MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát ahogy említettem, nagyon rímel az én észrevételem Frankné dr. Kovács Szilviáéval, mert az egész törvényjavaslatban rendkívül hosszan foglalkoznak a névviselés kérdésével, ugyanakkor egyrészt igaz az, hogy a magyar jog lehetővé teszi bármely felnőtt nagykorú személynek, hogy a nevét szinte tetszőlegesen megváltoztassa. Tehát ha valaki, aki az életközösségbe belép, a nevével is ki akarja fejezni a másik személyhez való tartozását, minden további nélkül megteheti, a nevét megváltoztathatja, anélkül, hogy erre egy rendkívül szövevényes és bonyolult felhatalmazást adnánk a törvényben.
Másrészt pedig, ez a személyes megjegyzésem, ősi magyar szokás szerint a főnemes vagy nemes hölgyek valamikor megtartották a nevüket. Kanizsai Dorottya vagy a többiek megtartották a nevüket, és ez egy jó szokás volt. A személyiségüket is megőrizték, és más módon jelezték azt, hogy összetartoznak a férjükkel. Esetleg elétették ezt, hogy Thököly Imréné Zrínyi Ilona, de én is Zrínyi Ilonaként olvastam róla mindig.
Ez a túlzott névváltoztatás, ami most kialakult, egyrészt a hagyományos magyar szokásokban fennálló gyakorlat, másrészt bizonyos jogbizonytalanságot is jelent, hogy valaki az élete folyamán 5-6-8-szor, mert ennyi válás is előfordul, változtatja a nevét. De liberálisan gondolkodunk, a nevét bárki megváltoztathatja, erre a magyar törvények megfelelő keretet nyújtanak.
Tehát azt javasoltam a módosító indítványban, hogy ezeket a részeket teljes mértékig hagyjuk el. Ráadásul problémát jelenthet az egyneműek kapcsolata esetén, hogy ezt hogy kell értelmezni. Ezért is gondolom, hogy ezeket a részeket ki kellene hagyni a törvényből.
Köszönöm szépen, elnök úr.
