KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egyetértek a képviselő úrral, hogy bizony közös ügyeink egyike éppen a gyermekek esélyének javítása lehet. Tehát olyan ügyről van szó, amit remélem, hogy nemcsak ünnepi pillanatokban támogat a parlament két oldala, hanem talán nemzeti minimumként a következő időszaknak egyik kiemelt ügye is lehet.
Azt hiszem, eligazodást ilyen kérdésekben az teremt, ha a politika abból indul ki, hogy mi fontos a családokban. Márpedig ez a magyar családokban nem kérdés, hiszen világos, hogy még a legnehezebb sorú családokban is, ha tehetik, akkor a gyermekek jövőjéért összefognak a család tagjai, ha kell, ha nehéz helyzetben vannak, a szó szoros értelmében a szájuktól vonják meg a falatot azért, hogy esélyt teremtsenek a gyermekeik számára, hogy iskolába járassák, vagy tanuljon a gyermek, és utána több lehessen, mint a szülei. Ha a családok így gondolkoznak, akkor azt hiszem, ez eligazítás a politikusok számára is. Eligazítás, hogy ugyanígy kell gondolkoznunk.
Ezért tehát a jövő évben az ön biztatására is - és talán mások helyeslő véleményét is megnyerve - ide, a Ház elé tervezem hozni a gyermekek esélyének nemzeti programját, hogy határozzuk meg közösen a feladatainkat, mit tehetünk mi így együtt a Házban, és mire kérjük meg a társadalmat, a civil köröket, szóval mindazokat, akik itt tenni képesek. Ez a program nyilván arról szól, hogy ne egy szeleten avatkozzunk be. Ne csak szlogeneket mondjunk vagy segélyt akarjunk biztosítani, hanem a dolgok gyökeréhez nyúljunk. Használjuk fel a fejlesztési forrásokat úgy, hogy igazán segíteni tudjunk, hogy ne öröklődjön a szegénység a családokban, hogy járuljunk hozzá ahhoz, hogy ott, a családokban, ahol a tudást, a kultúrát nem tudja megkapni, a gyermekkort követően már nem tudja megszerezni a hátrányaihoz képest a fiatal ember, nos, ott legyen plusz társadalmi segítség azzal is, hogy adott esetben nehéz sorúak számára garantáljuk a bölcsődei vagy a házi napközi otthoni ellátást; vagy a szülői mintát próbáljuk befolyásolni azáltal, amit a gyerekeknek nyújtanak, hogy legyen esély arra, hogy akik eddig évtizedes módon segélyekből éltek, egyre inkább abban legyenek érdekeltek, hogy dolgozzanak. Sőt ne csak érdekeltek legyenek, ők célzottan kapják meg az esélyt arra, hogy valóban dolgozzanak, hogy ez legyen a minta a gyermekek számára, hogy dolgozó felnőtteket lássanak a családban. Úgy szocializálódjanak, hogy belátható legyen, az is előrejutás az életben, ha valaki tevékeny, dolgozik, és a családját a saját teljesítményéből kívánja támogatni; szóval hogy a szociális támogatásokat, a munkaügyi támogatásokat mind-mind erre a célra és koncentráltan tudjuk felhasználni.
Summa summarum, szeretnénk, ha ezekben a gondolatokban nemzeti egység alakulna ki, és nemcsak most, karácsony előtt, hanem a jövő év elejétől fogva a következő egy-két emberöltőre nézve is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
