DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. “A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, az lelki vérszegénységben él és hal.”
Tisztelt Országgyűlés! Kodály Zoltán írta és mondta ezeket a szavakat. Az a Kodály Zoltán, akiről a 40 évvel ezelőtti tavaszi temetésén egyik méltatója így emlékezett meg: el akarta vinni a világon mindenüvé, hogy mi is a magyar nép, és Bartókkal együtt el is vitte. Igen, Kodály Zoltán az egyik legnagyobb magyar, akinek nevét mind az öt kontinensen ismeri a művelt nép.
December 16-án ünnepeljük születésének 125. évfordulóját, és ezzel lezárul a Kodály-év. Megemlékezésekben, koncertekben nem volt hiány. Igen, ebben eléggé nagyok vagyunk, tudunk megemlékezni, tudunk ünnepségeket rendezni. Azonban sokkal gyengébbek vagyunk abban, hogy ápoljuk azoknak a nagy magyaroknak az örökségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarok neve még mindig elég jól cseng a világban. A hétköznapokban hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről az örökségről, miközben a kultúra és az oktatás irányítóinak ez lenne az elsődleges feladata. Talán még nem késő, ezért is kértem szót napirend előtt a parlamentben.
Kodály Zoltán nemcsak zeneszerző volt, hanem zenepedagógus is.
(8.50)
A zene mindenkié, mondta, minden egyes gyermeké. Azoké is, akik a legeldugottabb tanyákon, falvakban élnek, akik otthon nem kaphatnának rendes nevelést és művelést.
Azért írt énekeskönyvet, hogy Magyarország a világ emberibb, szebb és boldogabb feléhez tartozzék. Kodály azt is tudta és megmondta, hogy a naponta végzett zenei foglalkozás igen gyors tempóban fejleszti ki a zsenge gyermekekben a ritmusérzéket, élesíti a memóriát és pontosságra nevel, vagyis a zenei képzés nemcsak a lelkünk műveléséhez járul hozzá, hanem értelmünk fejlődéséhez is. Ezt a megállapítást azóta már kísérletek sokasága igazolta, és a megelőző évszázad világszerte ismert pedagógusa, Pestalozzi is ugyanezt az állítást tette.
Nézzük, mi a helyzet most a zenei nevelés területén Magyarországon! Az iskoláinkban alig van énekóra. Az államtitkár úr bizonyára el fogja mondani, hogy megtehetnék az iskolák, hogy a helyi tantervükben több énekórát adjanak, de ön is jól tudja, államtitkár úr, hogy a lecsökkentett heti óraszámok és az iskolákat sújtó egyéb bajok miatt erre gyakorlatilag nincs lehetőség, mert mindenki a nyelv- és az informatikatanulást helyezi előtérbe a zene előtt.
Nos, emiatt a gyerekek nagy része átvándorolt az alapfokú művészetoktatási iskolákba, hogy zenét tanuljon. Két évvel ezelőtt az iskolás korosztály harmada, több mint 300 ezer gyerek járt alapfokú művészetoktatási intézményekbe. Majd az Oktatási és Kulturális Minisztérium úgy találta, hogy ez a szám igen magas, finanszírozhatatlan, és mindenféle intézkedésekkel próbálta ezt a számot leszorítani: ellenőrzésekkel, majd a normatíva radikális csökkentésével, amelynek következtében mára oda jutottunk, hogy mindössze 209 ezer gyerek jár alapfokú művészetoktatási intézménybe.
Az a minősítési eljárás, amely most zajlik, ugyanakkor száz sebből vérzik. Ez is közrejátszott abban, hogy ilyen jelentős mértékben zsugorodott a zeneoktatásban részt vevők száma.
De nemcsak a zeneoktatás, hanem a kultúra területén is nagyon sok probléma van. Múlt hét végén volt a Prima Primissima-díj kiosztása. A miniszter urat is ott láttam a nézőközönség soraiban. Ő is hallhatta, hogy a Primissima-díjas Novák Ferenc koreográfus, miközben megköszönte a vállalkozóknak a díjat, megemlítette, hogy eközben a minisztérium szétverte az együttesét. Vagy világhírű zongoraművészünk, Kocsis Zoltán így szólt: akkor lennék felhőtlenül boldog, ha a zenei életet nem sújtaná annyi gond.
Tisztelt Országgyűlés! Kodály öröksége az egyik legnagyobb nemzeti kincsünk. Világszerte ismert hungarikum, Magyarország fénylő védjegye, amely ma romokban hever. Elemi érdekünk, hogy feltámasszuk.
Tisztelt Államtitkár Úr! A Kereszténydemokrata Néppárt arra szólítja fel, hogy energiáit ön is és a miniszter úr is kevésbé a megemlékezéseken való protokolláris megjelenésekre fordítsa, hanem intézkedéseire a zenepedagógia megerősítésében, és legyen igazi jó mecénása a zenekultúrának, fővédnöke Kodály örökségének.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
