DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Azt gondolom, megköszönve a vitában elhangzottakat, illetve a beérkezett módosító javaslatokat, van egypár olyan alaptézis, amit nem győzünk elégszer leszögezni, és itt is meg kell tenni.
Társadalombiztosításról szól az új rendszer is, mint ahogy a jelenlegi is. Mindenki kötelezően biztosított, kötelező a részvétel tehát. Mindenkinek ugyanazok az ellátások járnak, mint ma, ugyanannyiért, mint ma. Az új rendszerben nincsen senki földje, mindenki tartozik valahová, vagy a választott pénztárához, vagy a területileg illetékes, területileg kijelölt pénztárhoz.
A nemzeti kockázatközösség megtartásán túl véleményünk szerint a rendszer erősíti a szolidaritást, hiszen végre nemcsak a szolgáltatások igénybevételében jelenik meg a szolidaritás jogos igénye, hanem megjelenik bizony ez a befizetési oldalon is, amelyet legalább ilyen jelentőségűnek tartunk.
A járulékfizetés jövedelemarányos az új rendszerben ugyanúgy, mint ma, mint ahogy a jogosultak után az állam fizet be fix összeget, ugyanúgy, mint ma. Ugyanannyi járulékért tehát ugyanolyan ellátást kapunk, ugyanannyi marad a vizitdíj és a napidíj, és ugyanúgy kell fizetni, mint most. Nagyon sok minden tehát stabilan marad, állandóan. Ami változik, hogy 22 területi egységen 7-10 egészségbiztosítási pénztár jön létre, amelyek a választás szabadságát és lehetőségét biztosítják.
Engedjék meg, hogy egy szokatlan példát hozzak ide, hogy miről is szól a választás. Mindaddig, amíg a közelünkben egyetlenegy üzlet van, és oda bemegyünk, és választhatunk az egyfajta kenyérből, akkor megvesszük azt. Ott nem dönthetünk, vesszük vagy nem vesszük, függetlenül attól, hogy mai vagy tegnapi, vagy esetleg nagyon száraz. Ha már két bolt van egymás mellett, ahol ugyanannyiért kínálják a kenyeret, van miből választanunk. Ugyanerről szól a biztosítási rendszer is. Ugyanúgy fogunk választani, ugyanannyiba kerül, ott van egymás mellett; azt döntjük el, hogy melyik a jobb. Erről szól a választás, hogy ki gyógyít jobban. Választhatunk aszerint pénztárat, hogy ki kínál jobb gyógyítást, és választhatunk aszerint, hogy ki kínál ugyannyiért többet: vizitdíj átvállalását, betegségmegelőző programokat, magánorvosi számlák térítését.
Kérdezhetik jogosan, hogy mitől lesz jobb az ellátórendszer. A versenytől. Attól a kétszintű versenytől, amit megteremt ez a rendszer, részben a biztosítottakért, az emberekért folyó versenyt, részben pedig a szolgáltatók, kórházak, járóbeteg-szakellátók közti versenyt, ahol a versenyben az választódik ki, hogy ki a jobb. Szabadság és szolidaritás - ez a két mottója a nemzeti kockázatközösséget, a társadalmi szolidaritást fenntartó, új biztosítási rendszernek.
Valóban számos módosító indítvány érkezett a törvényhez, amelyek közül nagyon sokat a kormány már előzetesen is támogatni tudott. Hasznosnak tartjuk például, hogy megjelenik a vezető gyógyszerész funkciója egy-egy pénztárnál, hogy sokkal élesebb, erősebb lett a diszkriminációs tilalom a törvényben, bár azt gondolom, hogy az alaptörvény is nagyon határozott diszkriminációtilalomra törekedett. Nagyon sok volt a technikai jellegű pontosító, mint ahogy a rendszer működését, alapítását stabilizáló módosítók is megjelentek.
A kormánynak az a célja, hogy a módosító indítványok megítélésével, illetve ezt követően a kapcsolódó módosítókról folytatott vitával egy működőképes rendszer jöjjön létre.
(22.00)
Nem rendszert akarunk alkotni a rendszerért, hanem alapvető cél a működőképesség fenntartása, megőrzése.
Horváth Zsolt és Puskás Tivadar képviselő urak arról beszéltek, hogy miért is érdemes egy ilyen átalakítást megcsinálni, mi az, amit érezni fog ebből a társadalom. Ezt a kérdést feszegették, még ha nem is így mondták ki. Például azért, hogy az emberek kerülnek a középpontba, megjelennek az ügyfélszolgálati irodák, igen, van szabály, hogy hol kell lenni, mikor kell működni. Megjelenik az emberek tájékoztatása akár a honlapon, akár egyéb formában. Megjelenik a verseny az emberekért, azaz ott lesznek ők a rendszer középpontjában, ettől hoz jobbat. Javul, illetve egyenszilárdságú lesz az ellátórendszer, javul a hozzáférés, és nem utolsósorban fenntarthatóvá, működtethetővé, stabillá válik az egészségügyi rendszerünk.
Azt kérdezem magamtól, hogy mi Magyarország érdeke. Azt gondolom, hogy ugyanaz, mint bárhol bármely országnak Európában: minőség, hozzáférés és fenntarthatóság. Ez az a három cél, amiről ennek a rendszernek az átalakítása szól. Őszintén sajnálom, hogy ezek szerint még a célokat sem ugyanannak gondoljuk, bár azt gondoltam, hogy mindenkinek megfelelnek.
Rendhagyó módon azért mégiscsak szeretném megköszönni a Fidesznek, hogy még ha csak egy szokatlan módon is, de mégiscsak beszállt az egészségbiztosítási törvény vitájába, és még ha csak egyetlenegy módosítóval is, de igyekezett hozzátenni ahhoz, még ha azt a kormány nem is támogatja, hogy az egészségügyi ellátórendszer javuljon. Bíztam ugyan a több és nagyobb fokú konstruktivitásban, hiszen vitát kellett és kellene folytatnunk, de tisztelettel kérem a kormánypártokat, hogy a különböző módosítókról és kapcsolódókról folytatandó viták után fogadják el a törvénytervezetet, szülessen meg Magyarország új biztosítási rendszere.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
