DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Miközben az önkormányzatoktól történő forrásmegvonások miatt iskola-összevonásokra, -bezárásokra, pedagóguselbocsátásokra kerül sor, a hazai iskolák több mint kétharmada felújításra szorul, és az iskolák néha már a közüzemi számláikat sem képesek kiegyenlíteni, addig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség uniós forrásból önkényesen digitális táblák beszerzéséről döntött több tíz milliárd forint értékben.
A digitális táblák hasznosságát nem vitatjuk, ha nem az történik, mint ami a Sulinet-program esetében. Kétségtelen, hogy színesíteni lehet velük a tanórákat, feltéve, ha a pedagógusok használni tudják és kapnak hozzá megfelelő, magyar nyelvű tananyagot, és az áramszámlát a fenntartó ki is tudja fizetni. Az Unióban még a leggazdagabb államok - Nagy-Britanniát kivéve - sem engedhetik meg maguknak azt, amit az NFÜ, vagyis hogy minden második tantermet ilyen hatalmas mennyiségben felszereljenek ezekkel a drága taneszközökkel.
Nem tudunk arról, hogy az NFÜ döntését megelőzte volna átfogó, a tanintézetek és a pedagógusok véleményét valóban tükröző friss hatástanulmány. Még az ország iskoláiban évek óta meglévő digitális táblákról sem tudni, hogy vajon a sarokban porosodnak-e, és csak a vele automatikusan együtt járó laptopért kérték, vagy valóban használatban vannak. Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy egy ekkora volumenű beruházást meg kell hogy előzzék oktatáspolitikai szempontból szakmai érvekkel alátámasztott tanulmányok, amelyek a befektetés hatékonyságát igazolják. Mellesleg az Unió is ezt várja el.
A szakmai konszenzus hiányát jelzi, hogy a tábla jövőbeni használói, azaz sem a pedagógusok, sem a diákok nem juttattak el ilyen irányú igényeket az oktatási tárcához vagy az NFÜ-höz.
(14.20)
A táblák kampányszerű bevezetése más, hasznosabb eszközök és az iskolák valós igényeinek rovására luxus, hiszen a táblacsomagok közel 1 millió forintba kerülnek az NFÜ tájékoztatása szerint.
A kérdés leegyszerűsítve tehát az: valóban a digitális táblák beszerzése ma a legfontosabb az oktatási intézmények számára? Kérdezem, miniszter úr, miért nem dönthetik el maguk a tanintézetek, hogy milyen taneszközökre, fejlesztésekre van szükségük. Igaz-e, hogy az iskolákat fenntartó szervezetek, önkormányzatok csak úgy kérhetnek táblacsomagokat, ha minden második tanteremre kérnek ilyen taneszközt, vagy egyáltalán nem lehet ezzel a lehetőséggel élniük? Tekintettel az oktatásból kivont források nagyságára és a szakma támogatásának hiányára, kérdezem: valójában milyen szempontok alapján döntöttek a még uniós mércével is hatalmas mennyiségű táblacsomag beszereztetéséről?
Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
