VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan kezdjük megszokni, hogy a Gyurcsány-kormány esetében semmi sem az, aminek látszik, semmi sem az, aminek mondják. Most nem a balatonőszödi eseményekig kívánok visszamenni, hiszen ezzel a parlament számtalan alkalommal foglalkozott, de elég csak visszamenni az egy héttel ezelőtti eseményekre, hogy ennek a mondatnak az igazságtartalmáról meggyőződjünk.
Egy héttel ezelőtt a pénzügyminiszter úr éppen itt a Ház keretein belül, itt a parlamentben arról beszélt nekünk hétfőn napirend előtti hozzászólásában, hogy gazdaságunk a lehető legjobb pályán van, jövünk ki az alagútból, vége a megszorításoknak. Kedden már ennek jegyében fogadjuk el a következő évi költségvetés legfontosabb számait, ami némiképp ellentmond ennek a hétfői bejelentésnek, hiszen tudjuk jól, hogy például - csak egyet emeljek ki - az Országos Mentőszolgálat támogatása jövőre kevesebb lesz, mint az idén, várhatóan ezt elbocsátások, a szolgáltatás leépítése követi, vagy éppen kedden döntött a parlament arról is, hogy az áfabevételeket tovább emeli, előrevetítve ezzel egy jövő évi lehetséges adóemelésnek az árnyékát, de mindez még semmi.
Szerdán jön az újabb döntés: a kormány tárgyal a konvergenciaprogramról, és elfogadja a konvergenciaprogram új számait, amelyekben az szerepel, hogy kisebb a növekedés a korábban jelzettnél már 2007-ben, az infláció mértéke nagyobb 2007-ben és 2008-ban, nagyobb a pénzromlás, az adóterhelés pedig szintén nagyobb nemcsak jövőre, hanem 2006 és 2011 között egészében. Ezekből az új számokból az derül ki, hogy 2010-ben és 2011-ben még mindig magasabb lesz az adóterhelés, mint 2006-ban. A legújabb konvergenciaprogram szerint 2006-ban az adó- és járulékcentralizáció 37 százalék volt. Ez 2011-ben is 37,2 százalék lesz, és közben lesz persze olyan időszak, amikor 39 százalék fölött lesz.
Mit is jelent, tisztelt Ház, mindez az elfogadott új konvergenciaprogram? Azt jelenti, hogy a hitelesség hajója újabb léket kapott, megint kozmetikáznak, megint olyan számokat ismertünk meg korábban a 2006-os konvergenciaprogramból, amelyekről kiderült, hogy nem volt igaz. Kiderült az is, hogy rosszabb a helyzet, mint ahogy a pénzügyminiszter úr vagy a kormány más tagja a parlamentnek is és a nyilvánosságnak jelezte, hiszen 1 százalékos növekedésen vagyunk, ami azt jelenti, hogy huszonhét országból a huszonhetedik Magyarország ma az Európai Unió tagállamai között. 6 százalékos reálbércsökkenést élnek meg az emberek az idei esztendőben, az áremelkedés pedig sokkal nagyobb annál, mint amit önök korábban, 2006-ban, de akár még 2007 elején is ígértek az ország lakóinak.
A harmadik tanulság pedig az, hogy mit éreznek mindebből az emberek, mi az, ami lecsapódik. Erről már itt volt szó részben, a gázáremelésről. Szombaton az éppen távozó gazdasági miniszter bejelentette a nyilvánosságnak, hogy olyan lakossági gázáremelés készül, ami még nem tükrözi a világpiaci árakat. Mit is jelent ez? Fordítsuk le az embereknek: most januárban 5 százalékos gázáremelés történik, hogy aztán majd áprilisban ezt kövesse egy újabb gázáremelés, amiről persze az éppen távol lévő gazdasági államtitkár vagy miniszter keveset beszél.
Mindez azt jelenti, hogy ha megnézzük, hogy az elfogadott következő évi költségvetésben a gázár-kompenzációra mennyit kívánnak szánni, akkor az azt jelenti - 112 milliárd helyett 80 milliárd forintot -, hogy a növekvő gázárakat éppen azok fogják a legjobban megszenvedni, akik a legalacsonyabb rétegek közé tartoznak, a legkevesebbet keresik, és a legnagyobb terhet jelenti számukra a közműdíjak, a gázár, az energiaárak kifizetése. Ez bizony azt jelenti, hogy a kompenzáció csökkentése mellett a növekvő árakat valamennyi család megérzi, de leginkább azok a legszegényebbek, akik erre a kompenzációra és támogatásra a leginkább rászorulnának.
Tegyük még mindehhez hozzá a közműdíjak drasztikus emelését. Éppen Budapest esetében láttuk, hogy a következő évre tervezett inflációt jóval meghaladó mértékben nőnek majd Budapesten a közműdíjak. Tegyük még hozzá az átmenetileg felfüggesztett vasútbezárásokat, tegyük hozzá a következő évben belépő tandíjemelkedést, az oktatási normatívák elvételét, és mindebből kijön az, hogy bizony a 2008-as év egyáltalán nem lesz olyan rózsaszín, mint ahogy azt a múlt héten a pénzügyminiszter úr a Parlament falai között említette.
Mindez azt jelenti, tisztelt Ház, hogy a növekvő lakossági terheket, a szociális problémák szaporodását fogjuk a következő esztendőben is megélni. Egy rossz gazdaságpolitika, egy szakmailag hozzá nem értő kormányzás következményét a lakosság, az emberek, a vállalkozók, mi valamennyien fogjuk megfizetni.
Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps az ellenzék soraiban.)
