GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Salgótarjánban a kilencvenes évek elején két diákkorú szkinhed baseballütőkkel agyonvert egy cigány embert. Egy harminc-egynéhány éves cigány ember indult hazafelé az esti borozásból, és az őt a kocsmában kipécéző két, szintén ott borozó 15-16 éves szkinhed fiú az utcán utolérte, és baseballütőkkel annyira megverte, hogy belehalt a sérüléseibe. Ez az eset a kilencvenes évek elején történt Magyarországon egy vidéki kisvárosban, és mindenki számára tragédiával végződött, hiszen a két elkövető közül az egyik a fiatalkorúak börtönébe került, a másik pedig - ha jól emlékszem - még az előzetesben felakasztotta magát a cellában.
(8.30)
Ez a történet jutott eszembe akkor, amikor a hét végi Magyar Gárda-féle masírozásról szóló tudósításokat néztem a televízióban, olvastam az újságokban.
Csak egyet lehet érteni az ombudsmanoknak azzal az állásfoglalásával, amely, idézem, úgy szól: elérkezett az idő, hogy a magyar társadalom felelősségteljesen gondolkodó tagjai, különösen a választott vezetők, közjogi méltóságok megszólaljanak, és elítéljék a rasszista megnyilvánulásokat. Valóban, igaza van Kállai Ernőnek és ombudsmantársainak; eljött az idő, ordítóan hiányoznak ezek az állásfoglalások, az egyértelmű mondatok.
Ordítóan hiányzik, hogy az a köztársasági elnök, aki nagyon tiszteletre méltóan vidéki, falusi kisiskolákban tesz látogatást, hogy a cigány gyermekek oktatásának fontosságáról beszéljen, megszólaljon ebben a kérdésben, és mondjon néhány egyértelmű mondatot, ne csak a szóvivője nyilatkozzon ebben az ügyben arról a félkatonai szélsőjobboldali szervezetről, amely a tisztelt elnök úr ablaka alatt bontott zászlót nem is olyan régen.
Nagyon fontos lenne, hogy megszólaljanak azok a magyarországi egyházak, amelyeknek néhány képviselője sajnos jelen volt ezen a zászlóbontáson, és ordítóan hiányzik az ő hangjuk, a szolidaritás hangja.
Nagyon fontos, hogy megszólaljanak a választott képviselők a parlament valamennyi oldaláról. Fontos lenne, hogy azok a képviselőtársaink, akik a parlamenti patkó jobb oldalán küzdenek akár a társadalombiztosítási vitában orvosként saját legjobb meggyőződésük szerint, vagy akik lelkészekként az emberi jogokért küzdenek itt, e Ház falai között, vagy akik volt miniszterként holokauszt-emléknapot hoztak létre ebben az országban, vagy a jobboldalnak az az az új generációja, amelyik a parlamenti folyosói beszélgetéseken, tévéstúdiókban elmondja, hogy mennyire undorodik a hazai szélsőjobbtól, nagyon fontos lenne, hogy ezek a politikusok megszólaljanak nyilvánosan itt az Országgyűlésben, és mondjanak néhány egyértelmű mondatot arról a politikai erőről, amely pártként együttműködik velük nem egy önkormányzatban, és amely mögötte áll annak a Magyar Gárdának, amiről beszélünk.
Igen, Navracsics frakcióvezető úrnak igaza van, nekünk is van tennivalónk, szocialistáknak és liberálisoknak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Szocialistáknak, akik a társadalmi szolidaritásról és az esélyegyenlőségről beszélnek hittel, és liberálisoknak, akik a toleranciáról és az egyéni felelősségről szoktak beszélni. Nem igaz, hogy csak annyi tennivalónk lehet ebben a kérdésben, hogy bénultan nézzük azt, ami történik, és újra és újra elmondjuk, hogy a jobboldal mit mulaszt el ebben a kérdésben. Nem igaz, hogy csak annyit tehetünk ebben a kérdésben, hogy ilyenkor újra és újra elkezdjük a saját terméketlen vitáinkat a gyűlöletbeszédről és a gyülekezési jogról. Nem igaz, hogy nem tudunk mit tenni. Prága néhány héttel ezelőtt megmutatta, hogy a személyes szerepvállalásnak, a személyes kiállásnak milyen súlya van. És ezt kell tenni nekünk is, tisztelt képviselőtársaink; egyesével oda kell mennünk, személyesen részt kell vállalnunk ebben a nyilvános vitában, és ki kell állnunk azok mellett az emberek mellett, akiket fenyegetnek.
Ezt a salgótarjáni történetet nem véletlenül mondtam el. Azt is szeretném elmondani ezzel kapcsolatban, hogy nem minden előzmény nélkül történt meg az a tragédia. Az a két fiatal, akik agyonvertek baseballütővel egy cigány embert a nyílt utcán 1991-ben vagy '92-ben, tettük előtt hónapokig kommandírozták a salgótarjáni vasútállomáson a hajléktalanokat, éjszakánként megalázva őket, bántalmazva őket, és egy vidéki kisváros jelentős része tétlenül nézte ezt hónapokig. Ez kellett ahhoz, hogy megtörténjen az a tragédia. És ugyanez fog megtörténni országos szinten, ha mi nem tesszük meg azt a személyes kiállást, ami valamennyiünk kötelessége. Azt gondolom, hogy legközelebb a következő faluban jobboldaliaknak, mérsékelt jobboldaliaknak, szocialistáknak, liberálisoknak, jó párunknak ott lesz a helye az utcán.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
