BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Valószínűleg nem használom ki a rendelkezésemre álló időt, de az itt elhangzottak ösztönöztek arra, hogy néhány megjegyzést tegyek az MTI eddigi munkájával kapcsolatban.
Ismeretes, hogy kétféle módon szoktuk értelmezni a médiák munkáját, egyrészt költségvetési szempontból, hogy megfelelnek-e annak a keretnek, amit számukra biztosítottunk, ebbe beleférnek-e, másrészt pedig a tartalmi munka szempontjából. A költségvetésről elég sok szó esett. Tudjuk, hogy elnök úr rákényszerült arra, hogy átszervezze az MTI munkásságát, de azt hiszem, hogy az a korszerűsítés, az a szervezeti megújulás, amit az előző években megtettek, inkább jót tett, semmint hogy ártott volna a tartalmi munkának. Kijelentem ezt annak ellenére, hogy tudom, bizonyos dolgokban - ahogy az korábban kritikaként elhangzott - a megjegyzéseknek igazuk van.
A tartalmi munka értékelése során nem tekinthetünk el attól, hogy megváltoztak a viszonyok, a kilencvenes évektől kezdve a média messze átfordult. Nemcsak Magyarországon, de Magyarországon különösképpen, hiszen addig számunkra ismeretlenek voltak azok az üzleti jelenségek, amelyek Európában már közismertek voltak, és az európai médiák nem egy szokatlan helyzetbe kerültek a kilencvenes évek közepén, hanem egy megszokott környezetben, szerves fejlődéssel nőttek tovább. Viszont nálunk, Magyarországon egyszerre két kihívásnak kellett megfelelni, egyrészt egy újfajta gazdálkodási módnak, másrészt pedig a hírek megváltozásának, a világ felpörgésének kellett eleget tennünk. Ennek a feladatnak az MTI mindkét esetben szerintem nagyon kiválóan megfelelt. Tevékenysége bizonyos mértékben háttérbe szorult, hiszen megjelentek a kereskedelmi televíziók, a kereskedelmi médiák, és ez természetes is, hiszen ők az információval való bánásmóddal, a közvetítéssel jelentős szerepet vettek át.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az MTI megőrizte a háttérben azt a megbízható szakmai tevékenységét, amit korábban megszoktunk tőle. Néhány számot lenéztem a honlapról - amikor készültem a hozzászólásomra, akkor megnéztem az MTI önmegjelenítési formáját az interneten -: a napi öt-hatszáz hírt összesen mintegy kétezer olyan újságírónak, pontosabban hírírónak juttatják el, akik ezeket a híreket felhasználják és valamilyen módon különböző újságokban elhelyezik. Ez azt jelenti, hogy olyan jelentős háttérmunkát folytatnak, ami nélkül nem is tudom, hogy az a médiavilág, ami Magyarországon megteremtődött, hogyan tudna működni. Ez az egyik oldal.
A másik oldal viszont az, hogy nem mindegy, hogy ezek a hírek hogyan kerülnek ki a köztudatba. Ma már tudjuk, hogy a média egy harmadik vagy egy negyedik hatalmi ág, azzal együtt, hogy nem választották úgy, mint a parlamentet vagy a politikai ágat, hanem birtokol egy olyasfajta befolyásolási lehetőséget, amit ma a mindennapjainkban, a társadalmi létünkben nem tudunk figyelmen kívül hagyni. A politikának tehát el kell ezt ismernie és valamilyen módon kezelnie kell. A politika direkt módon nyilván nem fogja befolyásolni a híreket, esetleg indirekt módon tudja ezt megtenni különböző megjelenésekkel, olyan szavak használatával, olyan utcai demonstrációval, amivel magára irányítja a figyelmet, és erre volt példa 2006-ban. Ezzel tudja magára irányítani a figyelmet a politika, más eszközökkel kevésbé.
Viszont tudnunk kell, hogy a média az emberek elsődleges információforrása, főleg Magyarországon, ahol a televízió és a rádió sokkal hangsúlyosabban szerepel, mint az újságok, azaz a nyomtatott sajtó fogyasztása. Ennek kapcsán a felelősségük igen nagy. Az MTI megbízható hátteret tudott teremteni, hiszen azok a hírek, azok az információk, amiket közölnek, az alatt mindig olvasható megjelölő forrásként, hogy fotó, illetve hír MTI, tehát ezt a három klasszikus betűt ismerjük, és ez nyugodtságot, biztonságot is jelent, és ezzel együtt az önök munkájának az elismerését szeretném kiemelni.
(A jegyzői széket Móring József Attila foglalja el.)
