú és minőségű egészségügyi ellátást vár mindenki, jelenleg is komoly hiányokkal küzd az egészségügy és azon belül is a szakellátás. A 2006. évi költségvetés nominálisan is 30 milliárddal kevesebb, mint az előző évben. Számításaink szerint az intézmények tartozásállománya az év végére el fogja érni az 50 milliárd forintot.
Ez a betegeknek nyújtott dologi ellátások - élelmezés, tisztálkodószerek, gyógyszerek - további radikális csökkentését - ha ez még egyáltalán lehetséges - és a személyi kiadások drasztikus visszafogását jelenti. A várhatóan 30 milliárdnyi bérhiány 15 ezer dolgozó elbocsátását jelentheti.
Hölgyeim és Uraim! A jelenlegi helyzetről is őszintén kellene beszélni ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni az egészségügyben. Avagy elég itt 150 helyett 60 kórház? Hol lesz itt akkor a beteg, a szenvedő ember számára korrekt ellátás, azaz igazságosság?
A finanszírozási kérdésekre is kitér a program. Az egészségügyi intézetek gazdálkodási és pénzügyi szabályait a versenyszférához közelítjük - mondja. Nem szól ugyanakkor az önálló gazdálkodás feltételeinek megteremtéséről, így például az amortizáció működtetési forrásokba történő beépítéséről, az eszközhasználati díj elszámolásáról vagy éppen az eszközvisszapótlás biztosításáról.
A programból úgy tűnik, magánosítás, privatizáció lesz mindenáron. Csakhogy nehogy csalódás legyen; a közszolgáltató intézetek magánosítása a betegellátás szempontjából általában nem eredményez hatékonyságjavulást. Persze, jövedelmezőbbé válhat a kórház - és ez jó a magánintézet tulajdonosának -, de a köz számára ebből haszon nem mutatkozik. Ha az egészségügyben a rendszer hatékonyságának javítását tűzzük ki célul és önök - helyesen - ezt teszik, erre a privatizáció sehol a világon nem jó eszköz. A magánintézmények tömeges jelenléte pedig nem csökkenti, hanem növeli az egészségügyben az árakat.
Újraszabályozzuk a gyógyszerforgalmazás rendszerét - mondja a program. A gyógyszerforgalmazás úgynevezett etikus modellje jól működik Magyarországon. A gyógyszerészek szakmai elkötelezettsége nem kérdőjelezhető meg. Miért kellene a patikaalapítás jelenlegi rendjét megkérdőjelezni? Miért kellene a gyógyszereket kivinni az áruházakba, benzinkutakhoz? Miért nem jó önöknek az egységes gyógyszerár? Mint a búvópatak, újabb és újabb hullámokban jelenik meg az elmúlt négy év alatt és most, a kormányprogramban is a gyógyszerforgalmazás liberalizációjára vonatkozó, csillapíthatatlannak tűnő hatalmi akarat. Nem értjük!
Ehelyett inkább a gyógyszerbiztonság őrzésével és növelésével, a patikák stabilitásával, feltőkésítésével, a gyógyszerészi önkormányzatiság erősítésével kellene foglalkozni. Avagy kinek fáj a foga új gyógyszertárak alapítására vagy éppen patikán kívüli gyógyszerárusításra? Az elmúlt kormányzati ciklus négy évében összesen 30 százalékos gyógyszeráremelés volt. A betegek gyógyszerköltségei 50 százalékkal emelkedtek. Elviselhetetlen a helyzet: betegek nem tudnak kiváltani recepteket, mert nincs rá pénzük.
De úgy tűnik, önöknek elképzelésük sincs arra vonatkozóan, hogyan lehetne kordában tartani az árakat. A kormányprogram erről legalábbis egy szót sem szól. Könnyű volt felrúgni 2001-ben a polgári kormány és a gyógyszergyártók között megkötött hároméves megállapodást, azóta csak kapkodás és zavar, anarchikus állapotok láthatók a gyógyszerpiacon.
Átfogó egészségügyi, humánerőforrás-stratégiát dolgozunk ki - mondja a program. Általában elmondható, hogy az orvos kimaradt a mélyenszántó reformprogramból. Úgy tűnik, mintha akadálynak látnák a megújító törekvésekkel szemben, pedig nélküle nincs minőségi ellátás, költséghatékonyság, innováció az egészségügyi rendszerben.
