PODOLÁK GYÖRGY
PODOLÁK GYÖRGY
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvénytervezethez, illetve -javaslathoz közel 60 módosító javaslat érkezett ez idáig be, és úgy gondoljuk, hogy a mai nappal további több mint 10 darab módosító javaslatot adunk be, hogy kellőképpen pontosítsuk és működőképessé tegyük ennek végrehajtását.
Az első kérdés, amivel foglalkozni szeretnék - és ezt ellenzéki képviselőtársaim az elmúlt napokban és az elmúlt egy hét alatt többször hangoztatták -, a 33. számú, V. Németh Zsolt és Fónagy János, valamint dr. Szabó Éva képviselők által beadott módosító javaslat, amely kivenné azt a szakaszt, hogy külön jogszabály szerinti versenyeztetési eljárásban kiválasztott szervezet címszó alatt szerepel. Én nem azt a következtetést és a képviselőtársaim sem azt a következtetést vonják le ebből a módosításból, hogy itt egyáltalán olyan szándék lenne, hogy a közútkezelő, úgy, ahogy van, mint a nemzeti vagyon tárgya, privatizálásra kerülne. Nem ez a szándék, hanem egyetlenegy esélyt és lehetőséget ad ez a módosítás, a törvénynek ez a szakasza, hogy közútkezelésben nemcsak a kijelölt közútkezelők vehessenek részt, hanem ha speciális helyzet van, akkor oda, arra a munkára pályázni is lehessen.
(21.10)
Erről szól ez a módosítás. Én úgy gondolom, hogy a közútkezelésben is a versenyeztetés feltételeit biztosítani kell, hiszen az útkezelésben - és ezt láthatjuk az autópályákon és az autóutakon - rendkívül szervezett, magas színvonalú munka folyik, és ennek a feltételeit az egyéb országos és a kijelölt utakon is biztosítani kell és szükséges, hiszen a megnövekedett közlekedés ezt igényli. Csak példaként szeretném elmondani, amit képviselőtársam is elmondott, hogy gondoljuk el, két megyei közútkezelő kirendeltség a megye középpontjában helyezkedik el. A megyehatárhoz képest elképzelhető, hogy egyik közútkezelő közelebb van, mint a másik. Miért nem pályázhat a Veszprém megyei közútkezelő a közvetlen mellette levő útra, hogy annak a hóletolását és egyéb úttal kapcsolatos munkálatait elvégezze? Én úgy gondolom, hogy ezeket a korlátokat át kell törni.
A beadott módosító javaslatokról szólnék, elsősorban arról, ami a legnagyobb vitát váltotta ki az általános vita alkalmából, ez az a módosító javaslat, amely a felelősségről szól, tehát az üzembentartói objektív felelősségről. Valóban a törvény félreérthető, nem pontos definíciókkal szolgál ez a szakasz, nem gondolták végig kellőképpen az előterjesztők, hogy ez milyen gondokat generálhat. A beadott módosító javaslat, amely a 14. és a 20. bizottsági ajánlásként szerepel, kizárja a kétszeres bírságolást, így pénzbírságot kizárólag az üzemben tartó, illetve az okirat alapján használó fizet, és a pontokat természetesen a gépjárművezető fogja megkapni. De ennek feltétele - és ez a módosításban kellőképpen körül van írva -, hogy amennyiben az üzemben tartó a gépjárművet valamely személy használatába adja, erről teljes bizonyító erejű magánokiratot kell kiállítani. Ez vonatkozik elsősorban a tehergépjárműre és nem a saját tulajdonú gépjárműre.
Nyilván ez a személygépkocsiknál ilyen értelmű megközelítésben nem okozhat gondot, hiszen ha valakinek egy személygépkocsi van a tulajdonában, és azt a családtagjának vagy bárkinek odaadja, és ezzel közlekedési vétséget követnek el, akkor a tulajdonos köteles ezért felelni, hiszen az a törvény egyik célja, hogy épp azt a lehetetlen állapotot szüntessük meg a magyar utakon, hogy ha valakit elkapnak gyorshajtásért vagy egyéb módon, elektronikusan elkapnak, abban az esetben letagadhatja, mondhatja, hogy nem ő vezetett, és a családtagja ellen nem köteles vallani, ezért a büntetések jelentős részére nem kerül sor.
