DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! E történelmi falak között idéztem már Arany Jánost, idéztem már A walesi bárdokat. Módosító indítványainkról, amelyek szép számmal voltak, szintén A walesi bárdok jutott eszembe: “Elhullt csatában a derék - / No halld meg Eduárd: / Neved ki diccsel ejtené, / Nem él oly velszi bárd.” Szóval, ez az alaphangulata, úgy gondolom, az ellenzéknek a módosító indítványait illetően.
Az előbb tisztelt képviselőtársam arra hivatkozott, hogy beláttuk a költségvetés szűk kereteit - természetesen. Költségvetés szűk keretei mindig vannak. Hiszen ha nem lenne szűk a keret, akkor mi lennénk a leggazdagabb ország, egyszer; másodszor meg infláció lenne, ha elég pénz lenne. Mindenféle ilyen költségvetési vitának, költségvetési beszélgetésnek, amely a nézeteket próbálja egymás mellé csiszolni, az a lényege, hogy a különböző szemléletű emberek különböző dolgoknak adnak prioritást. Nyilvánvalóan a Kereszténydemokrata Néppárt prioritássorába olyan értékek tartoznak, amelyek ebben a költségvetésben kevéssé jelennek meg. Nyilvánvalóan a költségvetés fő számai adottak, de ezen belül a különböző ágazatok közötti prioritássorrend-állításban mindenféle kezdeményezésünk ellenére semmi nem sikerült. Én azt hiszem, hogy nem kudarcként kell megélni az ilyet, hanem úgy kell megélni, hogy a következőkben is küzdeni fogunk azokért az értékekért, amelyeket mi képviselünk.
Én hozzászólásomban, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt hozzászólásában elsősorban az egészségügy nagy fejezeteihez beadott újabb módosító indítványainkról szeretnék beszélni, és személy szerint én szűkebb pátriám, Vas megye, illetve Szombathely, valamint az ottani települések érdekében beadott néhány módosító indítványt említem.
Vegyük először az egészségügyet: az egészségügyben van négy olyan nagy tétel, amelyekben szeretnénk, ha érvényre jutnának a módosító indítványaink. Az egyik ilyen kérdés a vérellátás kérdése. Nyilvánvalóan tisztelt tanult miniszter kollégám, bocsánat, miniszter úr mint orvos kollégám, Mikola István a vérellátásról majd részletesebben beszél, a vérellátónak, a vérellátó számára módosítónkban szereplő 300 millió forintról.
A rákbetegek támogatása mindenféle korábbi deklaráció ellenére bizony nem olyan mértékű, mint amit vártunk, és mint amit a hatásos, hatékony gyógyítás érdekében meg kell tenni. Ezért a rákbetegszervezeteknek a Kereszténydemokrata Néppárt, illetve a Fidesz 15 millió forint juttatást kíván adni.
A következő nagy téma és tétel a határon túli magyarok. A határon túli magyarok egészségügyi támogatására az előző esztendei 200 millió forint helyett 80 millió forintot kíván a költségvetés juttatni. Nyilvánvalóan az a magyarázata ennek, hogy a szomszédos országok között van olyan, Erdély, Románia, amely most vált az Európai Unió tagjává, tehát kisebb mértékű támogatás szükséges. Én úgy gondolom, ennek ellenére van olyan terület és vannak olyan magyarok, akik továbbra sem tartoznak az Európai Unió területébe. Az ő egészségügyi ellátásukra, az ellátásukhoz való hozzájárulásra újabb 80 milliót kívánunk módosító indítványunkban megnevezni. Tehát ezzel nem értük el a korábbi év 200 millió forintját, de ezzel a módosítóval, úgy gondolom, a magyar nemzet, a magyar ajkúak, a határon túli magyarok támogatása olyan, amelyet bátran vállalhat a Ház, illetve bátran vállalhat Magyarország.
