HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Túl vagyunk a költségvetési törvény első szakaszának a vitáján, és a helyzet olyan sokat nem változott. A Magyar Demokrata Fórumnak az a véleménye, hogy ez a költségvetés szerkezetében hibás, struktúráját illetően szorul változásra, de hosszú esztendők óta mindig ugyanazzal a költségvetési gondolkodásmóddal találjuk szembe magunkat, amit talán azzal lehet jellemezni, hogy megnézik, mik a kötelező kiadások, aztán a bevételeket megpróbálják ehhez igazítani.
Sajnos, a kötelező kiadások minden esztendőben nőnek, ennek pedig az az oka, hogy elmaradt az a nagy átfogó államháztartási reform, amely a kiadási oldal helyzetét változtatná meg, és ebből következően nyilván a bevételi oldal is módosulhatna. De ha megnézzük az adórendszer szerkezetét, azt látjuk, hogy szinte változatlan, vagy ha megnézzük, hogy a következő esztendőben mit várhatunk, nem könnyítést, nem enyhítést, sokkal inkább szigorítást. Nem az a cél, hogy az adózók tábora növekedjék, az adófizetők száma sokasodjék, hanem az, hogy aki benne van a rendszerben, az egyre keservesebben és nehezebben legyen képes az adókötelezettségeknek eleget tenni. És az állam fél szembenézni azzal, hogy Európa talán legdrágább, legkevésbé hatékony államigazgatását működtetjük, ami azt jelenti, hogy a problémákat halmozzuk.
Minden esztendőben nagyobb problémákkal kell megküzdenünk, és úgy tűnik, hiányzik a politikai bátorság azoknak a lépéseknek a megtételéhez, amik megkerülhetetlenek, hiszen a szomszédos országok mindegyike megtette, ezért az ő versenyképességük más.
(11.40)
Tehát ezek a módosító javaslatok, amiket beadtunk, és amiket most is kapcsolódó módosító indítványként beadunk, alkalmatlanok arra, hogy a költségvetés szerkezetét megváltoztassák. A kormányzati gondolkodást módosító javaslatokkal befolyásolni semmilyen irányba nem lehet.
Ebből az következik, hogy ellenzéki pártként és ellenzéki politikusként egy kármentő akcióra vagy szolgálatra szoruljunk, és keressük azokat a megoldásokat és azokat a lehetőségeket, amelyek egy ilyen adott költségvetési szerkezeten belül igyekeznek optimalizálni a kiadásokat úgy, hogy azoknak a társadalmi hatása a legpozitívabb és a leghatékonyabb legyen.
Én három dologról szeretnék beszélni, és három dologról szeretnék említést tenni, és egyik sem túl nagy tétel. Az első, ami évek óta, sőt mondhatom, 17 éve megoldatlan problémánk, sőt annyira megoldatlan, hogy csak látszatcselekvésekkel próbáltuk a megoldás érzetét kelteni, ez a romaügy; a hazai legnagyobb kisebbség ügye, amit minden politikai erő óvatosan kerülget, időnként még azt is megengedve, természetesen nem nyilvános helyen, hogy ez a probléma, ha az adott párt a szavazótáborában ezzel foglalkozik, bizony nem javítja a népszerűségi mutatókat. Ennél azért sokkal felelősségteljesebb hozzáállás szükségeltetne. Igaz, hogy itt a parlamentben néhány hónapja elkezdtük tárgyalni, aztán el is fogadtuk a “Roma integráció évtizede” című fejlesztési programot, ami a szándékát tekintve nagyon nemes és nagyon támogatandó, de a megoldást és a megvalósulást tekintve rengeteg hiányosságtól szenved. Valószínű, hogy nagy eredményeket a nagy elhatározáson túl nem fog hozni.
Akkor nézzük meg, hogy milyen apró lépések, milyen apró dolgok vagy lehetőségek állnak rendelkezésünkre, amelyekkel azért tudunk javítani a roma kisebbség helyzetén. Hiszen ez is egy olyan probléma, hogy minél tovább görgetjük magunk előtt, és ha egyszer eljön a szembenézés órája, ha egyszer olyan probléma fog adódni, amikor elkerülhetetlen a szembenézés, az sokkal nehezebb lesz, sokkal több időt, sokkal több energiát és sokkal több pénzt fog igénybe venni.
Hála istennek, már az előző vita kapcsán, az első körben a módosító javaslatok között kormánypárti támogatást nyert egy olyan indítvány, amely a Rajkó Zenekar - és most a roma kultúráról beszélek - támogatását növeli. Ez rendkívül fontos dolog. Egy olyan 55 éves hagyományról, egy olyan meglévő művészeti értékről van szó, amelyet kár lenne veszni hagyni. Hála istennek, úgy néz ki, hogy az utolsó pillanatban - tényleg a lét és a nemlét határán vannak, és ők nemcsak zenélnek, hanem ehhez egy oktatási kultúra és egy oktatási struktúra is kapcsolódik - sikeresen túlvészelik ezt a nehéz időszakot, és az Országgyűlés 70 millió forinttal képes volt támogatni a működésüket. Ez egy nagyon örvendetes dolog.
