GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Nincsenek nagyon eltérő szabályai a közügyeknek, mint ahogyan éljük mindennapi életünket. Hány és hány olyan tapasztalata van bármelyikőnknek, hogy emberi kapcsolataiban az elégedettség, a jó érzések mellett szaporodik a feszültség, szaporodik az elégedetlenség, azt érezzük, hogy nem nagyon jól mennek a dolgok.
Sokáig próbáljuk egyszerűen csak folytatni a megelőzőt, szeretnénk aprócska igazításokkal rendbe tenni azt, amiről egyre inkább az az érzésünk, hogy elromlott, és várjuk, hogy majd jobb nap köszöntsön ránk, mert félünk a szembesüléstől, félünk a konfliktus kimondásától, és különösen félünk a konfliktusok megvívásától. Aztán persze a legtöbb esetben az a tapasztalatunk magánemberként, baráti viszonyainkban, párkapcsolatainkban, hogy ha kellő eréllyel nem nézünk szembe azzal, ami láthatóan nem jól működik, akkor az magától nem fog megjavulni.
Természetesen igaz ez a közügyeinkre is. Valamennyi politikus arra törekszik, hogy a lehető legkevesebb nehézséget okozva segítse, hogy sikeressé váljon az a közösség, amit vezet. És kétségtelen, van olyan pillanat, amikor éppen ez a fajta védelem vagy kívánt oltalom talán túlzó lesz, és nemcsak hogy megóvja nemzetét a nehézségektől, hanem éppen ellenkezőleg, a túlzott féltés és oltalom megszünteti nemzetének alkalmazkodóképességét fenntartó mechanizmusok sokaságát, és később még nagyobb és még nehezebb lesz az alkalmazkodás.
Magyarország az elmúlt időszakban valóban azt kereste, hogyan tud behozni sok mindent lemaradásából - a szociális lemaradásból, fejlettségbeli lemaradásból -, és mindezt hogyan tudja adócsökkentés mellett megtenni. Hát csak közöttünk merem mondani, hogy olyan igen nagy vita ebben bal- és jobboldal vezetői között egyébként, hogy kevesebből hogyan lehet többet elosztani, nem nagyon volt, ezt az utat kereste szinte mindenki. Ez nem mentség, puszta megállapítás.
Persze tölthetjük azzal a napjainkat 2006 végén, hogy az ellenzék nekünk naponta morális leckét fog adni. Mindenki maga dönti el, hogy mivel tölti idejét, mire fordítja energiáját. Én inkább azt gondolom, az a dolgunk, hogy értékelve az elmúlt időszakot is, próbáljunk programot adni a mának meg a holnapnak. Sokszor hallottam azt a kritikát, hogy nincs az rendben, hogy a miniszterelnök idejön, és akkor húsz percben elmondja a magáét, nekünk meg rögtönözni kell. Ezért tegnap a mai értékelés írásos változatát nyilvánosságra hoztuk. Azért, hogy erről folyhasson a vita. Mit gondolnak önök erről? Hol van ebben igazunk, hol nincsen? Hol nem mondunk a dologban igazat, hol pedig igen? (Kontur Pál közbeszólása.)
Kíváncsian vártam, hogy mi lesz ma a reakció. Azért is, mert soha egyetlenegy kormány ezt előttünk nem tette meg. Nem tette meg a ma már hagyományosnak tűnő évértékelő beszédekben, és különösen nem hat hónapos kormányzás végén. Hát ha abból indulnánk ki, hogy milyenek voltak a mai reakciók, ez nem lenne túlságosan bátorító a következőkre nézve, hogy érdemes egy kormánynak ezzel időt tölteni. Komolyan mondom. De szerintem ne ebből induljunk ki! Ne abból induljunk ki, hogy az önök számára egy elemző, értékelő írásos összeállítás e tekintetben említésre sem méltó. Hát énszerintem gyakoroljuk még ezt egy darabig!
Most még egy következő három és fél évben azt tudom ígérni, hogy ezt rendszeresen meg fogjuk tenni, aztán pedig, ha az országnak a haladás vagy a tagadás alternatívája közül kell választani, akkor meg azt gondolom, hogy az ország a haladás alternatíváját fogja választani, azzal együtt, hogy persze mindig azt fogják mondani, hogy nem kétséges, azok, akik kormányoznak, azok minden bizonnyal nem tökéletesek. Hát egyébként is, tökéletest csak kettőt ismerünk, a Teremtőt és a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét. (Derültség a kormánypártok soraiban.) De legalább az látszik rajtuk, hogy folyamatosan megpróbálnak érdemi elemzéssel az ország számára olyan programot adni, amelyben összekapcsolódik egymással haza és haladás, a nemzet fölemelése és a nemzet együtt maradása. Hogy ebben voltak egyébként az elmúlt időszakban olyan elemek, amiket lehet kritizálni? Voltak. Volt olyan, amiről ma azt gondolom, hogy talán másként is lehetett volna csinálni? Egészen biztosan. De tudják, azt hiszem, hogy éppen arról szól egy demokratikus köztársaság demokratikus kormányának felelőssége, hogy mer kellő kritikával viszonyulni saját maga teljesítményéhez is, ugyanakkor mer kellő bátorsággal és elszántsággal hagyományos, régi nagy eszményeiért, egy igazságosabb és jobb világért megküzdeni, de ha kell, ehhez új eszközöket választva. (Kontur Pál: Hazudozni!) Hát ezek, amelyek így, karácsony előtt egypár nappal a következő előttünk álló időszak kormányzására nézve számunkra iránymutatást jelentenek.
Ezzel együtt köszönöm szépen, hogy önökkel dolgozhattam, köszönöm azoknak, akik segítették ezt a munkát. Köszönöm azoknak, akik figyeltek ránk; higgyék el, az sem tántorít el, ha úgy látom, hogy van, aki elfordítja a fejét. Köszönöm azoknak, akik elemzően viszonyultak munkánkhoz, de köszönöm azoknak is, akik, ahol tehették, inkább személyünkben bántottak és sértettek bennünket. Ha másért nem, mert megmutatták, hogy mi milyenek nem szeretnénk lenni, és időnként azt is jó látni.
Köszönöm a bátorítást, és kellő alázattal tudomásul veszem azt is, ha valaki bántani kíván. De tudják, ez is egy olyan, amikor nem az a legény, aki adja. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Aki állja!)
Köszönöm szépen. Kellemes ünnepeket önöknek! (Taps a kormánypártok soraiban.)
