DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mondandómat azzal szeretném kezdeni, hogy a büntető eljárásjogban, a büntetőjogban és a közigazgatásban a titkolózás fogalma nem ismeretes, és ha ezt használjuk, eleve rossz színben tüntetjük föl azokat a szervezeteket, intézményeket, amelyek jogszabályban biztosított lehetőségeik alapján az adatoknak, a tényeknek, a körülményeknek meghatározott körére a nyilvános hozzáférést korlátozzák. Jelenleg egy 1995-ben elfogadott törvény rendezi azt a kérdést, hogy a titokká minősítést hogyan kell elvégezni, és ennek milyen további következményei vannak.
A jogszabályok azt is előírják, hogy a minősített adatoknak, információknak a felülvizsgálatára milyen időszakonként kerül sor, és ennek következtében lehet hozni döntést arról, hogy a minősítés fönntartása indokolt-e, részleges vagy teljes körű módosításra van szükség.
Az elmúlt napok eseményei hozták ismét felszínre ezt a témát, és ahogy ma már én ezt többször hangoztattam, és megnyilatkozásaimban is próbáltam ebbe az irányba a politikai és a közvélemény megnyilatkozatásait befolyásolni, ez a probléma egy hónappal ezelőtt is probléma volt. Mindenféleképpen szerencsétlen eljárásnak tartanám, ha a Kármán Irént ért bántalmazás minősülne olyan jellegű közéleti eseménynek, ami miatt hirtelen, meggondolatlanul ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell.
Az én megítélésem szerint három szempontot érdemes a titkosításnál, a fenntartásnál figyelembe venni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Akkor csak egyet: minden ilyen eljárásban vannak olyan adatok, olyan tények, például a fedett nyomozás érdekei, amelyek miatt ezt nagyon nehéz elvégezni. Egyébiránt a legteljesebb nyitottságot és kiegyensúlyozottságot fogom ebben a dologban tanúsítani, és rajtam nem múlik az, hogy törvényellenesen bármilyen adat is a nyilvánosságtól el legyen zárva.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
