TÓTH GYULA
TÓTH GYULA
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés az előterjesztő szándéka szerint a valós szükségleteknek megfelelő, közfinanszírozott egészségügyi ellátórendszer működtetése érdekében hamarosan törvényt alkot. Segít-e ez annak az 54 éves betegnek, akinek a mozgató idegei elhaltak, gépi lélegeztetésre szorul, akinek a családja úgy döntött, hogy otthonában ápolja? Saját erőből biztosítottak számára kórházi ágyat, emelőszerkezetet, akkumulátort, áramfejlesztőt, lélegeztető készüléket egy alapítványtól kaptak ingyenes használatra. A betegnek nappali felügyeletet biztosít a család, amelynek a költsége kétszer annyi, mint a rokkantnyugdíj és az ápolási díj összesen.
Miben reménykedhet, miután a lélegeztető készülék meghibásodott, azon kívül, hogy a család - senki nem kérdezte, hogy miből - befizetett negyedmillió forintot és úgy döntött, hogy számára saját gépet igényelnek, de ahhoz olyan orvosnak kellene látnia, akiből csak egy van és az is Budapesten?
Miben reménykedhet akkor, amikor ez az orvos hosszú hetek óta a zárójelentések, igazolások birtokában nem képes a jogosultság megállapítására, az OEP számítógépes rendszere még csak az augusztusi kérelmek elbírálásánál tart, a családot pedig folyamatosan többletköltség terheli?
Miben reménykedhet akkor, amikor jelenleg az OEP a feltételek teljesülése esetén a betegek otthoni lélegeztetését támogatja úgy, hogy a gép meghibásodása esetén a beteget nem terheli többletköltség? Az új törvény talán képes garantálni emberséget, szolidaritást? Egyáltalán, kell ehhez új törvény?
Tisztelettel várom válaszát. Elnök úr, köszönöm a szót.
