SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! A kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt a bekövetkezett gazdasági megszorítások legnagyobb vesztesei a hazai kis- és közepes vállalkozások és rajtuk keresztül a hazai munkavállalók kétharmada. A kormány tavaly és idén közvetlenül 500 milliárd forintot vont ki a gazdaságból, azt is főként a hazai kis- és közepes vállalkozásoktól.
A gazdasági bizalmi index az elmúlt tizenhét évben nem volt ilyen alacsony. Ma Magyarországon félóránként megy tönkre, szűnik meg egy vállalkozás. A családi vállalkozások döntő többsége számára nem vagy csak alig elérhetők az uniós források. Ezzel párhuzamosan sajnos a kormány az eddigi legsikeresebb vállalkozásfejlesztő program, a Széchenyi-kártya állami támogatását is megszünteti. A közbeszerzésekben egy év alatt az elnyert megrendelések tekintetében 8 százalékkal esett vissza a kisvállalkozások részesedése. Míg a nagyberuházások állami céltámogatása jövőre 30 milliárddal szerepel a költségvetésben, a kisvállalkozások támogatására ugyanilyen címszó alatt 3 milliárd forintot szánnak.
És mi a jövő? Az ígéretek ellenére a vállalkozói adóterhek jövőre sem csökkennek, maradnak az európai viszonylatban is kiugróan magas, élőmunkát terhelő járulékok. Teszi ezt a kormány annak ellenére, hogy egyébként kulcsszerepet tulajdonít a szektornak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a napokban benyújtott, a hazai vállalkozások helyzetéről szóló beszámolója; idézem: “A kis- és közepes vállalkozások kiemelkedően fontos szerepet játszanak a foglalkoztatásban. A vállalati szektoron belül a foglalkoztatás több mint kétharmadát a kis- és közepes vállalkozások adják. A kis- és közepes vállalkozói szektor” - idézem - “az egyetlen olyan fontos része a magyar gazdaságnak, amely az elmúlt tizenöt éves időszakban nettó foglalkozásbővülést tudott produkálni.” - írják önök.
Ennek ismeretében kiváltképpen érthetetlen a kormány foglalkoztatást ellehetetlenítő politikája, hiszen 2008-ban az élőmunkaterhek csökkentése helyett újabb szigorításokra, a tőkeszegény kis- és közepes vállalkozások támogatása helyett a források szűkülésére lehet számítani. A sokat emlegetett uniós források a pályázati feltételek miatt sokszor éppen azok számára nem elérhetők, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá.
Kérdezem államtitkár úrtól: mitől várja a foglalkoztatás bővülését, ha éppen azok a kis- és közepes vállalkozások nem kapnak lehetőséget, akik ebben a legtöbbet tehetnék? Miért éri meg a kormánynak ma negyvenszer annyit költeni segélyezésre, mint munkahelyteremtésre? Mikor veszi észre, hogy a szakmai munka középpontjába nem a passzív segélyezésnek, hanem az aktív munkahelyteremtésnek kell kerülnie?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
