POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Megpróbálom fölidézni, hogy hol tartottam, mielőtt a képviselő úr belekiabált. (Kuncze Gábor: Hogy mennyibe kerül az átlagnak a képzési hozzájárulás.) Köszönöm. (Kuncze Gábor: Látod, és még te mondod, hogy hagyjalak békén!) Tehát mindenki, aki mondjuk, közalkalmazottként nettó 130 ezer forintot keres, annak fizetnie kell. Vajon mi értelme van? Most március 1-jén lépett hatályba a felsőoktatási törvény, durván száz napja. Ebben a törvényben az szerepel, hogy minden magyar állampolgárnak képességei alapján joga van egy ingyenes diplomára. Fél éve fogadtuk el ezt a törvényt, száz napja lépett hatályba. Mindenki 12 évfolyamot ingyen tanulhat Magyarországon. Vajon mi vezette önöket arra, hogy szemben a száz nappal ezelőtt, igaz, a kampányban mondott szép és zengzetes ígéretekkel - minden szép lesz, minden jó, a jólét erős -, most az ellenkezőjét tegyék, minden korábbi fogadkozásukkal szemben most fölemeljék az áfát vagy épp bevezessék a tandíjat? Mi értelme a tandíjat bevezetni ezen a módon?
Lehetne az egyik magyarázat, hogy oly nagy a költségvetési hiány, akkora lék tátong a “Költségvetés” feliratú óceánjáró oldalán, hogy bármivel, ami a kezünk ügyébe esik, be kell azt tömni, el kell rekeszteni ezt a rést. De nézzük csak meg jobban! A gyerekek fele valóban brutálisan meg lett sarcolva, de a másik felénél ez csak 2007-től, felmenő rendszerben lép életbe, és 2010-2015 között jön talán ebből néhány milliárd forint a költségvetés számára, tehát ezt a rést ezzel az eszközzel nem lehet betömni.
(15.40)
Mi akkor a magyarázat? Két lehetséges út van. Az egyik: vagy nem ezt akarják csinálni, hanem úgy járnak el, ahogyan eljártak az előző ciklusban a támogatott lakáshiteleknél, hogy először csak kisebb szűkítés, majd egy nagyobb kiterjesztés, először csak felmenő rendszerben vezetik be az értelmiségi adót, majd mindenkire, akinek diplomája van, hiszen mi oka lenne, hogy csak a most tanulók fizessék meg a diplomájuk árát (A kormánypárti padsorok felé mutatva:), ön, ön vagy éppen ön, miért nem. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Ez már bizony jelentős bevételt hozna a költségvetés számára. Ez az egyik opció, nem hiszem, hogy ma bevallanák, ha ezt terveznék titokban, mert akkor miért titkolnák el.
A másik lehetséges út, hogy nem a költségvetési hiány a magyarázata ennek, hanem más oka van. A tandíjról önök azt mondják, hogy nem zárja el a fiatalok, a szegényebb családok gyermekei elől a tanulás útját, hiszen azt majd utólag kell fizetniük a keresetükből. Ez nincs így. Amikor 1995-ben Horn Gyula kormánya Bokros Lajos idején bevezette a tandíjat, 14 százalékkal esett, zuhant a jelentkezések száma. 14 százalékkal kevesebben kísérelték meg egyáltalán az egyetemre, főiskolára való bejutást. Az elmúlt négy évben, az önök első kormányzásának az idején 20 százalékkal csökkent az egyetemre, főiskolára jelentkező diákok aránya, és ezt nem magyarázza a demográfiai csökkenés, ennél jóval nagyobb volt a csökkenés.
Az önök elmúlt négyéves kormányzása alatt összességében 15 ezerrel kevesebb gyerek juthatott be teljes értékű, egyetemi, illetve főiskolai végzettséget nyújtó képzésre. Itt van előttem a rektoroknak kiküldött levelük, amiben a jövő évre a képzési keretszámokat megtervezik. 10 százalék további csökkentést javasolnak csak a következő évre. Azaz önök az elmúlt négy évben is már zárták azt a kaput, amin keresztül följuthat valaki, előrejuthat valaki, mert igenis ma Magyarországon az egy hallatlan nagy érték, megbecsülendő érték, hogy a magyar családok és a magyar gyerekek az előrejutás, a társadalmi felemelkedés lehetőségét a tanulásban látják; nem a seftelésben, nem az ügyeskedésben, a privatizációban, hanem abban, hogy energiát, pénzt, időt szánnak arra, hogy tanultabbak legyenek. És mindenki, aki ezt a törekvést segíti, az jót tesz Magyarországnak, és mindenki, aki szűkíti a fölemelkedés, az előrejutás lehetőségét, az árt az országnak. (Taps a Fidesz soraiban.)
Ezt a kaput, amin keresztül egy szegényebb család gyermeke ma előrejuthat, fölfele léphet, ezt a kaput önök az elmúlt négy évben beljebb zárták. Van még rés, előre lehet jutni, de jóval szűkebb, mint négy évvel ezelőtt. Most ezzel a döntésükkel pedig valóban komoly társadalmi csoportok orrára csaphatják ezt a kaput, döndül, lakatot rá, és aki fönt volt, az fönt marad, aki pedig lentre született, az ott is marad. Kell-e nekünk egy ilyen rendiesebb, zárt magyar társadalom, ahogyan az előbb itt elhangzott, egy latin-amerikai típusú magyar társadalom? Azt gondolom, nem kell, és őszintén remélem, hogy önök sem egy ilyen Magyarországot, egy ilyen új Magyarországot akarnak. Gondolják végig az intézkedésük hatását! Visszarettenti, visszahőkölteti a szerényebb jövedelmű vagy szegény családok gyermekeit a továbbtanulástól az, ha azzal kell számolniuk, hogy egy kétmillió forintos vagy tízmillió forintos számlát kapnak a diplomával együtt a kezükbe.
Azokat az energiákat, amiből Magyarország valóban épülhetne, gyarapodna, szellemi, lelki, emberi energiákat, ezeket vágják derékba, ezeket metszhetik el ezzel a meggondolatlan intézkedésükkel. Költségvetési hasznát nem látom, a társadalmi kárát pedig felbecsülhetetlennek érzem. Fontolják ezt meg! Azt gondolom, sok kérdésről lehetne még beszélni az oktatás területén: kistelepülésekről, pedagógusok elbocsátásáról, óraszámemelésről. Fogunk még erről vitatkozni rengeteget. De ebben az egy kérdésben, úgy érzem, talán van remény arra, hogy önökkel, a választásokon győztes Szocialista Párt, a választásokon is szereplő szabad demokrata párt képviselőivel (Szórványos derültség az MSZP és a Fidesz soraiban.) talán ebben az egy kérdésben szót érthetünk, mert remélem, hogy ezt sokan fontosnak tartják.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
