KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy úgy látom, hogy annyi szó beverése után a köztudatba most azt kell majd elviselnünk, hogy minden egyes felszólalásban elhangzik, hogy alkotó ellenzékkel van dolgunk.
Akkor legyen szabad megjegyeznem, hogy ha az az alkotás, amit eddig láttunk a mai napon, akkor ezen bizony még faragni kell ahhoz is, hogy egyáltalán nonfiguratívnak lehessen nevezni (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.), nem beszélve arról, hogy valami formát öltsön a szemünk előtt.
Ami az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti, ha lefejtjük az ellenvéleményekről az egyébként (Babák Mihály közbeszól.) teljesen természetesen megjeleníthető politikai tartalmat, akkor azt kell mondanom, hogy lehet jogos szakmai kritikát felvetni vele szemben, hiszen lehet csinálni így is, meg lehet csinálni úgy is, ahogy eddig volt. (Domokos László: ...ez így van.)
Az eddigi rendszer egyébként annyira gyökeredzik a közjogi hagyományainkban, hogy egyenesen Németországból vettük át, ami úgy szól, hogy a politikai államtitkár a minisztert, a minisztériumot helyettesíti, képviseli a parlamentben, gyakorlatilag ezzel ki is merültek a funkciói, a közigazgatási államtitkár pedig felügyeli a minisztérium közigazgatási szakmai munkáját. A miniszter pedig felügyeli, irányítja az egészet, közvetlen utasítást általában a közigazgatás részére nem adhat.
Valóban, az eredeti elképzelés - énszerintem is nagyon helyesen - az volt, hogy van a közigazgatásnak egy stabilitása, végzi a maga szakmai munkáját, egyébként a politika megrendelése alapján, ha az a politikai megrendelés megfelel a szakma szabályainak, és e tekintetben mindig lojális az aktuális politikához. És amikor egy kormányváltás bekövetkezik, akkor a politikai szint megy, a közigazgatás pedig ott marad, és végzi tovább a munkáját.
Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatekintve az elmúlt 16 évre, azt kell mondanom, egyetértve Gyurcsány Ferenc kijelölt miniszterelnök úrral, hogy a gyakorlatban ez már nem így van. És azt is meg kell jegyeznem, hogy ezt leginkább az Antall-kormány tartotta 1990-ben. Nagyon sok támadást kapott emiatt belülről egyébként annak idején. A Horn-kormány... (A Fidesz padsorai felé:) Hát belülről, mondom, hogy belülről; szóval nem innen, kívülről (A kormánypárti padsorok felé mutat.), hanem belülről (Az ellenzéki padsorok felé mutat.), a sajátjaitól nagyon sok támadást kapott emiatt. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) A Horn-kormány a következő időszakban nagyjából még tartotta ezt az elvet, és aztán következett 1998, és ettől kezdve ennek vége lett. (Zaj a Fidesz padsoraiból.)
A miniszterelnök idézte, hogy mi is történt, mondjuk, a '98-as helyettes államtitkári állomány és a 2002-es között - bizony, szinte teljes egészében kicserélődött. Ezek után meg persze kevésbé lehetett csodálkozni azon, hogy ez a csere aztán 2002-ben is folytatódott. Amit itt most leír ez a törvényjavaslat, nem tesz mást, mint a mai gyakorlatot szentesíti, amihez rögtön hozzá kell tennem, hogy a miniszter pedig egyébként akkor jár el helyesen, ha szakállamtitkárokként valóban a szakmájukban megbecsülést és elismerést szerzett államtitkárokat nevez ki, mert ez lesz a garanciája annak, hogy a minisztérium szakmai munkája nem szenved csorbát. Miközben egyébként tükrözi a javaslat azt a mai helyzetet is, hogy abban az esetben, ha kormányváltásra kerül sor, akkor pedig távozik a teljes állami vezetői szint, tiszta lappal kezd a következő kormány. Ha akarja, egyébként beemelheti a korábbi szakállamtitkárokat a saját apparátusába, ha akarja, akkor pedig cserél közöttük, ugyanakkor viszont egy tiszta, világos helyzetet teremt maga a javaslat.