A negyedik nagy kérdés és nagy tétel a mentés támogatása. Ezt egy kicsit bővebben mondanám, már csak azért is, mert magam is e szolgálat tagja vagyok, és úgy gondolom, hogy a mentés, a mentőszolgálat támogatásában, illetve csökkent költségvetésében a veszélyeket nem megfelelően látják, tisztelt képviselőtársaim. A történet onnan kezdődött egy évvel ezelőtt, hogy a mentés és a betegszállítás szétválasztását tűzte ki zászlajára az egészségügyi kormányzat, és egy 2007. február 27-ei egészségügyi bizottsági ülésen, ahol kifejtettük azt a nézetünket, hogy a mentés és a betegszállítás szétválasztása drágább lesz, miniszteri biztos úr azt mondta: tudjuk, nem baj, hogy drágább lesz, de jobb lesz.
(10.00)
Erre az Országos Mentőszolgálat minden tagja azt mondta, hogy ha létrehozunk két vagy több olyan szervezetet, amely a betegszállítást végzi, levéve a mentőszolgálatról ezt a terhet, egészen biztos, hogy jobb helyzetbe kerül a mentőszolgálat, ha a mentésre megkapja a megfelelő mennyiségű költségvetést.
Az év folyamán aztán voltak olyan anyagi problémák, amelyek azonnali beavatkozást igényeltek. Az azonnali beavatkozást is megadta a kormányzat - igaz, kis késéssel, de jelenthetem, hogy egy hete megérkezett a számlánkra -, 2 milliárd forinttal segítette a mentőszolgálatot. Akkor úgy nézett ki, sikerül elérni azt, hogy az Országos Mentőszolgálat költségvetése megnyugodottan, szűkítve, de elég lesz a feladata ellátására, hiszen arról volt szó és azt nyilatkozták tisztelt képviselőtársaim, hogy a 2 milliárd forint nemcsak azonnali segítség, hanem a költségvetésünkbe beépülő összeg.
Hozzátartozik ehhez az, hogy a törvény változtatásával 2007. április 1-jével a feladatszám, amit a mentés költségvetéséből fizetünk, megnőtt, méghozzá úgy nőtt meg, hogy az egy órán belül végrehajtandó szállítások helyett a két órán belül végrehajtandó szállítások is a mentés által végrehajtandó feladatok közé kerültek. Erre az Országos Mentőszolgálat a költségvetésben 2 milliárd forint kiegészítést kapott. A kérdésnek ez a része tehát lerendeződött.
Nagy meglepetéssel láttuk, hogy az idei költségvetési tervben 22,9 milliárd forint szerepel mentésre. Módosító indítványunkban - amely elvérzett - 4,9 milliárdot kértünk azért, mert ha a 2006-os teljesítés összegét, ami 25,8 milliárd volt, emeljük a beígért 2 milliárd forinttal, akkor az tisztán 27,8 milliárd forint. Ez a 22,9 milliárdhoz képest 4,9 milliárd forinttal csökken. Természetesen nem kaptuk meg ezt az összeget. Úgy gondolom, a kormánypárt is látja, hogy a mentésre jelenleg tervezett összeg nem megfelelő. Ezért láthatjuk, hogy szabad demokrata képviselőtársam, Béki Gabriella már 1 milliárd forintot a mentéskasszába kíván átcsoportosítani. Tehát már nemcsak számomra, hanem mindenki számára látható a veszély, hogy ennyi pénzből nem lehet Magyarország mentését ilyen színvonalon ellátni.
Mit lehet tenni és mi következik ebből? Az következik, hogy kapacitást kell csökkenteni. A kapacitáscsökkentés módja az, hogy kevesebb mentőautót futtatunk, azért, mert kevesebb embert fizetünk, tehát akkor dolgozókat kell elbocsátani; ez az egyik. Másrészt, ha csökkentettük a kapacitásunkat, akkor a mindannyiunk által deklarált célt - amelyet a száz lépés programtól kezdve az egészségpolitikusok során keresztül mindenki elérendőnek említ -, a 15 percen belüli kiérkezést nem lehet tartani. Nem kell meglepődni, ha a kapacitás csökkentése miatt adott esetben sajnálatos módon nem tudunk megfelelő időben kiérkezni a helyszínre. Kérem, hogy mindenki gondolja meg, a magyar költségvetés, a magyar egészségügyi kormányzat ennyit szán a bajbajutottak megsegítésére, a bajba jutottak mentésére.
