KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Fut a tévékben manapság egy reklám, amely a számlaadással kapcsolatos fair play magatartást hivatott széles körben népszerűsíteni. Az alkotók nyilván arra számítottak, hogy a klipbéli futballbíró látványától megigézett nézők ezek után vadul számlaadásra kényszerítenek a környezetükben mindenkit, akinek valamiért pénzt nyomnak a markába.
Mindannyian tudjuk azonban, hogy e Ház falain kívül - és néha talán belül is - kicsit másképpen működnek a dolgok a mai magyar valóságban. Utalnék arra, hogy 80 milliárdba kerül a közös kasszánknak, hogy a rászorultak számára a gázárak emelkedését kompenzáljuk. A távfűtés támogatása kapcsán - az önök adatai alapján - 2 millió ember részesül, főleg a fűtési szezonban, olyan támogatásban, amely enyhíti a fűtési, főzési, melegvíz-előállítási gondjait. Ezek a rászorultak olyan lakásokban élnek így 2 milliónyian, amely lakásokba jelentős kedvezményekkel bevezették a távhőt vagy a gázt, és beépítették az üzemeltetéshez szükséges infrastruktúrát.
Van azonban a társadalomnak egy olyan szegmense, amelynek nem futotta olyan lakásra, amely távhővel ellátott; nem futotta vagy nem volt lehetősége a gáz bevezetésére, vagy manapság már egyáltalán nem futja a gáz használatára. Ez a jellemzően vidéki vagy a városok perifériáin élő népesség fával fűt. Megteszi azt a nem kis szolgálatot hazánknak, hogy csökkenti az importenergia-függőséget, mert szegény. Nagyon szegény.
És a szegények helyzetét mindig kihasználja valamely csoport, esetünkben olyan tagokkal, akik olykor több teherautó tulajdonosaként követik el a sokak által megértően megélhetésinek nevezett, milliárdos károkat okozó falopásokat. Az elmúlt években rendszeresen szóvá tettem az ilyen csoportok rendkívüli károkat okozó működését, ám az ilyen tárgyú felszólalásaimat - kormányzati közöny mellett - elutasította a többség.
Tisztelt Államtitkár Úr! Most az alábbi gondolat megfontolását javaslom. Támogassa a kormányzat a rászorulókat, akkor is, ha valóban szegények, s fával fűtenek, fafűtéses sparheltokon főznek, fával melegítik a fürdővizet. A háztartásonként elfogadható mennyiségű tüzelő számlával - ismétlem: számlával - igazolt mennyisége után kapjanak olyan méltányos térítést, amely valódi segítség számukra, és lehetetlenné teszi az üzleti méretű falopásokat, az erdők mértéktelen pusztítását.
A kiadott milliárdok a legszegényebbekhez jutnak, és sokszorosan megtérülnek, ha a magyar erdőállományban eddig megtörtént pusztítást némiképpen mérsékelni tudjuk. Sokkal hatékonyabb eljárás lenne az általam ajánlott eljárás a számlahasználatra, mint a futballbíró sípja.
Kérdezem tehát államtitkár urat, nem találja-e méltánylandónak felvetésemet és javaslatomat. Várom válaszát.