A törvénynek ezzel a szakaszával a lehetőség adott arra, hogy az elkövetőt a tulajdonos valami úton-módon rendezze el személygépkocsinál. Természetesen 3,5 tonna és azt meghaladó gépjárműveknél, ahol egy kamionparkra kell gondolni, ott a megfelelő feltételeket, tehát magánokirat témájában is ki kell állítani. Tehát teljesen egyértelművé válik a beadott módosító javaslat alapján az üzemben tartó és a vétséget elkövetőnek a személye, tehát a kettős büntetés nem jön létre.
A másik ilyen jelentős témakör a törvényen belül az úthasználati díj beszedése és ellenőrzése. Itt több módosító javaslat foglalkozik ezzel az általunk beadottak közül, a 34. és a 39. bizottsági ajánlás. A legfontosabb megállapításai ezeknek a módosításoknak, hogy a jövőben az ellenőrzést a közlekedési hatóság végezze. Ezt a tevékenységet magánvállalkozásba nem látjuk célszerűnek kiadni.
A harmadik ilyen témakör, amely jelentősen érinti a közúti fuvarozást, ez annak az átvétele, amit az EU tanácsi rendelet 6. és 9. cikkelye tartalmaz - ez a bizottsági ajánlás 5. pontját érinti -, ahol a javaslattevő egy az egyben átvette az ajánlást, tanácsi rendeletet az EU-ból, amely azt eredményezné, hogy minden egyes fuvarozási ágban, jelen esetben a Volán-cégeknél és a buszvezetőknél is olyan szigorú rendszabályokat írna elő a pihenésre, amely lehetetlenné tenné, hogy a jelenlegi rendszerben, most a Volán-buszokra veszem a példát, működőképességet biztosítani tudjanak.
Tehát ebben a módosításban lehetőséget adunk arra, hogy az 50 kilométer alatti közlekedésben részt vevő - útvonalnál nem hosszabb szakaszt megtevő - gépkocsivezetőknél a pihenőidő másként kerüljön kiszámításra, úgy, ahogy a kollektív szerződések és a magyar törvények is ehhez kellő keretet nyújtanak. Megjegyezném, hogy ha ez a szakasz végrehajtásra kerülne, ami előterjesztésre került, körülbelül 20-30 százalékkal kellene növelni a gépkocsivezetők számát, és ez jelentős veszteséget okozna ezen fuvarozó cégeknek.
A harmadik elvi álláspont, amelyet több módosító javaslattal, az 1., 2., 29., 32., 36. és az 56. ajánlási pontban tettünk meg, arról szól, hogy szeptemberben a parlament elfogadta a nemzeti vagyongazdálkodással kapcsolatos törvényt, ennek alapján a Vagyongazdálkodási Tanács hatáskörébe tartozik az állami vagyon hasznosításával, elidegenítésével, megterhelésével kapcsolatos ügyekben való döntés. Ezért a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó állami vagyont közvetlenül vagy polgári jogi szerződések útján hasznosítja. Ezzel teljesen egyértelművé tettük, hogy a vagyontörvénynek ez a törvény is megfeleljen, hiszen az utak, az utak alatti földek és a hozzá tartozó egyéb berendezések a Kincstár tulajdonában vannak, tehát a vagyonkezelő Zrt.-nek itt mindenféleképpen jogosítványai vannak, és ettől eltekinteni nem lehet, hiszen egységes vagyonkezelést kell megvalósítani.
Ezért ezekben a témakörökben úgy osztottuk szét a javaslatok alapján a feladatokat, hogy mindenkor a közlekedésért felelős és az állami vagyonért felelős miniszter közös döntése kell hogy megszülessen ezekben a kérdésekben.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
