DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt az expozéból hallhattuk, az előttünk fekvő előterjesztések két kérdéskört kívánnak szabályozni. Az alkotmány módosításával a kormány az ügydöntő népszavazás kötőerejével kapcsolatos kérdés rendezését kívánja megoldani, és ehhez a kérdéshez hozzákapcsolta néhány, a népszavazási törvényben szereplő anyagi jogi és eljárási rendelkezés módosítását. A másik kérdéskört a választási eljárási törvény igazolással történő szavazásra vonatkozó rendelkezéseinek módosítása képezi, az Alkotmánybíróság idevonatkozó határozatának megfelelően.
A Kereszténydemokrata Néppárt a két témakört jelen vitában egymástól elválasztva kezeli. A népszavazásra vonatkozó szabályozást illetően álláspontunk szerint az előterjesztés előkészítetlen. Államtitkár úr az imént részletesen taglalta azt, hogy mennyiben és hogyan folyt előkészítés. Nos, az igazság az, hogy a népszavazás kérdésében csupán egy tárgyalás lebonyolítására került sor, egyébként hozzákapcsolva az igazolás tárgyában folytatott egyeztetéshez, ami valóban sokkal részletesebb, többfordulós egyeztetési folyamat volt. A népszavazás ügyében azonban ez az egy tárgyalás megítélésünk szerint nem volt alkalmas arra, hogy az a széles körű egyetértés a megoldás módját és részleteit illetően létrejöjjön, ami egy valóban kétharmados többségű döntés megalapozásához szükséges.
A kormány által javasolt megoldás egy a lehetséges megoldások közül, ugyanakkor ebben a formában történt elfogadása esetén felmerülhetnek megoldatlan kérdések is. Így például nincs biztosíték arra, hogy az Országgyűlésben a népszavazás eredményének megfelelő törvény megalkotásának elhúzódása ne üresítse ki a javasolt kétéves kötőerő előírását. A népszavazással kapcsolatosan nemcsak az előterjesztésben szereplő javaslatokban foglalt problémákat kellene megoldani, hanem más fontos kérdések is rendezésre várnak. Az elmúlt időszak történései folytán például felértékelődött annak a kérdésnek a köre, hogy miként lehet biztosítani a népszavazási kérdésben az időszerű döntés megszületését, pontosabban: a döntés időszerűségét például a népszavazási kérdések hitelesítésének a tekintetében. Azt gondoljuk, megkerülhetetlen, hogy az Alkotmánybíróságot megillesse az Országos Választási Bizottság elsőfokú döntésének megváltoztatási joga a kérdések hitelesítése tekintetében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarom az önök idejét tovább rabolni a kormány előterjesztéseinek a népszavazással kapcsolatos rendelkezései tekintetében. Úgy gondoljuk, hogy az elmaradt egyeztetés pótlása - amire, még egyszer mondom, egy tárgyalás nem volt elegendő - elkerülhetetlen. Ezért az a javaslatunk, hogy erre mielőbb kerítsünk sort. Enélkül jelen formájában a népszavazással kapcsolatos javaslatukat valóban nem fogjuk tudni elfogadni.
Más megítélés alá esik az igazolással történő szavazás kérdése. Ebben a témakörben a kormány valóban sokkal alaposabb egyeztetést folytatott le, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt sem került sor ennek a befejezésére. A javaslat irányával egyetértünk, az abban felkínált megoldás koncepcionálisan számunkra elfogadható. A részleteket illetően azonban több ponton olyan hiányosságokat látunk, amelyek garanciális jellegűek. E garanciák, e biztosítékok megteremtése a választások tisztaságának a biztosításához szükségesnek látszik. Ezek a részletkérdéseket egyébként alapvetően itt, az általános vita keretében nem kívánom részletezni, mivel olyan részletekről van szó, amelyek a törvényjavaslat alapelveit, koncepcióját nem érintik, azaz jellegzetesen a részletes vitára tartoznak.
Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a problémák példaszerű érzékeltetésére fontos, hogy legalább két kérdést felvessek itt konkrétan is az igazolással való szavazás ügyében. Az egyik, amire példaként hivatkoznék, azzal kapcsolatos, hogy a törvény biztosítani kívánja az igazolással szavazás esetén a mozgóurna igénybevételét.
(19.10)
Ezzel kapcsolatosan a törvény szabályai nem eléggé kidolgozottak az igazolással szavazó személy névjegyzékbe vételét illetően, pontosabban abban a helyzetben és esetben, amikor a névjegyzékbe vétel nem előzetesen történik meg, hanem az igazolással szavazó a szavazáskor a mozgóurnával megjelenők előtt akarja a névjegyzékbe vételét megvalósítani, ugyanis a törvény általános szabálya úgy szól, hogy a névjegyzékbe vételről a szavazatszámláló bizottság dönt, itt pedig csak annak két tagja jelenik meg. Apró probléma ez, képviselőtársaim, de a választójogban a legapróbb kérdés is fontos lehet, a választások eredményére kihathat, rendezni, tisztázni kell.
Egy másik probléma, amit példaszerűen megemlítenék, annak a veszélynek a kiküszöbölése, elhárítása, hogy az igazolással való szavazást tendenciózusan irányítani lehessen, hogy olyan fordulhasson elő, hogy valahogy tudatosan történik valamiféle szervezkedés egy adott választókerületben választópolgárok irányítására, akik egyébként formálisan szabályszerűen kérnék ki az igazolást a szavazás során, és élnének azzal a lehetőséggel, hogy lakóhelyüktől távol, tartózkodási helyükön szavazzanak. Úgy gondoljuk, hogy ezt a tendenciózus magatartást mindenképpen, ha talán nem is lehet tökéletesen kiküszöbölni, de mindenképpen erőteljesen vissza lehet szorítani egy társadalmi kontroll alá helyezéssel. Itt például azt vetjük föl, hogy a választási irodák az egész országra nézve hozzák nyilvánosságra, hogy az egyes választókörzetekben hányan voltak azok, akik igazolás alapján, vagyis lakóhelyüktől távol szavaztak.
Nem részletezem tovább, képviselőtársaim, mert még egyszer mondom, ezek a részletek, bár nagyon fontosak, de mégis a részletes vitára tartoznak. Észrevételeinket módosító javaslatok formájában előterjesztjük, és a törvényjavaslatnak az igazolásra vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatos végső álláspontunkat a benyújtott módosító javaslataink sorsától tesszük függővé.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