Hozzáteszem, hogy én a korábbit is működőképesnek tartottam volna, ha az úgy működött volna, ahogy az eredeti szándékok ezt tükrözték. Hogy mennyire nem úgy volt, gondoljanak vissza azokra a szervezeti megoldásokra, amelyek egyébként törvényben nem voltak benne, amikor a Miniszterelnöki Hivatalon belül tükörreferatúrákat hoztak létre, hogy ezeken keresztül nyúljanak be a minisztériumok működésébe, és ilyen módon próbálják meg a miniszteri szint alatt a politikai akaratot érvényesíteni. (Font Sándor: Kabinetnek hívják!) Ez is lehetett egy megoldás, törvényekben nem volt benne, de lám, az igazgatás, illetve a politika végül megtalálta a maga számára megfelelő fegyvert.
Ez a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, egyébként azt a célt tűzi ki maga elé, hogy egy világos, hatékony, erős központi kormányzati szervezetet hozzon létre - majd a működés fogja megmutatni, hogy ez sikerült, vagy nem sikerült. Ugyanakkor világosan kiderül a törvényjavaslatból másrészt az a szándék is, hogy egy karcsúbb kormányzat működjön. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy 17 helyett most összesen 12 miniszterből áll majd a kormány, hanem abban is, hogy nagyon szigorúan szabályozza az egyáltalán kinevezhető tárca nélküli miniszterek számát, miközben maga a javaslat, illetve a kormány nem él ezzel a lehetőséggel. Szigorúan szabályozza a kormánybiztosok, miniszteri biztosok számát is és kinevezési időtartamát is. Egyébként pedig megpróbál egy egynemű minisztériumi hierarchiát felállítani, amikor a miniszter alatt ott vannak a szakállamtitkárok - a minisztert egyébként helyettesíti az államtitkár -, és utána pedig a hierarchiában visszajön a főosztályvezetői szint, és megszűnnek azok a különböző szervezeti megállapodások, főcsoportfőnökségek, hivataligazgatóságok s a többi, amelyek mind-mind csak a vezetői szintek számát voltak hivatottak növelni. Egyébként pedig maga a törvényjavaslat számos olyan hiányt rendez - erről beszélt már Wiener György képviselőtársam is -, amelyek a jogrendünkben eddig tisztázatlanok voltak.
El kell ismernem, az egy jogos kifogás, valóban, hogy nagyon kevés idő állt rendelkezésre egy ilyen nagy horderejű törvény tanulmányozásához az ellenzék számára, és az ilyen típusú megoldásokat egyszerűen nem szabad a jövőben alkalmazni. Ugyanakkor azonban a törvényjavaslat elfogadása szükséges ahhoz, hogy a kormány a megalakulását követően azonnal az új szerkezetben legyen képes működni. És én figyeltem, amikor a kampányban a Fidesz felmutatta azt a kormányzati struktúrát, amelyben működni akar. Azt kell mondanom, hogy a Fidesz-kormány megalakulásához ennél lényegesen nagyobb változtatásokra lett volna szükség, még az alkotmányban is, nem beszélve a közigazgatás működését szabályozó törvényt, illetve a miniszteri-államtitkári jogállást szabályozó törvényt illetően. És azt is nagyon gyorsan kellett volna benyújtani, és elfogadnia a parlamentnek.
Azt természetesnek tekintem, ha az ellenzék ez ellen a törvényjavaslat ellen szavaz, ugyanakkor azonban arra biztatom kormánypárti képviselőtársaimat, hogy szavazzák meg, nézzük meg, hogy vajon tudtunk-e egy hatékonyabb, erősebb központi kormányzatot létrehozni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Domokos László közbeszól.)