Még két mondatot engedjenek meg ezzel kapcsolatban. Az Országos Mentőszolgálat feladatszáma nagyjából 2,5 millió feladat. A 2,5 millió feladat a következőképpen osztódott meg: körülbelül 1,2 millió feladat a mentés és az egy, illetve két órán belüli betegszállítás, körülbelül 600 ezer feladat a 3 órán és 6 órán belüli betegszállítás - ezt a feladattömeget mentésként kívánják a jövőben működtetni -, és körülbelül 700 ezer feladat az, amit betegszállításnak neveznek. A mentés és a betegszállítás kasszája 2006-ban a következőképpen nézett ki: az Országos Mentőszolgálat 25,8 milliárd forintot használt fel, a betegszállítási kassza pedig 6,1 milliárdot. Ha ezt összeadjuk, az összességében 31,9 milliárd forint. S mi van a mostani költségvetésben? 22,9 milliárd a mentésre és 4,1 milliárd betegszállításra. Ha ezt összeadjuk, az összességében 27 milliárd forint. A konvergenciaprogram keretében az egészségügyre adandó és onnan elveendő 250 milliárd forint egy részét láthatjuk itt, hiszen a 250 milliárd forintot mindenhonnan elveszik az egészségügyből, így a mentésből is.
Nagy baj lesz, mert a mentőautóink nem fognak időben kiérni a bajba jutottakhoz. Úgy gondolom, ez először emberiességi kérdés, de amint ebből hír lesz, országra szóló - nem találom a jó szót, mert nem akarom azt mondani, hogy botrány, hanem - elégedetlenség lesz, akkor mindenféle vizsgálat következik, s mindig és rendszeresen az egészségügyet, az egészségügyi dolgozót sikerül valamiért ebben a dologban hibásnak találni és kimutatni.
(10.10)
Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy mindannyian hibásak leszünk ebben, mindannyian érezhetjük a felelősségünket a bajbajutotthoz későn kiérő mentőautó miatt.
Az előbbi okfejtésemből és a feladatszámoknak az ismertetéséből kimaradt az, hogy van 600 ezer feladat, 600 ezer szakkíséretet igénylő, 3 órán, illetve 6 órán belül végrehajtandó feladat, amelynek ma, pillanatnyilag nincs meg a finanszírozása. Mint feladatot megkapta a mentőszolgálat, a pénzt nem kapta meg erre.
Tisztelt Képviselőtársaim! A beadott módosító indítványunk 2 milliárd forintról szól. Azt szeretnénk, hogy ha nem is a kívánt módon, de a tegnapihoz meg a maihoz valamelyest hasonlóan el tudjuk látni a betegeket, és megfelelő időben kiérjünk a bajbajutotthoz. Amennyiben ezt a 2 milliárd forintot nem kapjuk meg; fel kell készülni arra, hogy a 15 percen belüli kiérkezés idea marad, fel kell készülnünk arra, hogy az európai uniós pénzek beérkezése utáni fejlesztések meglesznek ugyan, de nem lesz működési költségünk; fel kell készülnünk arra, hogy a költségvetési zsugorítás miatt nem tudjuk értékeinket megfelelően használni.
Ha egyszer Arany Jánossal kezdtem, akkor hadd fejezzem be Madáchcsal. Annak ellenére, hogy elhullt a csatában a derék, én azért hadd mondjam azt, hogy nekünk elsősorban az a feladatunk, hogy: “Ember küzdj, és bízva bízzál!” - itt tartunk most is. Kérem szépen, szíveskedjenek megszavazni módosító indítványainkat.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz- és a KDNP-frakció soraiban.)
