DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bámulattal nézzük miniszterelnök úrnak a hitét, ezt a lendületes előadást. Egy mondatot szeretnék önnek idézni 2005 nyaráról: “A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya, legőszintébb becsületszavamra mondom.” Nos, ugyanezt elmondani, ennek 180 fokos ellenkezőjét ugyanakkora hittel, bizony bámulatos eredmény, miniszterelnök úr.
A lassan magunk mögött hagyott 2006-os évre visszatekintve is elmondhatjuk, hogy politikatörténeti szempontból talán a legeseménydúsabb évünk volt a rendszerváltozás óta, nemcsak eseménydús volt, hanem a legtöbb ellentmondást és a legtöbb feszültséget is felszínre hozta ez az év. Ez lehet, hogy a bulvársajtó mindennapjaiban némi izgalmat jelentett, a felelősen gondolkodó emberek nagy többsége azonban felsóhajt, és azt mondja: soha többé még egy ilyen évet, miniszterelnök úr! Mert a felszín fecsegett Házon belül és Házon kívül, a mozgalmasság kimerült a bombasztikus ígéretekkel - a száz lépés programtól kezdve még néhányat hallhattunk -, a vádaskodásokban, magyarázkodásokban, körmönfont, lejárató kampányokban, volt hétvégi lázongás, egyszóval volt minden olyan esemény, amelyet egy banánköztársaság kívánhat csak magának. És egy jó banánköztársaság módjára a magyarországi politika is csak a politikai középosztály megszorításában, a valódi problémáknak ide-oda tologatásában lelte örömét.
Ön sokat beszélt az önkritikáról. A szót használta, de tartalmában semmit nem jelentett ez sem a tegnap megjelent félévértékelőben, sem pedig a mai beszédben. A 2006-os év folyamán az események egymásra halmozódva is megkérdőjelezték elgondolásunkat az erkölcsről, a felelős politikáról, és egyébként ennek a mindennapi életre való kihatásáról, megkérdőjelezték, de mélyen hiszem, hogy felülírni nem tudták, mert a realitás, akárhogy is gyúrják és fúrják-faragják, bizony mindig átviláglik a hazugságokon. Ebben az évben a magyar politika a lehető legrosszabb arcát és a lehető legerkölcstelenebb arcát mutatta meg az egyébként rendkívül sokat látott hazánknak.
Az egész ciklus ráment arra, hogy meg kell ágyazni a reformoknak. 2002-től 2006-ig ugyanis a napi politikai gyakorlaton kívül, amit végzett a kormány, nem csinált semmi érdemlegeset, és ez az ítélet Gyurcsány Ferenc őszödi önértékelésének fényében még nagyon elnézőnek mondható. És aztán a populista ígéretkampány után - pontosan úgy, ahogy az MDF már hónapokkal előtte megjósolta - jönni kellett a fiskális kiigazításnak, tovább már nem halasztható takarékosságnak és reformoknak. A balliberális tábor szeptemberig jórészt kimondatlan tézise szerint az első Gyurcsány-kormány kényszerpályán mozgott, mert fel kellett vennie a versenyt a Fidesz populizmusával, hogy aztán megkezdhesse végre az igazi kormányzását.
Ezen - egyébként szerintem elfogadhatatlan - tétel szerint most már az igazi Gyurcsány-kormány igazi politikáját láthatjuk. (A Fidesz és a KDNP képviselői folyamatosan visszatérnek az ülésterembe.)
Csakhogy hiábavalónak tűnik a baloldal messiásvárása, a kormányalakítás körüli nagy titokzatoskodás, a reformkormányzás kommunikációs körülbástyázása, a kormány teljesítménye kiábrándító volt. Először is: a Magyar Demokrata fórum által is szükségesnek tartott takarékossági intézkedések dilettáns módon mentek végbe, olyan adó- és járulékemeléseken alapultak, ami már középtávon is sokkal-sokkal több kárt okoz, mint amennyi hasznot remélhet az ország belőle.
(13.30)
Árfolyamnyereség-adó, bankbetétkamat-adó, házipénztáradó, elvárt adó, mind-mind a nemzet fejlődését megalapozó középosztályt, a kis- és középvállalkozások fejlődését vetik vissza. Mindezt hatáselemzések nélkül, amúgy ötletszerűen végezte el a kormány.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! A középosztály védelme érdekében kértem tegnap is szót, amikor reagáltam az ön irományára, és kértem ma is szót, hiszen a középosztály mára válságos helyzetben van. Talán elmondhatom azt, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk, az ön egyensúlyi programja kifejezetten a középosztály kárára egy rövid egyensúlyt tud teremteni, azonban hosszú távon aláássa a magyar gazdaság fejlődőképességét.
Ezért a középosztály pártjaként a miniszterelnök úrnak kezdeményezem, hogy a Magyar Demokrata Fórum és a miniszterelnök úr kezdjen tárgyalásokba, hogy mi volt az elmúlt hat hónapban az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami a középosztály érdekében történt, és kérem, fogadja el a Magyar Demokrata Fórumnak azt a válságintézkedő csomagját, amely az elkövetkező egy évre a középosztályt kívánja helyzetbe hozni. Várom a miniszterelnök úr időpont-egyeztetését.
