HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Első alkalommal megszólalni ebben a teremben nagyon nagy tisztesség, de az önkormányzatok világából érkezve talán megértik, hogy a kormányprogramból engem elsősorban az önkormányzatokra vonatkozó fejezet érdekel.
Nagy csalódás volt számomra - hogyan is fogalmazhatnám a címét ennek a rövid hozzászólásnak -, hogy egy oldal és egy kicsi, hiszen a kormányprogram összességében ennyit szentelt az önkormányzatoknak.
Az elmúlt hetekben hatalmas nagy kommunikációs kampány zajlott már az országban, hogy milyen gigantikus, sőt apokaliptikus változtatásokra van szükség az önkormányzatoknál. Aki ezzel a másfél oldallal találkozott, azt gondolom, mindenképpen csalódnia kellett, hiszen láthatóan a kormány semmi egyébre nem koncentrált, mint a várhatóan az elkövetkezendő években az országba érkező európai uniós források feloszthatóságára, a fejlesztési források lehetőségeihez igyekszik hozzáigazítani az önkormányzati rendszert.
Adós marad ez a kormányprogram egy fontos körülménnyel, nevezetesen egy helyzetértékeléssel. Azt a kérdést fel kellett volna tenni, mi a baj az önkormányzatokkal, miért rosszak az önkormányzatok, rosszak-e az önkormányzatok egyáltalán. A kérdésre a válasszal ez a kormányprogram adós marad, hiszen meg sem kíséreli elhelyezni a jelenlegi struktúrában az önkormányzatokat, hanem tételként kijelenti, hogy baj van velük, át kell alakítani.
A következő kérdés az lenne, hogy mi a működés feltétele, hiszen az önkormányzatok közismerten nemcsak fejlesztéssel foglalkoznak, nemcsak az európai uniós források felosztásával foglalkoznak, hanem a közszolgáltatások dandárját végzik a mindennapokban, közintézményeket működtetnek, tartanak fenn és látják el vagy szolgálják a közjót. Arról egyetlenegy szó nem esik ebben a kormányprogramban, hogy mi ezzel a gond.
Ki kell jelenteni tételesen, hogy a múlt század kilencvenes éveinek az első részében, az Antall-Boross-kormány ideje alatt - itt ül mellettem Boross miniszterelnök úr - a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó állami normatívák a tényleges költségek 80 százalékát fedezték. 2005-ben ez a tétel, az állam szerepvállalása az 50 százalékot sem érte el. Ez vezetett odáig, hogy jelentős színvonalromlás alakult ki az önkormányzati rendszerben. Ez vezetett odáig, hogy az oktatást, az egészségügyet nem tudják olyan mértékben, olyan színvonalon működtetni, mint az elvárható lenne, és ez vezetett oda is, hogy jelentős vagyonfelélésen estek keresztül az önkormányzatok, sőt az utóbbi években megjelent a hitelállomány. Ezekre a kérdésekre ez a kormányprogram meg sem kísérel válaszolni, hanem kijelenti a tételt: a kiürített megyék helyett létre kell hozni a régiókat.
Bár szinte félek kimondani, hiszen Toller László eleve megfenyegetett mindenkit, hogy aki nem ért egyet majd a régiók kialakításával, az eredendően maradinak mondható, és aki támogatja, az pedig a haladás támogatója. Önmagában persze így is meg lehet ezt a kérdést közelíteni, csak azokra a kérdésekre megint hiányzik a válasz, hogy mit fog ellátni a régió. Önmagában az, hogy három megyét összekapcsolunk, és a fejlesztési források fölött valamilyen lehetőséget adunk neki, ez érthető és rendben van, de a hatósági munkában, a hatósági ügyekben milyen lehetőségük lesz a régióknak? Valóban azt kell majd átélnie, megélnie a polgárnak, hogy a régióközponthoz való eljutása több száz kilométerébe is kerülhet? Valóban ez a közigazgatás korszerűsítése? Valóban ez a közigazgatás-barát rendszer fog létrejönni? Ezekre a kérdésekre itt nincsen válasz.
Azt gondolom, az a kérdés is megkerülhetetlen, még akkor is, ha maradinak tűnik az ember, hogy a megyék kulturális identitásával az egyéneken keresztül hogyan fogja ezt a kérdést rendezni tudni a régió. Önmagában az támogatható, hogy a fejlesztési források elosztására nagyobb áttekintése van, a régiók létrehozása így támogatható, de azt gondolom, a hatósági, a napi közigazgatási ügyekben a megyéknek az ilyen viszonylag ripsz-ropsz, átgondolatlan, mindenféle hatástanulmányt nélkülöző felszámolása meggyőződésem szerint indokolatlan.
