DR. UJHELYI ISTVÁN
DR. UJHELYI ISTVÁN
DR. UJHELYI ISTVÁN önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A tizenöt percet nem fogom kihasználni, bár a téma súlyossága erre még okot is adhatna számomra.
Az önök előtt lévő törvényjavaslatok két alkotmányos mulasztás megszüntetését célozzák. Az Alkotmánybíróság a 47/2006-os alkotmánybírósági határozatában úgy ítélte meg, alkotmányellenes helyzetet teremt, ha törvény nem zárja ki, hogy a választópolgár igazolás birtokában két különböző választókerületben vegyen részt eredményes választásban az országgyűlési választáson. Ilyen esetben ugyanis az igazolással rendelkező választópolgár két választás eredményét, míg a lakóhelyén szavazó választópolgár csak egy választás eredményét befolyásolhatja. Az Alkotmánybíróság 27/2007-es alkotmánybírósági határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés nem szabályozta törvényben, hogy az eredményes ügydöntő országos népszavazáson hozott döntés meddig kötelezi az Országgyűlést, továbbá hogy ugyanabban a kérdésben mennyi időn belül nem lehet kitűzni újabb népszavazást. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium mindkét kérdésben politikai egyeztetést kezdeményezett a parlamenti pártok képviselőivel. A 2007 májusában elkezdett egyeztetés során a részvevők mindvégig széles politikai konszenzusra törekedtek.
Tisztelt Országgyűlés! A javasolt szabályozás szerint a választópolgár igazolást továbbra is csak az első fordulót megelőzően kérhet, de a szavazás napján már nem térhet vissza a lakóhelye szerinti választókerületbe. Igazolással szavazni településenként egy speciálisan erre a célra kialakított szavazókörben lehet, jelentős adminisztrációs teher kerül így le a többi szavazatszámláló bizottság válláról. A szavazatszámláló bizottságok a második fordulóban ellenőrzik, hogy a választópolgár az első fordulóban eredményes választásban vehetett-e részt. Amennyiben igen, a választópolgár nem voksolhat a második fordulóban.
A törvénymódosítás kötelezi továbbá az Országos Választási Irodát, hogy a választás első fordulóját megelőzően hozza nyilvánosságra, melyik választókerületben hányan és hova kértek igazolást. Ez a rendelkezés elősegíti az igazoláskérések átláthatóságát, és reményeink szerint segít visszaállítani az igazolás intézményébe vetett bizalmat is.
Az országos népszavazás kötőerejét érintő alkotmányellenes helyzet megszüntetéséhez nem elegendő a népszavazási törvény korrekciója, ahhoz szükség van az alkotmány módosítására is. Az Alkotmánybíróság ugyan nem írta elő számunkra, hogy az alkotmányban vagy más törvényben szükséges szabályozni a népszavazási kötőerő kérdését, az Országgyűlésre vonatkozó kötelezettség azonban feltétlenül az alaptörvény módosítását igényli. Ezáltal válik lehetővé ugyanis, hogy a moratórium idején hozott, a népszavazási döntéssel ellentétes parlamenti döntést az Alkotmánybíróság alkotmányellenességre hivatkozva megsemmisítsen.
(19.00)
Az alkotmány módosítását célzó javaslat szerint eredményes ügydöntő népszavazás esetén az Országgyűlés két éven belül nem hozhat a népszavazás eredményével ellentétes döntést. Ez az időszak elegendően hosszú idő a népszuverenitás közvetlen érvényesülésére, de nem korlátozza túlzottan hosszú időre az Országgyűlés cselekvési lehetőségét sem.
A törvényjavaslat szintén kétéves moratóriumot ír elő arra vonatkozóan, hogy mennyi időn belül nem kezdeményezhető újabb országos népszavazás ugyanazon tartalmú kérdésben. A kétéves kötőerő nem teljesen új elem a magyar népszavazási szabályozás történetében, hiszen 1998-ig pont ezt a határidőt tartalmazta a jogszabály.
Tisztelt Országgyűlés! Mind az igazolás, mind a népszavazás intézményét érintő módosítások teljes egészében kielégítik az Alkotmánybíróság által támasztott követelményeket. Bízom abban, hogy a parlamenti vitában a pártok egyezségre tudnak jutni, és támogatni fogják a benyújtott törvényjavaslatokat. Úgy gondolom, minden parlamenti párt érdeke kormányoldalon és ellenzéken egyaránt, hogy egy esetleges népszavazási eljárás úgy kezdődhessen el, hogy előtte rendeztük a kötőerő kérdését. Kérem az Országgyűlést, hogy mindkét törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.
Ugyanakkor szeretnék még egy dolgot kérni. Ma az egyik újságban, a Magyar Nemzetben megjelent egy újságcikk arra vonatkozóan, hogy az ellenzék várhatóan azért szeretné elutasítani a mostani kormány-előterjesztést, mert nem történt ebben az egyébként kétharmados szavazást igénylő kérdésben egyeztetés a Házban. Szeretném önöknek jelezni - s arra kérem a most megszólaló ellenzéki képviselőket is, hogy igazolják vissza -, hogy májusban még Lamperth Mónika miniszter asszony indította el, és egészen most őszig több ízben is ötpárti egyeztetést tartottunk a miniszter, a minisztérium kezdeményezésére az ÖTM épületében, és azokon mind a Fidesz, mind a KDNP, mind az SZDSZ, mind a MDF, mind az MSZP részt vett. Ezek szigorúan szakmai, és azt kell mondjam önöknek, kifejezetten együttműködő, konszenzust kereső ülések voltak.
Ezért az a kérésem, hogy bármi is lesz a mostani vita vége az Országgyűlésben, mi nyitottak vagyunk módosító javaslatok befogadására is. Azzal ne vádolják a kormányt, hogy nem volt egyeztetés, mert itt vannak a jegyzőkönyvek a kezemben, szó szerinti jegyzőkönyvek magnófelvételekkel, ahol igen pontosan végigkövethető a kormány konszenzuskereső hajlandósága, és persze a konszenzusteremtés maga is számos kérdésben. Egyúttal köszönöm Salamon képviselő úrnak az együttműködését, mert valóban több helyen éppen az ő javaslatait építettük be. Köszönöm Herényi úrék írásban megtett javaslatait, mert befogadtuk a javaslatokat, és köszönöm Nyitrai úrnak is, a Fidesz képviselőjének, hogy részt vett az összes ülésen, és tartalmas vitákat élhettünk meg együtt.
Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