A másik, amit szeretnék hozzátenni - ez még nem hangzott el -, az a kulturális érték, amivel önök rendelkeznek. Tudjuk, hogy az MTI 125 éves, pontosabban ha jól emlékszem, 1880-ban alapították, és 1881-től kezdte meg működését két újságíró segítségével. Ez tehát egy komoly, hosszú történelmi múlt. Az eltelt időszakban olyan kulturális közkincs halmozódott fel, ami nélkülözhetetlen számunkra. Ha valaki magyar történelmet akar írni vagy erről kíván beszélni, akkor ezt a kincset ismernie és használnia kell. Bár az én véleményem az, hogy ez kevésbé ment át a köztudatba. Valószínűleg sokkal inkább klasszikus levéltárakat és egyéb információs tömegeket használnak, és talán most a digitalizáció elterjedésével lesz ez a közkincs népszerűbb és jobban használható.
Csak két-három adatot szeretnék elmondani a tisztelt Ház számára. Az egyik: több mint 2 millió magyar anyanyelvű dokumentum szerepel az MTI archívumaiban, 200 ezer angol nyelvű és mintegy 13 milliós fotótára van, ami Európa egyik leggazdagabb archívumát jelenti. Ezekre rendkívül büszkék vagyunk, és a magunk részéről szeretnénk is, ha ez átmenne a köztudatba, és valamilyen formában használnák. Ez az archívum rendkívül gazdag kincs, és ennek véleményem szerint egy elég jól használható, kezelhető modelljét is kidolgozták. Ilyenek például a videofelvételek és a hangfelvételek keresése, amin belül egy-egy szövegrészre is rá lehet keresni. Ez nagyon nagy kincs annak, aki ezzel dolgozik, ha nem kell megnézni egy hosszú videofelvételt ahhoz, hogy rátaláljon az általa keresett dologra.
Egyébként az MTI részt vesz az uniós együttműködésen belül a - hirtelen nem jut eszembe, hogy milyen - program keretében, amikor a mobilszolgáltatások kiépítésének, technikai, műszaki és tartalmi követelményeinek tesznek eleget. Ezt a magam részéről rendkívül fontosnak tartom, hiszen egyrészt megvan az archiválás, és mellette megvan annak a továbblépésnek a lehetősége is, hogy az MTI tudomást vett a korszerű technológiáról, és felhasználja azokat a szolgáltatásmódokat, ami a mobiltelefonos, a WAP-os és egyéb kereteken belül kihasználható és elérhető a nagyközönség számára. Számunkra ez azért is különösen érdekes, mert azok a hírek, amiket már kommentálnak, amiket átgyúrnak egy kicsit, és esetleg a kereskedelmi adók - a rádió- és a tévéadókra egyaránt gondolok - úgy gyúrják át, hogy a hír ütős legyen - hogy így mondjam, kicsit a szleng használatával -, ez nem biztos, hogy ugyanazt jelenti, mint ha megkap egy rövid hírt valaki egy mobiltelefonon, és ennek a részletesebb kibontásához módja van utánanézni az MTI honlapján.
Ezzel össze is foglaltam az MTI tartalmi feladati munkáját, és mind a háromról a magam részéről teljes elismeréssel tudok szólni. S azt hiszem, ha megszólaltattuk volna azokat a médiákat, amelyek használják, azt a kétezer híríró újságírót, akik használják ezeket a híreket, azok is hasonló véleményen lennének, hiszen nem kellett kontrollálniuk, nem kellett javítaniuk, mert a hírek mindig pontosak voltak és időben érkeztek, és semmiben sem maradtak el a világ bármely országának neves hírcsatornájától.
A két feladatot, egyszerre a közszolgálati és a piaci feladatot véleményem szerint sikerrel hangolta össze az MTI. Tudomásul kell venni, hogy piaci feladatokat, szolgáltatásokat is el kell látni, és bizonyos értelemben tudomásul kell venni azt is, hogy ezek a szolgáltatások nem a közszolgálat rovására, sokkal inkább a háttérbe szorítására mennek, de az egyik a másikat finanszírozza, és ha ennek a kettőnek az egyensúlyát sikerül megtalálni, akkor szerintem ebből semmiféle probléma nincs.
A három fő feladat tehát a hírek közvetítése, az archívum és a legkorszerűbb fejlesztés szolgálatába való állás, és mind a háromnak eleget tettek, véleményem szerint az eddigi tevékenységük elismerést érdemel.
Úgyhogy magam is mint a kulturális bizottság tagja, azt javasolom a tisztelt Háznak, hogy fogadjuk el az előterjesztést.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
(11.10)