Viszont egy másik ilyen ügy, ami látszólag nem nagy dolog, pláne egy költségvetési törvény tárgyalásánál, a roma sportolók ügye. Ha belegondolunk, roma honfitársaink legalább 600 ezren vannak, bizonyos becslések szerint 800 ezren, és java részük fiatal, hála istennek. A sportra, a mozgásra nagyon nagy szükségük van, de nemcsak a szó fizikai értelmében, hanem a sport az egyik olyan kitörési lehetőség a roma fiatalok számára, ami vonzóvá teheti a kitartást, vonzóvá teheti a szorgalmat, vonzóvá teheti a valahova való tartozás élményét és örömét. És van egy olyan alapítvány és egy alapítvány által működtetett futballcsapat, a kisebbségi labdarúgó-válogatott, mert most már nemcsak romák vannak benne, akik 15 esztendeje arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a vállalt feladatot jól látják el.
Nem akarok a sporteredményeikről beszélni, mert nem ez a fontos, de az elmúlt 15 esztendőben körülbelül 12 ezer roma származású fiatal esett át egy olyan szűrőn, ahol megvizsgálták, hogy tehetséges-e, az adottságait tekintve van-e ezen a pályán keresnivalója, és nagyon-nagyon sokan akadtak fent ezen a hálón pozitív értelemben. Ezeknek a fiataloknak az élete lehet, hogy pont egy ilyen szűrés, egy ilyen apró kis dolog eredményeképpen más irányt vehet, mint a többieké, akik egy ilyen szűrő kapcsán vagy egy ilyen lehetőséggel élve nem tudtak jobb körülmények közé kerülni.
Már az előző körben javasoltam, hogy ennek az alapítványnak és ennek a kisebbségi válogatottnak adjunk oda 20 millió forintot. Beláthatják, hogy a költségvetés egészéhez, a célokhoz, a 800 ezer hazai romasághoz viszonyítva ez egy meglehetősen kicsiny szám. Én most teszek egy újabb kísérletet arra, hogy adjunk ennek a társaságnak, a szó jó értelmében véve, 20 millió forintot, és segítsük a törekvéseiket, mert az a pénz, amit mi most befektetünk, hatványozottan jelentkezhet a későbbi időkben, akár mobilizálható társadalmi tőke formájában. Kérem önöket, kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ebbéli törekvéseimet támogassák, és ezt a módosító indítványt fogadják el.
A másik terület vagy a másik dolog, amiről szólni szeretnék, az a közszolgálati televíziózás. A közszolgálati televíziózásnak újabb színfoltja vagy új iránya volt a kilencvenes évek eleje, amikor az Antall-kormány idején megalapíttatott a Hungária Közalapítvány, és megalapíttatott a Duna Televízió. A Duna Televízió hivatása, küldetése az, hogy egyfelől a Kárpát-medencei magyarság olyan hozzáférési lehetőségét biztosítsa a magyar kultúrához, a magyar kultúra értékeihez, a gyökereinkhez, a történelmünkhöz, a jelenkori magyar kultúrához, ami más módon nem képzelhető el és nem érhető el. Nyilván mindnyájan járják a Kárpát-medencét, nyilván jártak Erdélyben, a Felvidéken, nyilván jártak Kárpátalján, és tudják, hogy nincs olyan magyar család, amelyiknek ne lenne elérhetősége vagy ne lenne kapcsolata legalább a Duna Televízión keresztül az anyaországgal.
Ez a televízió meglehetősen hosszú ideje annak a töredékéből teljesíti a feladatát, mint amennyiből a nagy közszolgálati televízió, a Magyar Televízió. Arról nem is akarok szólni, hogy szinte minden esztendőben olyan nemzetközi díjakat, olyan kitüntető címeket nyernek el, ami egészen komoly, nagy televízióknak is becsületére válna. A Duna Televízió ezzel a kicsiny összeggel, amit a költségvetés biztosít neki, egészen kiváló produktumra képes.
Én arra kérem önöket, hogy a műsorszolgáltatási tevékenységüket, ami töredéke az MTV hasonló forrásának, támogassuk, és egy kicsit bővítsük, hiszen ezzel nem a Duna Televízión, hanem a határokon túli magyarokon, és nemcsak a Kárpát-medencei magyarokon segítünk, hiszen a Duna Televíziót az óceánon túl is lehet fogni. Ez sem egy különösebben nagy tétel. Két variációban nyújtom be ezt a módosító javaslatot. Ha lennének olyan szívesek támogatni, akkor talán tudnánk feledtetni azt a 2004. december 5-ei nagyon csúnya népszavazási aktust, ami a határokon túli magyarság arculcsapását is jelenthette.
És a harmadik dolog, amivel foglalkozni szeretnék, aminek a lényege az, hogy szeretnénk támogatni kormánypárti képviselőtársaim törekvését - de azt hiszem, ez elhangzott ellenzéki oldalról is -, az autisták ügyének normális kezelését. Négy olyan fogyatékosegyesület van, amelyek, mondhatnám egy hasonlattal - mint a bevett egyházak -, bevett szervezetnek tekinthetők, hiszen a költségvetés kiemelten, külön soron támogatja őket. Az autisták nem tartoznak ide. Sajnos a számuk magas; sajnos a magas számukhoz képest az érdekérvényesítő képességük viszonylag alacsony.
És teljesen mindegy, hogy ki adja be a módosító javaslatot, ami az autisták helyzetén kíván javítani, ez egy olyan támogatandó cél, hogy ezt a Magyar Demokrata Fórum természetesen támogatni fogja. Én kérem önöket, hogy az általam megjelölt két cél, hasonló hozzáállással, szintén részesüljön támogatásban. Ezek kis pénzek, és a pénzek összegéhez viszonyítva a társadalmi hatásuk lényegesen nagyobb, mint ami forintban kifejezhető.
Köszönöm a megértésüket és bízom a támogatásukban. (Taps az ellenzéki pártok, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