A gyógyítás elsősorban nem piaci, üzleti, pénzügyi kategória, hanem professzió, hivatás, együttérzés a szenvedő beteggel és szeretetszolgálat.
Hiába próbál földbe döngölni bennünket a régi-új kormány, hiába igyekszik éppen most hadat üzenni a hivatásrendi köztestületeknek, a kamaráknak, a kötelező tagság törvényi megszüntetésével, nélkülünk, nélkülük reform nem fog sikerülni. Már csak azért sem, mert az egészségügyi rendszerek költségek szempontjából leghatékonyabb tényezője maga az orvos, hiszen ő utalványozza tolla hegyén a milliárdokat, ő tölti ki a recepteket, ő indikálja a vizsgálatokat.
Lehetetlen helyzet, hogy a parlament egészségügyi bizottságának minapi ülésén az elnök úr arra figyelmeztetett bennünket, hogy a kormányprogrammal kapcsolatban nem tehetünk fel kérdéseket, mert ennek részleteit még a miniszterjelölt sem ismerheti. Tessék bennünket informálni, tájékoztatni! Szeretnénk tudni, hol készülnek ezek az anyagok, kik írják ezeket az anyagokat, és hol írják ezeket a programanyagokat. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Házszabály!) Tessék együttműködni velünk, tessék leülni a köztársasági elnök és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke közreműködésével felállt Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalhoz, ahol két év óta üresen áll a székük, az önök széke is, ahol találkozhatnak a kamarákkal, a köztestületi kamarákkal, a betegszervezetekkel, az egészségügyi érdekképviseletekkel, civil szervezetekkel, és meg lehet vitatni a reformelképzeléseket.
Az orvosok, egészségügyi dolgozók bérhelyzete gyalázatos. Amit az előző ciklus elején adtak, hamar visszavették. A kormányprogramban semmi konkrétum nem szerepel az életpálya-lehetőségekre vonatkozóan. Korábban legalább csiklandozó ígéretekkel szolgáltak a hűségjutalom, az ügyeleti díjak kifizetése és egyebek terén. Persze, ez is elszállt, mint a köd. (Kuncze Gábor: Négyszeres béremelés!)
Dinamikus bérfelzárkóztatási programra lenne szükség, na meg új orvosi jogállásokra, szakorvosi díjtételek alkalmazására. Ezek kellenek a paraszolvenciakérdés megoldásához is. Megerősítjük a közegészségügyi és járványügyi, valamint élelmiszer-biztonsági tevékenységet. És egy szó sincs az ÁNTSZ-ről! Csak nem meg akarják szüntetni ezt a szakmai felügyelet, hatósági tevékenységek, járványügyi biztonság, élelmiszer-biztonság szempontjából kulcsfontosságú szervezetet?
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Csalódást jelentett számunkra az Új Magyarország program Reform az egészségügyben című fejezete, mert nem őszinte a helyzetfeltárásban, és nem mutat be egy végiggondolt, koherens elképzelést az egészségügy megújítására. A választási kampányban elhangzott ígéretek és a kormányprogram köszönő viszonyban sincsenek egymással. Úgy tűnik, a leendő koalíciós partnerek között nincs egyetértés, sőt egyes kérdésekben - mint például a társadalombiztosítás jövője, a több-biztosítós rendszer bevezetése, a vizitdíj, a privatizáció - antagonisztikus ellentét van. A kommunikációban zavarkeltés folyik, mintha bizonytalanságban akarnák tartani az embereket és a szakmát.
Végül szeretném megjegyezni: semmiféle győzelem nem jogosítja fel a leendő kormányt és a kormánypártokat arra, hogy pártpolitikai alapon egyoldalúságra törekedve semmibe vegyék a választópolgárok felének akaratát és érdekeit, akik képviselőinek ellenzéki pozícióban kell működniük az Országgyűlésben. Ez a hozzáállás segítené a demokrácia alapelveit. Bízunk benne, hogy javulni és erősödni fog az Országgyűlés ellenőrző szerepe a kormány tevékenysége fölött is. (Kuncze Gábor: Háromhetes ülésezés.) És akkor is így lesz, amikor majd előterjesztik az egészségügyi reformra vonatkozó törvényeket, amelyekről tudjuk, hogy készülnek, de nem tudjuk, hogy mit tartalmaznak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
