DR. GÖNCZ KINGA
DR. GÖNCZ KINGA
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A magyar-szlovák viszony feszültségeit, azt hiszem, mindenki elég pontosan látja. Ennek ellenére valóban úgy van, ahogy képviselő úr mondta, nincs alternatívája egy rendezett és javulóban lévő szlovák-magyar kapcsolatnak. Egyszerre kell a kormánynak is, mint ahogy a parlamenti diplomáciának is több célt követnie. Egyrészről be kell rendezkednünk láthatóan egy rövidebb távú konfliktuskezelésre, segítenünk kell a projektalapú együttműködéseket, ami viszont elindult a civil társadalom, az üzleti élet szintjén, és közben a bizalomra épülő hosszabb távú együttműködést ki kell alakítanunk.
Ezek a látogatások kettős célt szolgálnak. Itt is konkrétan sor került az utolsó találkozó alkalmával az Ipoly-hidakról szóló államközi szerződés aláírására, ami egészen konkrét eredményeket fog jelenteni a következő év folyamán. Egyébként ezt nagy örömmel fogadták a térségben élők. Tudjuk, ott nagyon sokan élnek magyarok, a magyar közösséghez tartozók. A másik fontos eleme ennek a találkozónak az volt, hogy minden eddiginél egyértelműbben fogalmaztuk meg, hogy mi az, amit Magyarország elvár Szlovákiától, a szlovák kormánytól ahhoz, hogy tovább lehessen lépni ebben a viszonyban.
Ezek a teljesen világosan megfogalmazott elvárások a következők voltak. Egyrészt az, hogy az a kettős kommunikáció, amit látunk kormányzati szinten Szlovákiában, nem elfogadható.
(16.20)
Egyik oldalról a barátkozási gesztusok, hivatalos meghívók, másik oldalról időnként a gyűlöletbeszéd szintjét elérő megfogalmazások a magyar közösséggel, az ott élő magyarokkal, az MKP-val kapcsolatban; el kell döntenie a kormányzatnak, és van egy kormányzati felelősség abban, hogy a kettő ne mondjon folyamatosan ellent egymásnak.
A másik ilyen fontos üzenet az volt, hogy azt mondtuk, lehet, hogy az MKP-val konfliktusa van a kormányzó pártoknak mint ellenzéki párttal, ez elképzelhető. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De akkor is el kell fogadniuk az MKP-t mint a helyi magyar közösség legitim képviselőjét (Az elnök ismét csenget.), és mint ilyen képviselővel mindenképpen olyan kapcsolatban kell lenniük, hogy a fennálló problémákról beszélni tudjanak.
A harmadik, amit majd folytatnék - mert látom, hogy lejáróban van az időm -, az pedig az, hogy volt egy ígéret, miszerint a status quót megőrzik kisebbségi kérdésekben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ennek ellentmondó üzenetek nem jöhetnek. (Taps az MSZP padsoraiban.)
