CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A kőolajár folyamatos növekedése 2004-től a földgáz árának jelentős emelkedését vonta maga után, miközben a lakossági díjfizetés mértéke alig nőtt. A beszerzési és a fogyasztói ár közötti, egyre szélesedő különbséget a 2003. október 1-jétől bevezetésre került ártámogatási rendszer igyekezett enyhíteni, amelynek kapcsán az egy évben elfogyasztott gáz mennyisége alapján differenciáltan a fogyasztók volumentámogatásban részesültek, így a gáz tényleges árának csupán 60 százalékát kellett a lakosságnak valójában megfizetnie.
A támogatási rendszer tavalyi átalakítását követően bevezetésre került gázár- és távhő-támogatási szisztéma az igazságosság és esélyegyenlőség elve alapján valamennyi család számára biztosítja az ellátást, ha azt a szociális helyzete indokolttá teszi. Azon háztartások, ahol az egy fogyasztási egységre jutó havi nettó jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 3,5-szeresét, jogosultak a támogatás igénybevételére. A támogatási összegek az igénylő anyagi helyzetének megfelelően, célzottan a leginkább rászorulókat segítik a legnagyobb mértékben. A lakosság egy része valóban nem a szociális helyzete, hanem a másféle fűtési mód alkalmazása miatt nem részesül a gázár- és távhőtámogatásból.
A rendelkezésre álló statisztikák alapján a képviselő úr által is említett fával történt fűtés igénybevétele a lakott lakások mintegy 13 százalékát érinti. Az ő számukra a lakhatás biztonságát megelőző jelleggel a lakásfenntartási támogatás célozza. A lakásfenntartási támogatás normatív formájának bevezetésével megvalósult a legalacsonyabb jövedelmű rétegeknél a központi szabályozás és finanszírozás alapján biztosított garantált igénybevétel lehetősége. A támogatás alapvetően két jogosultsági feltételhez kötött, egyfelől, ha az adott háztartásban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum 150 százalékát, másfelől, ha a lakásfenntartás elismert havi költsége meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 20 százalékát. Ezzel a legrászorultabb rétegek lakhatási költségeinek mérséklése biztosított.
A normatív ellátáson kívül a lakásfenntartási támogatás további két jogcím alapján is igénybe vehető. Az egyik az adósságkezelési szolgáltatáshoz kapcsolódó, míg a másik a helyi önkormányzatok által méltányossági alapon, kiegészítésként vagy önálló ellátásként nyújtható helyi lakásfenntartási támogatás. Ez utóbbi esetben az önkormányzatok a helyi életviszonyoknak megfelelően, akár az eltérő fűtési módokat használók számára is biztosíthatják a támogatást. Ráadásul a szociális törvény garanciális szabályként írja elő, hogy az önkormányzatnak helyi rendeletben kell meghatározni, hogy a lakásfenntartás havi költségének a háztartás havi összjövedelméhez viszonyított aránya a 30 százalékot nem haladhatja meg.
Az elmúlt években a lakásfenntartási támogatás mind az igénybevevők, mind a ráfordított összeg tekintetében ugrásszerű növekedést mutat. Míg 2003-ban az ellátást 148 ezren, összességében mintegy 3,5 milliárd forint értékben vették igénybe, ugyanez a szám a tavalyi esztendőben meghaladta a 349 ezer főt, az ellátásra fordított kiadás pedig elérte a 17 milliárd forintot.
Remélem, sikerült képviselő urat meggyőznöm arról, hogy a bemutatott támogatási formák biztosítják a rászoruló háztartások számára a fűtési, lakhatási költségek mérséklését. Kérem, fogadja el a válaszomat.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
