SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi gazdasági miniszter tevékenysége több ok miatt is emlékezetes marad, egyrészt nagyon vicceseket tud mondani, például olyanokat, hogy a nyugat-európai országok minket irigyelnek, meg remek zoológiai ismeretei vannak, és mindenféle pumák meg hiénák segítségül hívásával egészen komplett és bonyolult gazdasági folyamatokat tud körbeírni. Csakhogy a magyar gazdaság helyzete korántsem vicces, hanem sokkal inkább a szomorú állapottal jellemezhető.
Több gyárbezárásról is hallhattunk az elmúlt időszakban a parlamentben, sajnos nekem is egy ilyet kell most felvetnem. Győr városa ugyanis valamikor nagyon híres volt a könnyű- és élelmiszeriparáról, mára azonban sajnos csak néhány hírnöke maradt a korábbi korszaknak, és most egy újabb patinás, tradicionális gyár bezárására kerülhet sor. Francia tulajdonosa ugyanis ismételten be kívánja zárni a több mint százéves Győri Keksz- és Ostyagyárat, amelynek köszönhetően száz esztendeje ismerik Európában a győri édest vagy éppen a győri recept alapján gyártott nápolyit és az Albert kekszet. A külföldi tulajdonos persze kommunikációs ügynökséget alkalmaz, ezért átszervezésről és termelésáthelyezésről beszél, de Győrött mindenki világosan látja és tudja, hogy ez magyarul és őszintén nem mást jelent, mint a gyár bezárását.
Öt esztendővel ezelőtt, 2001-ben már volt ilyen szándéka a francia tulajdonosnak. Akkor komoly felháborodást váltott ki az ügy, demonstráció demonstrációt követett, jöttek a tiltakozó üzenetek, egyesek pedig bojkottot hirdettek a cég termékei ellen. Az akkori polgári kormány Győr és a győriek oldalára állt, és tárgyalásokat kezdett a francia nagyvállalattal. Matolcsy György, akkori gazdasági miniszter és csapata keményen, határozottan, a magyar munkavállalók és a magyar gazdaság érdekeit szem előtt tartva tárgyalt és bizony ezek a tárgyalások meg is hozták a gyümölcsüket, a gyár nem zárt be, a győriek dolgozhattak tovább, a város nem lett szegényebb hagyományainak egy jelentős szeletével, a győri keksz tehát legalább részben valóban győri maradt.
Most, öt esztendővel később, 2006-ban újra a bezárás árnyéka vetül a kekszgyárra, amelyet egy apró negróüzemmé akarnak silányítani, holott az előző angol tulajdonos huszonkét különböző országban dolgozó gyárai közül a győri gyár volt az egyik leghatékonyabban működő. Tüntetés persze most is volt, Borkai Zsolt polgármester is folytat tárgyalásokat, de a kormány valahogyan nem mutat érdeklődést az ügy iránt, a pannon puma, valahogy úgy tűnik, valamiért nem szereti a győri kekszet.
Aggodalomra pedig van ok bőven. Nem tudjuk, mi lesz a gyár kétszáz dolgozójával, akik még most a gyárban dolgoznak, de közülük már száz elbocsátásáról bejelentést tett a gyár a munkaügyi központnak, nem tudjuk, mi lesz a patinás üzem sorsa, nem tudjuk, mi lesz azokkal a régi tradicionális keksztermékekkel, amelyekről méltán híres Győr városa.
Mi, győriek persze elkötelezettek vagyunk a kekszgyár mellett, és szolidaritást vállalunk a munkahelyüket elvesztő győri és Győr környéki emberekkel és családjaikkal is. Számunkra a győri kekszgyár nem egy egyszerű könyvelési tétel egy nagyvállalat könyveiben, hanem a város történetének és hagyományainak egy jelentős része. Ezért természetesen mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy a messze földön híres édesipari termékek győri gyártása tovább folytatódhasson. Nekünk fontos a győri munkahelyek védelme is, mert a megélhetési válság küszöbén több száz család egzisztenciája és megélhetése kerül veszélybe. Ráadásul az itt dolgozók jelentős része már ötven év feletti, vagyis az ő újraelhelyezkedésük még nagyobb kockázatot rejt magában, és még különösebben nehéznek ígérkezik.
Mi, győriek tehát megteszünk mindent, de valószínűleg mi így magunkban kevesek leszünk, mint ahogyan 2001-ben sem ért volna semmit a demonstráció, a városi kiállás, a szolidaritás a kormány segítsége nélkül. Akkor ugyanis a polgári kormány segített, és megakadályozta a győri kekszgyár bezárását, megakadályozta munkahelyek százainak megszűnését.
A gazdasági miniszter úrtól kérdezném, ha itt lenne - de talán valamelyik kormánytag majd válaszol erre a kérdésre -, hogy a kormány mit kíván tenni a győri kekszgyár bezárása ellen. Mit kívánnak tenni több száz győri család egzisztenciájának a megvédése érdekében? Én persze nem tudok olyan iszonyatosan szellemes, az állatvilágból vett példákat mondani, mint a gazdasági miniszter, pusztán egy tanácsom volna a kormány tagjainak: legyenek kedvesek megkérdezni Matolcsy György urat, aki 2001-ben a tárgyalásokat vezette, hogy tudták elérni, hogy a győri kekszgyár ne zárjon be, hogy tudták elérni több száz család megélhetésének és egzisztenciájának a megmaradását? Győr városa most kéri az önök segítségét. Mit kívánnak önök tenni?
Várom a megtisztelő választ. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
(14.30)
