DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy a Ház döntő többsége számára ez a vita első közelítésben nem tűnik túlzottan jelentősnek, pedig alapvető problémáról van szó, olyanról, amely a közelgő népszavazással kapcsolatos, ma tisztázatlan jogi kérdéseket is rendezni próbálja.
Nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság nemrég döntött ebben a kérdésben. A 27/2007. alkotmánybírósági döntés egyébként felülbírálja az Alkotmánybíróság 64/1997. határozatát, kimondva ezzel az új döntéssel azt, hogy egyértelműen szabályozni kell, mennyi ideig köt egy népszavazás, mennyi időn keresztül nem gyakorolhatja a parlament törvényalkotási hatáskörét saját parlamenti elhatározása, akarata alapján. És az is döntést igényel, hogy egy adott tárgykörben a népszavazási moratórium intézménye hogyan működik, hány éven belül nem lehet egy adott kérdésben ismét népszavazást kezdeményezni. Jelenleg is az Alkotmánybíróság előtt fekszik két olyan népszavazási kérdés, amely korábban tárgya volt referendumnak, és az Alkotmánybíróság felfüggesztette ezeknek a kifogásoknak az elbírálását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Vitatnám Salamon László felfogását, amely szerint az alkotmánymódosító törvényjavaslat nem megalapozott, nem pontos, és más megoldásra is lehetőség nyílik. Tudniillik itt a kötőerőről kell dönteni, és nem jó megoldás az, ha az alkotmány, a törvény módosításával kapcsolná ezt össze, ugyanis amennyiben egy népszavazás nyomán új törvényt kell alkotni, vagy törvényt kell módosítani, és ez megtörténik, akkor ennek időpontjától számítsuk, mondjuk, a két évet vagy akár a három évet, vagy akár ennél hosszabb időtartamot is. Ennek az az oka, hogy a népszavazás tárgya lehet egy meghatározott törvény annullálása is. És amennyiben a népszavazás abrogatív jellegű, nincs arra lehetőség, hogy egy meghozott törvény elfogadásától számítsuk a határidőt. Tehát egy rendkívül kazuisztikus szabályozás elégítené ki azt a követelményt, amelyet Salamon képviselőtársam mondott, az 1989. évi XVII. törvény sem ezt a megoldást választotta.
Az a célszerű, ha az alkotmány egyértelmű, rövid, konkrét szövegeket, nem pedig kazuisztikus megoldásokat tartalmaz. Elkerülhetetlen az egyébként, tisztelt képviselőtársaim, hogy megoldjuk ezt a problémát, és nagyon mást nem fogunk tudni összehozni, mint ami jelenleg előttünk a törvényjavaslatban megtalálható.
(19.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nem folyt részletes egyeztetés az alkotmánymódosításról, mert úgy fejeztük be az ötpárti tanácskozásunkat, hogy minden párt jelzi, hány év legyen az az iksz év, ameddig a kötőerő, illetőleg a népszavazási moratórium érvényesül. Azt kellett tehát a minisztériumnak megvárnia, hogy az egyes pártok jelezzék az álláspontjukat.
A magam részéről - mint ezen tárgyalások résztvevője - közöltem a minisztériummal, hogy a Szocialista Párt a kétéves moratóriumot, illetőleg a kétéves kötőerőt támogatja, de ha más politikai pártoknak az az álláspontjuk, hogy ez legyen hosszabb időtartam, ez sem elfogadhatatlan, lehet akár három év is. Ennél konkrétabb, ennél cizelláltabb álláspontot nem lehet ebben a kérdéskörben megfogalmazni.
Azt talán pozitívan értékelhetjük, hogy a választási eljárási törvény módosítása kapcsán mind a Fidesz, mind a KDNP álláspontja valamelyest megengedőbb. A mostani szabályozás számtalan joghézagot kiküszöböl, számtalan visszaélés lehetőségét kizárja. Meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy megteremtsük a korábbi tanácskozásaink, ötpárti tárgyalásaink alapján ebben a kérdésben a konszenzust. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a mostani szabályozás éppen a visszaélések kiszűrése érdekében rendkívül szigorú. Nem teszi ugyanis lehetővé azt, hogy felvegyenek olyan személyt a névjegyzékbe, aki nem igazolással megy el szavazni, illetőleg ha rendelkezik is igazolással, nem abban a szavazókörben kíván voksolni, ahová az igazolása szól. Ez a szabály az ára annak, hogy ki lehessen zárni az úgynevezett voksturizmus lehetőségét.
Fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy korábban, az 1997. évi C. törvény miért nem szabályozott pontosan, miért úgy szól ennek a törvénynek a 66. § (2) bekezdés a) pontja, hogy fel kell venni a névjegyzékbe azt, aki igazolással rendelkezik. A b) pontja pedig még azt is kimondja, hogy azokat is fel kell venni, akik igazolni tudják, hogy az adott választókerület területén laknak. Ez utóbbi esetben egyébként még arra is lehetőség nyílik, hogy valaki korábban igazolással szavazzon, majd ismételten voksoljon, tudniillik nem írja elő a törvény azt, hogy ilyenkor, ha valaki szavaz, be kell vonni az igazolást. A ma előttünk fekvő törvényjavaslat viszont egyértelművé teszi, hogy amennyiben valaki egy fordulóra kéri az igazolást, akkor az igazolást be kell vonni, ha pedig két fordulóra, abban az esetben az igazoláson fel kell tüntetni, hogy az illető személyt felvették a voksolás során a választói névjegyzékbe (Folyamatos, nagy zaj. - Az elnök csenget.), illetőleg le is kell bélyegezni az igazolást.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök politikai belátásán, megfontolásán múlik az, hogy eleget tudunk-e tenni az Alkotmánybíróság követelményének, meg tudunk-e oldani egy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, avagy sem. Ebben a helyzetben félre kell tenni minden presztízsszempontot, és arra kell törekednünk, hogy a már meglevő megoldást támogassuk, még akkor is, hogyha ez - mint az előbb már jeleztem - rendkívül szigorú feltételeket tartalmaz, és arra kötelezi a választópolgárokat, hogy igenis figyelemmel kísérjék, hogy megkapták-e a választási értesítőt, megnézzék azt, hogy felvették-e őket a névjegyzékbe (Zaj. - Az elnök csenget.), és ha kihagyták őket, akkor éljenek kifogásolási, jogorvoslati jogukkal.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindkét törvényjavaslatot a Szocialista Párt nevében elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