Érdekes a kistérség kérdése is, térségi társulásként említi a kérdés. Ha szemantikailag vizsgáljuk ezt a kérdést, ez önmagában önkéntes társulást jelent. Az előterjesztés azt mondja, hogy kényszeríteni kell a településeket a társulások létrehozására. Akkor már nem társulásról beszélünk, hanem intézmények létrehozásáról beszélünk. Erről is azt gondolom, hogy bővebben ki kellene fejteni, hiszen ezzel is adós marad a válasz. Azt önmagában rendezi, hogy a körjegyzőségeket erőltetni fogják.
Ellentmondások vannak a kormányprogramban, illetve a parlament elé beterjesztendő kétharmados önkormányzati törvénymódosításban. Az elmúlt napokban, hetekben egyfolytában arról szólt a kommunikáció, hogy a képviselő-testületek létszámát csökkenteni kell 10 százalékkal, 20 százalékkal. A normaszövegben, amit a pártoknak megküldtek, már csak a megyei önkormányzatok, illetve a Fővárosi Közgyűlés létszámának a csökkentése van napirenden. Vélhetően ezt is tisztázni kellene, hiszen tele van az egész történet ilyen ellentmondásokkal.
Önmagában helytelennek tartjuk azt is, hogy a törvény tárgyalásának megkezdése előtt, érdemi egyeztetések előtt elbizonytalanítjuk a köztisztviselői tisztikart, elbizonytalanítjuk az intézményeket, hiszen már az intézmények tekintetében is 10-20 százalékos elbocsátásokról beszélnek, miközben az önkormányzatok közszolgáltatási feladatai az elmúlt tíz évben meglehetősen dinamikusan nőttek.
(15.20)
Hadd utaljak az okmányirodák megjelenésére, a gyermekjóléti törvényből fakadó többletfeladatokra, a gyermekjóléti szolgálatok működtetésére, a gyermekek átmeneti otthonának működtetésére, és még lehetne sorolni hosszan-hosszan azokat a feladatokat, amelyeket az önkormányzatok az elmúlt években kaptak meg, viszont forrást a kormányok soha nem biztosítottak hozzá. Ennek megfelelően az önkormányzatok finanszírozása megoldatlan.
Ebben a programban egyetlenegy szó sem esik arról, hogy hogyan képzeli el a kormány az önkormányzatok finanszírozását, az iparűzési adó megszűnésének a kérdését. 400 milliárd forint esik ki az önkormányzati bevételi oldalon, és még csak ötlete sincs senkinek arra, hogy hogyan lehet ezt pótolni, milyen adótípussal. A lakosságot fogjuk terhelni? A gazdálkodókat fogjuk terhelni? A miniszter asszony a bizottsági meghallgatásán még csak ötletet sem tudott mondani arra, hogy egyáltalán az egy év múlva bekövetkező változást hogyan és milyen formában lehet majd módosítani.
Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezekre a kérdésekre ebben a kormányprogramban célszerű lett volna válaszokat kapni.
Végül, de nem utolsósorban nem lehet kihagyni Budapest főváros kérdését, hiszen utalás van arra a kormányprogramban, a miniszterelnök úr többször említette interjúiban, hogy Budapest-megállapodást kell kötni, egy új fővárosi törvényt kell létrehozni. Volt ilyen, ’94-ben éppen önök szüntették meg, hiszen volt egy ilyen fővárosi törvény. Mi a kormány szándéka a fővárossal? Milyen fővárost képzel el? Centralizált fővárost? A kerületeket megszünteti, mint ahogy Demszky Gábor javasolta, hogy kerületi hivatalokká alakítsuk át a kerületi önkormányzatokat, vagy adott esetben decentralizált fővárost akar létrehozni?
Ezekben a kérdésekben a válaszoknak még csak a csíráját sem látjuk. Ennek megfelelően, azt gondolom, sokkal nagyobb visszafogottsággal, óvatossággal és nagyobb alázattal kell az önkormányzati rendszerhez hozzányúlni, hiszen ez volt az az intézményrendszer, amely - legalábbis a középszintű közigazgatás - az elmúlt tizenhat évben a mi megítélésünk szerint jó színvonalúan szolgálta az országot.
Köszönöm. (Taps az MDF soraiban. - Gyurcsány Ferenc tapsol.)
