KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember nem szívesen zavarja meg az ellenzéket az alkotásban. (Derültség a kormánypártok soraiban.) El kell ismerni, hogy valóban, ahogy említettem a felszólalásomban, kevés idő állt rendelkezésre a törvényjavaslat tanulmányozására, de az is igaz viszont, hogy ez már azért a XXI. század. Ennek a törvényjavaslatnak az elődje 58-as számon, ha jól emlékszem, lett benyújtva, az interneten megtekinthető volt. A parlament így működik egyébként, hogy az internetre felteszi a javaslatokat.
Új változat kiadására azért került sor, mert a tegnapi ötpárti megállapodás a “miniszterhelyettes” kifejezést kommunistának találta, és ezért “államtitkárra” kellett kicserélni, és ezért kellett új változatot beterjeszteni. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
(16.10)
De, tisztelt képviselőtársaim, én arra is emlékszem, amikor önök a kampányban a miniszterelnök-helyettesi pozíciót nevezték meg (Nagy derültség a kormánypártok padsoraiban.), sőt a miniszterelnök személyét is megjelölték. Nem nevezem meg, mert nem szeretném, ha körmöst kapna a főnökétől ezért. (Derültség és szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.) Ahhoz viszont valóban az alkotmány és egyébként a jogállási törvény módosítására is szükség lett volna, és csak zárójelben jegyzem meg - bár a tudásomat ma szereztem Wiener Györgytől az alkotmányügyi bizottság ülésén -, hogy a miniszterelnök-helyettesi pozíció aztán tényleg az előző rendszer szülöttje volt: 1947-ben jött létre.
